Európa és a jövő

Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a parlamentben úgy fogalmazott: „1990-ben még Európa volt a mi jövőnk, ma pedig mi vagyunk Európa jövője”. A miniszterelnök elmondta azt is, hogy a kormány, amikor a kereszténydemokrácia talaján áll, nem pusztán hitelveket védelmez, hanem azokat a létformákat oltalmazza, amelyek a keresztény hitelvekből sarjadtak. „Ezért védjük az emberi méltóságot, a családot, a hitbéli közösségeket és a nemzetet” – jelentette ki.

Az új Orbán-kormány összetétele egyszerre felemelő és nem csekély mértékben megnyugtató, mert folytatódik, ami eddig is jól működött, például a pénzpolitika, a belügy, megújul, aminek fontossága felértékelődik, például az egészségvédelem, de van benne valami nyugtalanító is, a honvédelem… és itt álljunk meg egy pillanatra.

Nem kell a sorok között olvasni tudni, hogy az ember kiérezze, kihallja e szavakból, hogy az európai létformát és benne a magyarság független létezését az erősödő népvándorlás és az ős-európai népesség gyorsulva fogyása idején komoly veszély fenyegeti. A miniszterelnök előrelátó képessége korábban is figyelmet érdemelt, most is oda kell figyelnünk rá: fejleszteni kell a honvédséget.

Egyszerre három nemzeti alappillér megerősítésére készül Orbán Viktor. A kereszténydemokrácia, ami értelmezése szerint átveszi a liberális demokrácia helyét, bár valóban nem hitelvek mentén épül föl, de szoros összefüggésben van a keresztény létfelfogással. Amiről megkockáztathatjuk, hogy a szakralitás, vagyis az élő istenkapcsolat, miszerint oka és célja, kozmikus értelme van létezésünknek, szükségképpen fölerősödik majd az elkövetkezőkben, ugyanis az idegen kultúrával beáradó idegen szakralitással szemben csődöt mondott a szekularitás.

„Nincs Isten, nincs vallás, csak az egyén van, és az egyén totális szabadsága”, amelyről a német kancellár oly lelkesen szónokolt, az egyén, amelyik megtagadván fölnevelő közegét, a családot, úgy dönt, hogy csak neki legyen jó, az utána következő nemzedékek iránt nincs felelőssége. A szellemi és lelki vákuumba beáradó idegen kultúra számára épp ez az egoizmus teremtette meg a teret. Következésképpen aki a beáradás és felolvadás pusztító tendenciájával szembe akar szállni, annak – Newton 3. törvénye szerint az erővel erőt kell szembefordítani – a maga megújult szakralitásából kell az ehhez szükséges erőt kinyernie.

Pünkösd tanulsága az, hogy Isten minden emberhez az anyanyelvén beszél, ezért az újjászülető kereszténységhez a nemzeti önazonosság szeretetén át vezet az út. Ez a második pillér. „A mi életünkben a legnagyobb dolog, hogy magyarnak születtünk” – mondta erről a miniszterelnök. Kásler professzor egyik küldetése bizonnyal éppen ez lesz, hogy a magyarság létélményét tisztává és ragyogóvá tegye. Ugyanakkor Benkő tábornok miniszteri kinevezése a harmadik pillért jelenti, mert csak az éri el a jövő partjait, aki a jelen hullámain túljut.

Ma nem fenyegeti a magyar szuverenitást külső erő, de föl kell készülni arra, hogy a dolgok könyörtelen logikája szerint ez bekövetkezhet. És ami bekövetkezhet, az be is következik. Bekövetkezhet az a pillanat, amikor a magyarok mintáját követő állam- és nemzetfelfogás garantálja csak az eredeti Európa jövőjét. Történelmi tény továbbá, hogy soha nem a nemzeti öntudatok virágzása vezetett világháborúkhoz, hanem kivétel nélkül minden esetben az ezeket semmibe vevő, globális üzleti szándék. És ez ma sincs másképp.

Lapszám: