Harcra szocializálódunk, a magyar társadalom tele van vélt vagy valós megosztottsággal. Két részre szakadt-e az ország, amikor 2002-ben szinte fele-fele arányban szavaztak jobb-, illetve baloldalra? Erősebbek-e a különbségek a hasonlóságoknál? Mely tulajdonságaink, véleményünk a legmeghatározóbb, amikor döntünk arról, hová is álljunk?

Gyakori, hogy a női jog megfogalmazói szinte háborúba hívnak a férfiak ellen, bár ebben a játszmában előfordulnak a feminizmust felkaroló férfiak éppen úgy, mint a szüfrazsetteket kikacagó nők.

De a látványos nő–férfi választóvonal mellett (most hagyjuk az olyan svédszerű kezdeményezéseket, amelyek további nemeket próbálnak bevezetni) számtalan egyéb is található. A szegények–gazdagok, pestiek–vidékiek, öregek–fiatalok kibékíthetetlen ellentétén túl beszélhetünk fizikai munkások kontra szellemi dolgozókról, kajakosok kontra horgászokról. Az ember lehet lusta vagy szorgalmas, hívő vagy ateista. Húzódhat éles határ a dohányzók és nemdohányzók, az alkoholisták–absztinensek, fradisták–újpestiek (sőt manapság inkább már barcások–realosok) között.

Vajon ha egy szegény pesti nemdohányzó fideszes nő találkozik egy gazdag vidéki dohányzó fideszes férfival, azok között szövődhet szimpátia, vagy küzdelem várható? Öreg szorgalmas pesti szaki inkább barátjának tekinti a fiatal szorgalmas pesti szakit, vagy a generációs ellentét olyan erős, hogy jobban utálja, mint baloldali ellenzéki a jobboldali kormánypártit? A hívő szorgalmas Fradi-drukker orbánista ölre megy-e az újpesti ateista orbánistával, vagy közösen utálják a fradista gyurcsányistát? Változtat-e a felálláson, ha a szorgalmas hívő történetesen férfi, az újpesti orbánista pedig nő, ellenben a fradista gyurcsányista lusta, de nem dohányzik? Megtalálja-e egymással a hangot a szegény fiatal vidéki kormánypárti és a gazdag idős pesti ellenzéki, ha mindkettő hívő? Más a csoportszervező erő Fradi meccsen, templomban vagy tüntetésen?

Mi történne, ha egyszer valamiben mindannyian egyetértenénk?