„Támadtak az elfogott migránsok.” „Lázadás a menekülttáborban.” „Autósokra támadtak a debreceni migrációs tábor lakói.” „Botokkal támadtak, gyújtogattak a debreceni menekülttábor lakói.” „Megvadultak a táborban lakó migránsok.”
Csak a szalagcímeket másoltam ki. A tartalmukat úgyis mindenki tudja. A beözönlő idegenek, kiket senki nem hívott, kik a törvényt megszegve betolakodtak az országba, és ahol ennek ellenére tetőt kaptak a fejük fölé, szállást, ételt és költőpénzt – többet, mint egy magyar diák ösztöndíja – törtek, zúztak, fenyegetőztek, gyújtogattak. (Javaslom, szokjunk le a bevándorló kitételről. Az olyan polkorrekt. Alkalmazza inkább mindenki a „betolakodó” kifejezést. Az szebb.)

Mindenki kapkodta a fejét, ám a káoszban volt egy ember, aki látta a lényeget.
„A Liberálisok elnöke, Fodor Gábor törvényjavaslatban kezdeményezte, hogy a magyar jog is engedélyezze az azonos neműek házasságát. Szerinte minden jóérzésű ember ezt akarja.”

Utóbbit kétlem, ám azt nem, hogy a libsi érv szerint magánügy, hogy ki kivel köt házasságot. Nos, a ki kivel azért nem magánügy, mert társadalmi hozadéka van. Ha engedjük, hogy a homokos házasodjon, akkor elismerjük, hogy a kapcsolata egyenértékű a normálissal. Ez egy szimbólum. És a szimbólumok fontosak. Nem véletlenül jár Európában börtön szimbólumok viseléséért, még akkor is, ha senki nem bánt senkit. De ez még semmi. Ha elismerjük, hogy a melegkapcsolat házasság, és egyenértékű, akkor joggal mondhatja a homokos, hogy ő gyereket akar nevelni. És minden alapja meglesz, mert maga a közösség ismerte el, hogy az ő kapcsolata éppúgy házasság és egyenértékű, mint a normális pároké. És ha egyenértékű, akkor mi alapján tiltja majd meg bárki?

„A migrációs tábor mintegy száz lakója a tábor melletti 471-es számú úton garázdálkodott. Botokkal ütötték és megdobálták a leálló személyautókat és autóbuszokat, és felgyújtották az út menti kukákat.”

Azért végre van egy képviselő, aki szívén viseli az ország legégetőbb problémáit.