Van egy örök szabály. A gagyit mindig úgy kell eladni, hogy ugorjanak rá a népek. Popzene, süti, gyerekjáték stb. A balliberális pártok mostanság ellenben úgy kínálják a portékát, hogy az ellenkezik nemcsak a felső intellektus, hanem az egyszerű tömeg igényeivel is. A régi komcsik legalább arról szónokoltak, amire a tömeg, a plebs ugrott: „Vedd el a gazdagtól!” Ez egy társadalomellenes, de kétségkívül mozgósító jelmondat. Volt is piaca. De a „Vidd haza a migránst!” már a plebsnek se jön be. Hiába járt elöl Gyurcsány Ferenc a jó példával, és büfiztette a határsértők porontyait. Senki nem menetelt a nyomában. Ez a felhívás nagyjából úgy hangzik a mai magyar valóságban, mintha 1919-ben Aulich népbiztos azzal állt volna a csepeli melós elé, hogy: „Siess haza, nézd meg, mennyi érték van otthon, a ládafiában, majd szaladj a báróhoz, és add neki!” Szerintem Aulich népbiztos bajosan érte volna meg a következő napot, s nem indulhatott volna harminc évvel később az ország első sztahanovistája versenyen.

De ezt valamiért ezek a maiak nem értik, s folyamatosan nyomják azt a szöveget, ami nem kell senkinek, ami piacképtelen, s amitől még az öreg munkásőr is összeráncolná a szemöldökét, s nyúlna a fiókba szolgálati fegyveréért. Binszki József, a szegedi DK elnöke a szegedi püspöki palota elé ment ki pár aktivistájával hisztizni, s követelte, hogy a püspök fogadjon be pár migránst. (Hogy ő maga befogadott-e, arról nem szól a fáma.)

Nem, kedves agyalágyultak. Értsétek meg, az emberek nem akarnak otthonukba fogadni mosdatlan, erőszakos, fertőzést hurcoló illegális agresszorokat. Mint ahogy a romlott ételt sem szeretik, és a betört ablakot se. Talán meglepő, de így van.
Vagy itt a másik. „Mit keresnek fegyveres határőrök a szerb határon?” – teszi fel a kérdést közleményében az MSZP, és Harangozó Tamás, a honvédelmi és rendészeti bizottság szocialista alelnöke erre választ vár, mert nem érti.