Az utóbbi időben sok hercehurca adódott a szobrok körül, avatáskor rendre felbukkantak az antifasiszta tüntetők, ezért a XIII. kerület biztosra ment: egy megkérdőjelezhetetlen népszerűségű, lánglelkű hazafiról, Göncz Árpádról nevezi el az Árpád híd környékét. Így néhány évtized múlva már mindenki azt fogja hinni, hogy az Árpád híd is róla van elnevezve. Voltaképpen a Hősök terén lévő szobor is őt ábrázolja lóháton, csak nem nagyon hasonlít, ezért majd lecseréltetik a fejét egy gönczösebbre. Mivel ellenzői hang sehonnan sem hallatszott, metróaluljárós tüntetés helyett néhány érv a történelem szemétdombjára jutott SZDSZ egykori listavezetője ellen: elnökként is a Mérleg utcai pártvezetés irányította, első számú felelőse a rendszerváltás elszabotálásának. Jogköre félreértelmezésével megtagadta a tévé- és rádióelnök leváltását, s ezzel aktívan belépett a médiaháborúba. Külföldi segélykiáltásával mércévé tette az ország lejáratását, bemocskolását, ami azóta bevett gyakorlattá vált. A törvénytelen taxisblokád melletti kiállással polgárháborús helyzetbe lavírozta az országot, majd az amnesztia benyújtásával nyílt bűnpártolást követett el.

A jobboldal azt mondta, oké, lenyeli a békát (ebben ugyanis van gyakorlata), de cserébe a Hegyalja út legyen Mádl Ferenc. Nem csatolt ugyan vissza országrészeket, nem űzte ki az oroszokat, és semmi különösebb nem fűződik a nevéhez. Viszont szó nélkül asszisztált a D-209-es hatalomátvételéhez. (Közben a fővárosi közgyűlés a Gönczöt helyben hagyta, Mádlt az illetékes kerületi polgármesterek megfúrták.)

Nem kellene a nemzeti emlékezetbe beleerőltetni a középszert. Ha a nemzeti konszenzus a jellegtelenségben fog megnyilvánulni, akkor nem viszünk végbe nagy tetteket. Maradjon az Árpád híd Árpád vezéré, a Hegyalja út a Hegyaljáé. Ez utóbbira esetleg idővel található megfelelőbb név. Én akkor már inkább hajlanék Pozsgay Imréére. Aki ugyan nem lett köztársasági elnök, de talán éppen ez a nagy tragédiája az egész rendszerváltásnak.