Előd

A hét törzs szövetségéhez később csatlakozott kabarok vezére igen aggódott a nemzet jövőjéért. Összehívta hát a legfőbb tanácsot.

– Az osztályharc fokozódik – kezdte aggodalmasan. – Azért javasoltam ezt a gyűlést, hogy megosszam veletek szörnyű gyanúmat. Sok álmatlan éjszakát okozott nekem a felismerés, hogy valaki közöttünk az én elveszejtésemen munkálkodik.

– Ugyan ki vagy te, hogy érdemes legyen elveszejteni? – legyintett Huba.

– Ki tudja, egyszer talán én leszek a magyarok vezére!

Ezen csak mosolyogtak azok, akik ott voltak Etelközben.

– A vérszerződés óta Árpád a magyarok vezére – szólt határozottan Tas.

– Most még! – emelte fel mutatóujját a csatlakozott törzsek feje. – De ha egyszer új vezért kell választani, az én leszek.

– Erre azért nem vennék mérget – mosolygott Ond.

– Így nem is, ha valaki közületek igencsak áskálódik ellenem. – A kíváncsi tekintetek láttán kibökte: – Előd az.

– Előd? – csodálkozott Kond. – De hiszen Előd előbb volt közöttünk, hogysem téged megismertünk.

Az előterjesztőt azonban nem lehetett meggyőzni.

– Előd az ellenségünkké vált. Ha nem szavazzuk ki a vezérek közül, beteljesedik rajtunk az örök széthúzás turáni átka.

A többséget meggyőzték a szebb jövőbe vetett hittel előadott érvek, és kiszavazták Elődöt a vezérek közül. Ketten azonban mellette voksoltak.

– Hűha! – kiáltott fel a kabar főnök. – Most tovább szakadt a vezérkar. Torgyán Józsi bácsi tanítása szerint ilyenkor muszáj kizárni ezt a kettőt is.

Újra szavaztak, ám ketten ismét szembementek az előterjesztővel, így azoknak a kizárásáról is dönteni kellett. Mielőtt azonban teljesen elfogytak volna a vezérek, Töhötöm barátságosan hátba veregette az önjelölt törzsi elöljárót.

– Figyelj, öregem, kár az egész szavazgatásért. A magyarok vezére Árpád, és ez még egy jó darabig így is marad.