Jelenlegi hely

A reménykedés ideje


Szentesi Zöldi László
Szentesi Zöldi László képe

Donald Trump győzelme kétségkívül mozgásba hozta az utóbbi időben túlságosan is kiszámítható amerikai–magyar kapcsolatokat. Ennek a kiszámíthatóságnak az alapja a demokrata adminisztráció eleinte bizalmatlan, idővel pedig ellenséges hozzáállása az Orbán Viktor vezette magyar kormányhoz. Az utóbbi években egymást érték a különféle bírálatok: az Obama-kabinet szakpolitikusai és az egymást váltó budapesti nagykövetek demokráciadeficitet, korrupt hajlamot, oroszbarátságot, szélsőségekkel való kokettálást, és más vádakat szegeztek a polgári kormánynak. Ha Hillary Clinton nyeri az elnökválasztást, ez a hozzáállás minden bizonnyal nem változik, mint ahogyan a nemzetközi kapcsolatokban is csak finomhangolásra, nem pedig fordulatra számíthattunk volna a korábban hazája külügyminiszteri tisztségét is betöltő demokrata politikustól.

Trump győzelmével lényegében fejest ugrottunk a sötétbe. Életrajza néhány apró jelzésének, hogy magyarokkal is dolgozott együtt vállalkozásaiban, és hogy szlovén felesége révén esetleg elődeinél közelebb kerülhet Közép-Európa ügyeihez, nincs valódi jelentősége. Mindezeknél a körülményeknél fontosabb, hogy ez idő szerint lényegében semmilyen konkrét részletet nem tudunk külpolitikai elképzeléseiről. A kampány időszakában hangoztatott látványos kijelentések (közeledési szándék Pu­tyin­hoz, az Iszlám Állam gyors katonai felszámolása, a NATO-kötelezettségek és felelősségvállalás csökkentése) nyilvánvalóan hangzatos kampányígéretek voltak, egy részük teljesíthetetlen, egy részük pedig súlyos diplomáciai konfliktusokat eredményezne. Ennek ellenére Trumpnak nem kell többet értenie a gyakorlati diplomáciához, mint hasonlóan felkészületlen republikánus elődeinek, Ronald Reagannek vagy George W. Bushnak.

Döntő jelentősége lesz annak, hogy a republikánus szellemi holdudvarból előszivárognak-e a kampány idején sértődötten hátraarcot hirdető külpolitikai szakértők, és ha igen, melyik irányzat hívei kerekednek felül. Többen a neokonzervatívok hatalmának befolyását jósolják, amivel Magyarország nem feltétlenül járna jól. Fontos kérdés az is, hogy a hazánkat élesen támadó, és Orbán Viktornak méltatlan vádakat szegező befolyásos politikusnak, John McCain szenátornak szán-e, és ha igen, milyen szerepet az új elnök?

Az mindenesetre már most is látszik, hogy az amerikai–magyar kapcsolatokban az új elnök személye a legfontosabb garancia a változásra. Bármilyen marginális jelenségnek is tűnik világpolitikai szempontból, Donald Trump környezetében idejében észlelték, hogy két másik állam- és kormányfőn kívül előzetesen csak a magyar miniszterelnök mondta ki, hogy egyetért programjának valamelyik elemével. Ezt a támogatási szándékot az elnökválasztás utáni szokásos pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor megerősítette, és bírálta az előző, demokrata vezetést: „Az amerikai kormányzat eddig egy demokrata, a valóságtól elrugaszkodott ideológiához kötődött, és ezt akarta átragasztani mindenkire. Ebben 180 fokos fordulatra számítunk.”

Az amerikai–magyar kapcsolatokban mindig fontos jelzés a nagykövet személye. Megszokhattuk, hogy hazánkba hosszú idő óta nem karrierdiplomaták, hanem az új elnök valamelyik rokona, barátja, kampányának támogatója érkezik. Nem valószínű, hogy éppen az üzletemberből elnökké választott Trump rúgná fel ezt a kinevezési hagyományt. Mindenesetre valószínű, hogy akárki is vezeti majd a budapesti nagykövetséget, nyitottabb és megengedőbb lesz a magyar kormány iránt, mint például Bell asszony, aki valóságos háborús csatazaj közepette foglalta el állomáshelyét. Aligha véletlen, hogy Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke egy interjúban így fogalmazott: „Arra számítok, hogy Donald Trump elnöksége alatt a nagyon merev felfogású demokráciaexport megszűnhet létezni mint Amerika egyik kedvelt nemzetközi beavatkozási gyakorlata.”

Nem tűnik tehát merész kijelentésnek, hogy mi, magyarok egyelőre jól jártunk Trump elnökségével. Bármi is történjék a globális játszmában, a mélypontra jutott amerikai–magyar kapcsolatokban javulás várható. Trump a reményt hozta el Magyarországnak, és joggal bízhatunk abban, hogy hosszú idő után Orbán Viktor meghívót kaphat a Fehér Házba.