Jelenlegi hely

Soros se lehet próféta Izraelben

Gazdag István
Gazdag István képe

Soros Györgyöt sok mindennel lehet vádolni, de azzal semmiképpen sem, hogy elfogult lenne az övéivel. Éppen ellenkezőleg: az Izraelhez fűződő kapcsolata egyáltalán nem mondható harmonikusnak, egyébként pedig általában a zsidósághoz és a saját zsidóságához is meglehetősen skizoid módon viszonyul. Ebben nyilván családi hátterének és neveltetésének is szerepe van, hiszen saját bevallása szerint „zsidó, antiszemita otthonban” nőtt fel, és a szülei „kényelmetlennek találták vallásos gyökereiket”. (jewishvirtuallibrary.org) „Anyám teljesen antiszemita volt, és szégyellte, hogy zsidó. A kultúrában, amelyben éltünk, a zsidó lét egyértelmű stigma volt, hátrány, akadály, ezért akartunk mindig túllépni rajta, menekülni tőle.” (The World According to Soros, The New Yorker, 1995. január 23.) Ennek tükrében teljesen hihető az a kijelentése is, miszerint „nem vagyok cionista, sem vallásos zsidó, sem nagyon elkötelezett zsidó ügyek iránt”. (George Soros: On Israel, America and AIPAC, nybooks.com, 2007. április 12.) Ahogyan egyik kritikusa fogalmaz, „Soros kérkedően közömbös a saját zsidósága iránt. Nem hívő. Nincsenek zsidó közösségi kapcsolatai. Bizonyosan nem cionista.” (Tyran-a-Soros, newrepublic.com, 2007. február 12.)

De a szavaknál többet mondanak a tettek. „Noha a Forbes magazin az Egyesült Államok 28. leggazdagabb személyének rangsorolta…, Soros kevés pénzt adott zsidó ügyeknek. (…) Azt mondta, hogy azért nem adott sokat zsidó vagy Izraellel kapcsolatos ügyeknek, mert a zsidók törődnek a sajátjaikkal, tehát az ő pénzügyi támogatása jobb helyen van máshol.” (In rare Jewish appearance, George Soros says Jews and Israel cause anti-Semitism, fpp.co.uk, 2003. november 7.) Más kérdés, hogy amikor adott, a cionisták szempontjából abban sem volt sok köszönet, sőt sokkal inkább provokációnak tűnt, és ismét csak az Izrael-ellenességét bizonyította számukra.

„Soros évekig jórészt elkerülte az Izraellel kapcsolatos filantrópiát, egészen 2008-ig, amikor támogatást nyújtott a J Street nevű békepárti, mérsékelten Izrael-barát, washingtoni lobbicsoportnak. A Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül támogatja az izraeli B’Tselem emberjogi szervezetet és a Breaking the Silence megszállásellenes csoportot, amelyek az izraeli kormány egyre fokozódó delegitimációs kampányának vannak kitéve.” (Israel’s War Against George Soros, nytimes.com, 2017. július 17.)

„2016-ban a meghekkelt e-mailek azt mutatták, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány egyik célja »tiltakozni Izrael rasszista és antidemokratikus politikája ellen« a nemzetközi fórumokon, részben megkérdőjelezve Izrael hírnevét demokráciaként.” (Israel pans both Hungarian anti-Semitism and its target, George Soros, times­ofisrael.com, 2017. július 9.) „Miközben sok magyar zsidó, aki támogatja a liberális ügyeket, kedvezően tekint Sorosra, más magyar zsidók vitatják egyes állásfoglalásait és tetteit, beleértve azt is, hogy Izrael-ellenesnek tartott csoportokat pénzel. Azon kívül, hogy a saját országuk politikáját bíráló izraeli szervezeteket pénzel… Soros Nyílt Társadalom Alapítványa több millió dollárt adott olyan csoportoknak, amelyeket az NGO Monitor nevű jobboldali csoport Izrael-elleneseknek nevez.” (A government campaign against George Soros splits Hungarian Jews, jta.org, 2017. május 16.)

Köztük van a Human Rights Watch, „a világ egyik legnagyobb és legbefolyásosabb társadalmi szervezete, amelyet szigorúan bírálnak, mert szokatlanul aránytalanul és durván helyezi középpontba Izraelt…, elhamarkodottan ítéli meg Izrael tetteit megalapozatlan állításokra támaszkodva, amelyek gyakran hamisnak bizonyulnak”; az Adalah (Arab Jogok Izraeli Jogi Központja), amely „demokratikus alkotmányt” tervez Izrael számára, megszüntetve az állam zsidó jellegét, egy „demokratikus, kétnyelvű és multikulturális” kerettel helyettesítve azt, miközben vezető szerepet játszik Izrael „rasszista” és „gyarmati apartheid” imázsának terjesztésében; az al-Haq emberi jogi szervezet, amely különösen aktív az Izrael elleni hazai és nemzetközi jogi eljárások kezdeményezése és az Izraelben működő külföldi cégek bojkottálása terén; az al-Mezan gázai emberi jogi központ, amely az Adalah és az al-Haq partnereként törvényes eljárásokat szorgalmaz az izraeli „háborús bűnök” felderítése érdekében; az izraeli B’Tselem (az emberi jogok információs központja a megszállt területeken) fellép az emberi jogok megsértése tagadásának jelensége ellen, amely igen elterjedt az izraeli közvéleményben, és keményen bírálja az izraeli „biztonsági műveleteket”; a Breaking the Silence (Megtörni a Csöndet) a második intifáda óta leszerelt veterán katonák szervezete, amely „háborús bűnök” elkövetésével vádolja az izraeli haderőket; a Gisha izraeli szervezet, amely a palesztinok, különösen a gázaiak mozgásszabadságának szószólójaként rendszeresen indít pereket az izraeli bíróságokon a Gáza elleni blokád feloldása érdekében; a Mossawa Központ, amelynek célja Izrael arab állampolgárai szociális, gazdasági és politikai helyzetének javítása, nemzeti és kulturális jogaik megóvása palesztinokként, és rendszeresen „az arabok elleni nyilvános és szerkezeti rasszizmussal” vádolja Izraelt, és támogatja a zsidó állam bojkottálására irányuló nemzetközi kampányt (BDS mozgalom); az Emberi Jogok Palesztinai Központja, amely „apartheid államnak” tartja Izraelt és háborús bűncselekmények elkövetésével vádolja, „rutinszerűen túlzó statisztikákkal az izraeli katonasággal való konfliktusban megölt palesztin civilek tekintetében”; a Rabbik az Emberi Jogokért „az egyetlen rabbinikus szervezet Izraelben, amely az emberi jogokról beszél a zsidó hagyomány hangján” az izraeli kisebbségek és a megszállt területeken élő palesztinok jogainak védelmében; a Yesh Din, amely „az izraeli megszállás alatt élő palesztin polgári lakosság emberi jogainak védelmében” élesen bírálja az izraeli katonai akciókat és polgári tevékenységeket Ciszjordániában, és rendszeresen jogi eljárásokkal támadja ezeket és a ciszjordániai földterületek státuszát; az Amnesty International, amely a világ egyik legnagyobb NGO-jaként „aránytalanul nagy hangsúlyt szentel Izraelnek a többi közel-keleti államhoz képest”, rendszeresen azzal vádolja Izraelt, hogy „apartheid állam”, hogy háborús bűnöket követett el, és hogy kollektív büntetést alkalmaz a palesztinok ellen; a Soros által alapított Avaaz „globális pártfogó csoport”, amely egyebek mellett síkra szállt Gáza 2007-es izraeli blokádjának feloldásáért, és az Izrael-ellenes Jewish Voice for Peace BDS-csoport partnereként kampányt indított az AIPAC (amerikai cionista lobbi) ellen; az Alkotmányos Jogok Központja (CCR) amerikai szervezet, amely igyekszik pereket indítani izraeli katonatisztek ellen „háborús bűnök” vádjával, eddig sikertelenül, ugyanakkor kétségbe vonta a Gáza elleni izraeli blokád és az annak megtörésével próbálkozó török hajóraj elleni izraeli katonai akció törvényességét; a US/Middle East Project, amely Henry Siegman ortodox rabbi vezetésével „harsányan bírálja a palesztinokkal szembeni izraeli politikát”, rutinszerűen „rasszizmussal” vádolva azt, túlzó és hamis állításokat hangoztatva a palesztin veszteségekről. (Bad Investment: The Philantropy of George Soros and the Arab-Israeli Conflict. How Soros-funded Groups Increase Tensions in a Troubled Region, ngo-monitor.org, 2013. május)

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik – közvetve Soros demonstratív érdektelenségét bizonyítva az izraeli ügyek iránt és egyúttal árnyalva „ártalmasságát” Izraelre nézve –, hogy ezek a szervezetek összesen is alig tízmillió dollárt kaptak tőle, ami még az egy ezrelékét sem képviseli az általa eddig jótékonykodásra fordított összegnek. „Soros természetesen támogatja a palesztin nacionalizmust, de ez a radikálisok egyik állandó jellegzetessége – a zsidóellenes és amerikaiellenes nacionalizmus jó, a zsidó és amerikai nacionalizmus rossz. Tehát, ahogy a Jerusalem Post hírül adta, »Soros és gazdag amerikai zsidó barátai most úgy döntöttek, hogy a tüzüket közvetlenül Izraelre célozzák… hogy alakítanak egy politikai lobbit, amely gyöngíteni fogja az AIPAC Izrael-barát lobbi befolyását«.” (George Soros and the Problem of the Radical Non-Jewish Jew, dennisprager.com, 2007. február 27.) Az Izrael-barát lobbit azért támadja, mert az „feltűnően sikeres Izrael bírálatának az elfojtásában” az amerikai politikai rendszeren belül és az amerikai társadalomban egyaránt. (George Soros: On Israel, America and AIPAC, nybooks.com, 2007. április 12.) „Barack Obama megválasztása után 2009-ben George Soros szervezete alkalmat látott meggyöngíteni az Izrael-barát lobbi befolyását Washingtonban. Így a Nyílt Társadalom Alapítvány elkezdett egy ambiciózus tervet 2009-ben, hogy meggyőzze Európát és az USA-t, hogy »felelősnek tartsák Izraelt« a nemzetközi jog megsértéséért. Kevés haladás történt a Nyílt Társadalom céljában Izrael nyomás alá helyezésére. Az Obama-kormány nyolc éve alatt a szervezet bizonyosan nem szigetelte el Izraelt latorállamként…” (A Soros Plan, a Marginalized Israel, bloomberg.com, 2016. augusztus 16.)

„A magyar zsidók széles körben bírálták Sorost, amikor a Közép-Európai Egyeteme 2015-ben meghívta Joseph Massadot, a Columbia Egyetem palesztin egyetemi tanárát, aki azt mondta, hogy Izraelnek nincs joga létezni zsidó államként. »Abszolút botrányos volt«, mondta Seres László, a Heti Világgazdaság egyik zsidó újságírója, aki kritikusan írt Sorosról, »öngyűlölő zsidónak« nevezve őt.” (A government campaign against George Soros splits Hungarian Jews, jta.org, 2017. május 16.) Az „öngyűlölő zsidó” fogalmat Theodor Lessing népszerűsítette a 30-as években, manapság militáns cionisták használják az izraeli politikát vagy adott esetben a Netanjahu-kormányt bíráló zsidók – köztük Noam Chomsky, Bernie Sanders és George Soros – kipellengérezésére. 1995-ös önéletrajzi kötetében ez utóbbi írja: „Büszke vagyok a zsidóságomra, noha be kell ismernem, hogy nekem gyakorlatilag élethosszig tartott, amíg idáig jutottam. Szenvedtem az alacsony önbecsüléstől, amely az asszimilált zsidók csapása.” (George Soros: Soros on Soros, 1995, p. 242.) Ugyanez a toposz egy akkoriban adott interjú során is felmerül nála: „A magyarországi asszimilált zsidókban volt egy mély kisebbrendűségi érzés, és hosszú időbe telt, mire ezt feldolgoztam. (…) Nem hiszem, hogy felülkerekedhetünk az antiszemitizmuson, ha törzsként viselkedünk… Csak akkor győzhetjük le, ha feladjuk a törzsiséget. (…) Nem tagadom a zsidók jogát a nemzetként való létezéshez, de nem akarok a része lenni.” (The New Yorker, 1995)

Vele ellentétben Heisler András, a Mazsihisz főnöke egészen más álláspontot képvisel: „Magyarország, ahol lakunk, Izrael, ahol a szívünk van. (…) Büszkék vagyunk a zsidóságunkra és az értékeinkre, amelyeket meg akarunk őrizni anélkül, hogy beolvasztatnánk magunkat a magyarok által (sic!)”. (Dove gli ebrei convivono con l’antisemitismo, occhidellaguerra.it, 2016. január 21.) „De még Soros zsidó kritikusai is kényelmetlenül érzik magukat az ellene folytatott kormánykampánnyal szemben”, mondta Seres. (…) „És a kormányhisztéria körülötte undorító és kontraproduktív. Nagyon megnehezíti a bírálatát.” (A government campaign against George Soros splits Hungarian Jews, jta.org, 2017. május 16.)

Márpedig bírálatra, mint láttuk, éppen elég okot szolgáltat a cionisták számára. Mindennek a tetejébe nonkonformista és önkritikus véleményt hangoztatott egy olyannyira érzékeny és jelképes kérdésben is, mint az aktuális antiszemitizmus kialakulásáért való felelősség. „Zsidó emberbarátok egyik találkozóján felszólalva nem az iszlám extrémizmust vagy az Európa nagy részét hosszú időn át mérgező zsidógyűlöletet szándékozott hibáztatni, hanem a Bush- és a Saron-kormányt. Világosan az volt a célja, hogy mindkét kormány politikájának a megváltoztatásáért érveljen. »Ha megváltoztatjuk ezt az irányt, akkor az antiszemitizmus is csökkenni fog«, mondta a Zsidó Távirati Ügynökség (JTA) szerint.” (The Soros Syndrome, nysun.com, 2003. november 11.)

Szó szerint ezt mondta: „Európában feltámadt az antiszemitizmus. A Bush- és a Saron-kormány politikája hozzájárul ehhez… Nagyon aggaszt a saját szerepem is, mert az új antiszemitizmus úgy véli, hogy a zsidók kormányozzák a világot… A tetteim önkéntelen következményeként én is hozzájárulok ehhez a képzethez.” (In Rare Jewish Appearance, George Soros Says Jews and Israel Cause Anti- Semitism, jta.org, 2003. november 10.) Ez a fajta tabudöntögetés végképp megbocsáthatatlan a cionisták szemében. Sommás eljárásban hozott megfellebbezhetetlen ítéltük szerint „a közös nevező Soros és a magyarországi antiszemiták között közel tökéletes. Az utóbbiak ugyanazt szajkózzák, mint a Soros által támogatott Izrael-ellenes baloldali csoportok. És ami Sorost illeti, az anticionizmus és az antiszemitizmus (nála) egy ideológiává vált: Izrael gyűlöletévé.” (Soros and Hungarian anti-Semites: Almost one and the same, ynetnews.com, 2017. július 17.) A hérem foganatosítása Netanjahura vár, aki „nyilvánvalóan azt hiszi, hogy Soros Izrael-ellenes állásfoglalásai igazolják, hogy az antiszemita kutyák elé vessék őt. (…) Az a retorika, amelyet ő és más jobboldaliak használnak a megszállás zsidó bírálói, az állam öngyűlölő ellenségei ellen, akik idegen érdekeket szolgálnak, gyakran hátborzongatóan hasonlít az európai antiszemiták által alkalmazott szótárhoz.” (In Netanyahu’s World, George Soros’ Politics Justify Throwing Him to Hungary’s anti-Semitic Dogs, haaretz.com, 2017. július 12.)

A cionisták szerint tehát Soros és az Izrael-ellenes baloldaliak pendülnek egy húron a magyarországi antiszemitákkal, az anticionisták szerint viszont Netanjahu és a hasonszőrű jobboldaliak fújnak egy követ az európai antiszemitákkal Soros ellenében. Minden világos. Az antiszemitáknak elég széles a hátuk, bármit elbírnak. Soros György pedig mindentől függetlenül változatlan elánnal bontogatja a nemzetállamok alapjait világszerte, horribile dictu még Izraelben is – igazi világpolgárként, az elveivel összhangban, a „nyílt társadalom” nevében…