Jelenlegi hely

Egy nagy demokrata: Zbigniew Brzezinski (II. rész)

Zárug Péter Farkas
Zárug Péter Farkas képe

A világ globalizálódásának, valamint a bipoláris világrend felbomlásának Brze­zinski az egyik legaktívabb teoretikusa és egyben politikai szereplője is volt. A neoliberalizmus gyakorlati kibomlásában és annak térnyerésében, az USA demokráciaexportjának pusztán hatalomtechnikai, a szovjet blokkal szembeni bomlasztásának kimunkálásában megkerülhetetlen szerepe van.

„Zbig” szovjetellenessége minden bizonnyal nemcsak egy szabad szellemű ember diktatúra- és totalitarizmusellenességéből fakadt, hanem valószínűleg lengyel származásából is. Persze, mint liberális demokrata ő ennek kevéssé adott hangot, de az ő szovjetfogalma legalább annyira tartalmazta az orosz, mint a diktatúra azonosítást.

Mély elköteleződése a Szovjetunió elleni harcnak abban is megmutatkozott, hogy a Cyrus Vance-szel való politikai csatározásaiból, bár ő jött ki győztesként, és a Carter-ciklust végigvitte nemzetbiztonsági tanácsadóként, mégis a demokraták békülékeny politikáját egyre nyíltabban ellenezte, és az USA világszerepét a neoliberalizmus demokráciaexportálását kiegészítő fegyverkezési verseny győzelemre vitelében látta.

Így Carter és a Demokraták után automatikusan vált Ronald Reagen támogatójává, aki második ciklusában újra aktív munkába vonta Brzezinskit. 1985-től a Vegyi Hadviselés Bizottságának (President’s Chemical Warfare Commis­sion), 1987–88-ban a Nemzetbiztonsági Tanács Stratégiai Tervezőbizottságának (Defense Department Commission on Integrated Long-Term Strategy), 1987 és 89 között az elnöki külügyi tanácsadó bizottságának (President’s Foreign Intelligence Advisory Board) volt a tagja.

S ez utóbbi évek már a Bush-kormányzat szolgálatába is bevitték. Ő szervezte meg idősebb George Bush 1987-es lengyelországi körútját, aki a Reagen-időszak igen aktív alelnökeként tevékenykedett, hogy aztán Reagentől átvegye a XX. század második felének világpolitikai irányítását.

Zbig mellette is ott volt. Fegyverrel és ideológiával kellett a neoliberalizmust világhatalmi sikerre vinni. Dollármilliókkal terjesztették barátja, Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című kötetét. A szovjet blokk összeomlásával Brzezinski egy rövid időre megelégedettséget érezhetett.

De csak rövid időre.

Szinte mindenütt Közép-Kelet-Európában előadásokat tartott, neoliberális politológus-sztár volt, aki időben elmondta, hogy miként és hogyan fog megbukni a szovjet rendszer, és aki pártokon át­ívelve minden elnököt támogatott, aki a fegyverkezési verseny és demokrácia­export doktrínájában egyetértett.

Ám az új kommunikációs világtársadalom kialakulásával – s ez mindenképp nagy erénye Brzezinskinek – talán a legkorábban ismerte fel, hogy bizony nincs szó a „történelem végéről”.

A felszabaduló keleti blokk és a világ más civilizációi, valamint a globalizáció brutális kihívás elé állították a demokráciákat és a liberális világot. Új tudás és új küzdelmek kellettek a fennmaradáshoz, és ahhoz, hogy a neoliberális elit világhatalmi pozícióban maradjon. S mindezt Zbig nem az összeesküvés-elméletek, hanem a társadalomtudományok oldaláról, vagyis kihívás és rá adott válasz kényszereként fogta fel.

S e kérdésben Brzezinski talán a leghátborzongatóbb teóriával állt elő 1995-ben San Franciscóban, a Fairment Hotelben. Itt tartották ugyanis az első „State of the World Forum” konferenciát. A rendezvényen, amelyen részt vett többek között Mihail Gorbacsov, George Bush, Margaret Thatcher, Václav Havel, Bill Gates, Ted Turner és még sokan mások, Brezinski egy új teóriával és az ezt fémjelző új kifejezéssel állt elő.

Ez a „tittytainment-elmélet”. A konferencia részvevői alapvetően egyetértettek abban, hogy a világ a globalizáció által egy „20-80-as modell” felé tart, ami azt jelenti, hogy a munkaképes korú népesség 20 százaléka tartja fenn a világgazdaságot, míg 80 százalékuk „csak” fogyasztóvá válik. Ez utóbbi a globalizálódó világban egyszerre jelent szükségességet és feleslegességet is. S az új kihívása a XXI. századi hatalmaknak, és köztük a liberális demokráciáknak, hogy mit fognak kezdeni ezzel a brutális méretű és egyre csak növekvő világtársadalommal, miközben az emberiség földi erőforrásai fogyni látszanak.

Ahogy az USA demokráciaexportjának és a szabadság eszméjének emberjogi hirdetése is puszta hatalomtechnikai eszköz volt Brzezinskinek, úgy a globalizálódás kihívásaira adott válasza sem valami magasztos eszmeiséghez kötődik, hanem modern Machiavelliként kínálja a titty­tainment-elméletét a modern fejedelmeknek, hogy éljenek vele, mint uralkodók, s használják azt hatalmuk fenntartására.

Pont ezért nem is erkölcsi indíttatású a globalizáció „20-80-as modell” társadalmi kihívására adott válasza, hanem nyers realista alapállású, ahol a politika és hatalom világa elkülönül az erkölcs és morál kategóriáitól.

A „tittytainment” etimológiailag egy mozaikszó, amit maga Brzezinski alkotott. Ez az angol „titts” és „entertainment” szavak összeolvasztásából származik. Vagyis a „cici”, női mell, és a szórakoztatást fémjelző entertainment mozaikszava ez, amely egyfajta állami, jóléti, fogyasztói függőséget jelent, amelyben az egyén nem tudatos állampolgár, hanem csak szórakozásra törekvő lény, aki fogyaszt és szórakozik, s társadalmi boldogságát ezzel elérve nem foglalkozik a hatalom ügyével.

Azt is mondhatnánk, hogy Brzezinski a tittytainmentben semmi újat nem talált fel, hiszen csak a „panem et circenses” római elvet fogalmazza meg egy modern absztrakcióban. De Brzezinski ettől még brutálisabbat mond, látva Habermas igazságát, a média és a tömegkommunikáció birodalmának gyarmatosítását az életvilág felett.

Tittytainment-elméletét röviden kiválóan összegzi Wilhelm József a Fókusz online portálon (A „tittytainment” 152. szám – 2017. május)

Ennek az az alapja, hogy mindazok, akik kiesnek a termelésből, szolgáltatótevékenységből, vagy be sem kerülnek oda különböző társadalmi, egyéni alkalmatlansági okokból, vagyis képtelenek bekapcsolódni a munka világába, azokat egyfajta birkatudatra kell süllyeszteni, hogy valós létvegetációjuk ne vezessen lázadáshoz. Ugyanakkor e birkatudat csak akkor koordinálható a hatalom számára, ha valami függőségi viszony van mögötte. Ez egyfelől állami függőséget, másfelől fogyasztói függőséget kell jelentsen. Ez fejezné ki a „titts”, vagyis az emlőn függést.

De a lázadás elkerülését leginkább akkor érheti el a hatalom a világ 80 százalékát kitevő „birkákkal”, ha valami önkéntesen vállalt, függőséget eredményező ópiumot ad neki, amely által irányíthatóvá válik. És ez lesz a modern kori média és a butító, szórakoztató elektronika. Brzezinski modern Machiavelliként tehát kettős emlőfüggést javasol a világ kordában tartására, és a 20 százalék hatalmának látszatdemokratikus megőrzésére: egyfelől azt, hogy a világ 80 százalékát függővé kell tenni az „állami ciciktől”, szociális programoktól, az ideiglenes vagy részmunkaidős tevékenységektől, másfelől pedig függővé kell tenni őket szabadidejük olcsó és irányított tudathoz vezető eltöltésével. Minél inkább ez utóbbi rabjaivá válnak a társadalmak „felesleges”, de mégis fogyasztó részei, annál inkább lesz fenntartható egy új – nyilván Brzezinski által neoliberálisnak gondolt – hatalom. E szórakozás és butító időtöltés legnagyobb lehetőségeit a tévé, internet, pornó, videojátékok és a sport adja, míg ugyancsak a jóléti, tittytainment általi rabság megvalósítását jelentheti, ha a mediatizált világ a divat által diktált életmódok, a fiatalság, valamint minden külsőség utáni vágyakozást állít be az élet értelmének. „A lényeg, hogy ilyen tevékenységekkel foglalják le, kábítsák el magukat, ahelyett hogy a rendszer tevékeny meghatározóivá, a valódi demokrácia igazi alkotóivá válnának. A végső cél pedig, hogy megelégedjenek azzal, hogy négyévente, a választások idején kiéljék demokratikus jogaikat, egyszerű szavazógépekké legyenek” – fogalmazza meg a kendőzetlen igazságot Wilhelm József.

Brzezinski ezen víziója mára valósággá vált, igaz, nem úgy, ahogy ő gondolta. A tittytainment világát ma inkább a feltörekvő illiberális államok és nyílt diktatúrák vették birtokukba, ahogy a világ nyugati fele is a Trump-kampány, és általában a felemelkedő big data-politika világával az irányított demokráciák felemelkedéséhez vezet, amelynek rabjai már nem látják a valóságot, mert számukra minden konstruált, és amelyben fogyasztói és tudati függőségeik korlátlan hatalmat biztosítanak a világ 20, de mára inkább csak 1-2 százalékának.

Zbigniew Brzezinski történelmi személyiség volt. Helyét, szerepét a történészek és a politikatudomány majd helyreteszi.

Azonban nem vitatható, hogy korának egyik legnagyobb politikatudósa volt, aki úgy látta kívülről a világ folyamatait, hogy egyben ő maga is alakította.

Nagy teljesítményekkel és hibákkal egyaránt.

A XX. század nagy demokratája volt, de olyan demokrata, aki a hatalomgyakorlás szempontjából csak optimális lehetőségként fogta fel a demokratikus értékek kiteljesítését.

Zbig 2017. május 26-án hagyta itt a XXI. századot.