A neves humorista londoni vendégszereplésén nyilatkozott a nyugati sajtónak. Előadása gerincét az Orbán-paródiák tették ki, ezekből a szövegekből az angol riporter számára világossá vált, hogy Magyarországon félelmetes diktatúra tombol, amit egy őrült irányít, végromlásba döntve nemzetét, Európát és a világot.

– A rettenetes hazai elnyomásból menekült ide a szabad világba? – kérdezte a riporter az autogramokat osztogató komédiást.

– Most csak erre a fellépésre jöttem, de ha semmi sem változik, bizonyára el kell gondolkodnom a menekülésen. Erről sokat beszéltünk otthon a többi dumaszínházassal.

– Jól sejtem, hogy ők már börtönben vannak?

– Nem, hakniznak valahol Pesten. Az il­li­be­rá­lis diktatúra fojtogató légkörét figurázzák ki, ahogyan én is teszem naponta fél héttől, vasárnap matinén is. Érthető, ha erre jelentős kereslet van, hiszen Magyarországon mindenkinek félnie kell, aki felvállalja a véleményét. Ezért az emberek nem is merik elmondani, mit gondolnak a kormányról, a miniszterelnökről vagy az oligarcháiról. Én ezeket kimondom, a nézők azonosulnak vele, együtt rettegünk, ez az élmény a garancia a sikerre.

– Az ön hitelességét tehát éppen a diktatúra léte adja. Hiszen azért hallgatják sokan, azért hívják szerte az országban és külföldre is, azért készítem én is az interjút, mert szembe mer szállni a zsarnokkal.

– Igen, mert ha nem volna elnyomás, ha nem fojtanák bele a szót az emberekbe, ha nem kellene félni a gondolataink kimondásától, ha nem kellene rettegnünk a hatalom bírálatától, akkor nem tudnék ennyi fellépést vállalni, mert a kutya sem volna kíváncsi rá, amint kigúnyolom a diktátort, aki mindenkibe belefojtja a szuszt.

– Köszönjük, hogy elmondta. A szabad világ drukkol önnek és társainak, hogy győzzék ezt a rengeteg előadást, haknit, interjút, tévéfellépést, amiben leránthatják a leplet erről az ördögi rendszerről. Amíg tiltva lesz a szabad szó, addig sikeresek és népszerűek lesznek azok, akik felvállalják a véleményüket.