Nemrég kisebbfajta pánik söpört végig a sanghaji tőzsdén, a Dow Jones viszont két nap alatt 888 pontot esett (a 2008-as nagy bukáskor csak 777-et). A jenki cowboyok háborognak az árfolyamesések terrorizmusa miatt, pedig a java még csak ezután jön. A BRICS-csoport hónapok óta gyengélkedik, az oroszellenes szankciók megviselik az európai gazdaságokat, valószínűleg jobban, mint az oroszt. Zuhan az olajár, felkészülhetünk pár milliónyi újabb kedves honfoglalóra. A bankszterek gátlástalanul meglopták a népeket, és felelőtlenül feláldozták a reálgazdaságokat a féktelen tőzsdespekuláció oltárán (kivéve a németet – szép kis reváns!). Fejétől bűzlik az új világrend, és ezt már néhány értelmesebb amerikai is hajlandó elismerni.

Peter Schiff pénzügyi elemzőtől például megtudtuk, hogy a rendszernek befellegzett, különösen az amerikainak, amely az adósságon, a deficiten, az ipar helyett a szolgáltatásokon és a szimbólumok manipulálásán alapul. Michael Snydertől, A gazdasági összeomlás (theeconomiccollapseblog.com) nevű blog szerkesztőjétől megtudtuk, hogy Obama alatt robbanásszerűen nőtt a szociális segélyből élők száma, és hogy az amerikai ipar gyakorlatilag eltűnt. Paul Craig Roberts közgazdász és politikai bennfentes elárulta, hogy az amerikai jegybank (Fed) és ügynökei fantom aranyeladásokkal próbálják a hullámok tetején tartani a dollárt. Donald Trump ingatlanmogul és elnök­aspiráns kikottyantotta, hogy az amerikai munkanélküliségi ráta valójában 20 százalékos. Ezzel kapcsolatban John Williams „árnyékkormány statisztikái” (shadowstats.com) világossá teszik, hogy a statisztika is részét képezi az új világrend hazugságmátrixának. Bill Bonner közgazdasági és pénzügyi szakíró szerint a központi bankok vagy őrültek, vagy dilettánsok, mert likvidálták a gazdaságot, és megerősítették a multikat, manipulálva a piacokat és egy zombigazdaságot kreálva, amely adósságon és káoszon alapul.

Mi fog történni? A központi bankok szabad kezet kaptak a reagálásra. 2008-ban bármit megtehettek, tehát még annál is rosszabbat tehetnek. Ha a rendszert közvetlen csőd fenyegeti, egyszerűen befagyaszthatják a bankszámláinkat, amint az már számtalanszor megtörtént a múltban. De elvehetik az aranyunkat is, ahogyan Roosevelt tette 1933-ban, hogy megmentse a Wall Streetet. Akkor be kellett szolgáltatni az aranyat unciánkénti 40 dollárért, vagyis az akkori árfolyamhoz képest fél áron, tízezer dolláros pénzbüntetéstől és többéves börtönbüntetéstől fenyegetve.

Migránsinvázió, gazdasági csőd, háborús kockázat – még csak most kezdődnek a gondjaink. Samu bácsi katasztrófa felé sodorja a világot. Alex Jones amerikai rádiós műsorvezető Prison Planet nevű honlapja egy brit think tank jelentését idézi, miszerint az utóbbi 18 hónapban 66 alkalommal állt küszöbön a háború Oroszország és a Nyugat között. (Experts Say War With Russia Was Imminent „66 Times in Last 18 Months”, prisonplanet.com, 2015. augusztus 29.) Ugyanitt azt is megírják, hogy amikor egy fekete zsaru kinyír egy fekete kislányt, arra senki sem figyel oda, ahogyan arra sem, amikor egy fehér zsaru inkább hagyja, hogy lefegyverezze és megölje egy fekete bűnöző, mintsem rasszistának tűnjön. Eközben Merkel mama, akinek nincsenek gyerekei, de imádják a nyugdíjasai, a szokásosnál is puhányabban (elvégre a 70 éve tartó intézményesített meakulpa kötelez) eldönti, hogy az amerikai gazdái által otthonukból elüldözött másfél millió újabb honfoglalót szabadít rá országára és Európára. Elképesztő a nemtörődömség, amellyel hagyjuk magunkat elsodorni a világfaluban. Nem mintha most történne meg először, hogy egy civilizáció eltűnik a süllyesztőben.

Az okok? Az európai társadalmak elöregedése, elnőiesedése, elhájasodása; az adósság alapú fogyasztás és a kollektív élősködés folyamatos növekedése; a humanitárius propaganda „megőrült keresztény erényei” (G. K. Chesterton), amelyek szerint ha van a Földön egymilliárd szegény pára, akkor azoknak okvetlenül hozzánk kell jönniük, hogy a nyakunkon élősködjenek; a televízió pillérén és a lustaságunkon alapuló totális dezinformáció; a politikusok árulása, akik szinte kivétel nélkül a NATO, a Goldman Sachs és a vén Európát likvidáló stratégiájuk szolgálatában állnak a káosz elméletének apostolaiként, a ’zemberek mégis újra és újra bizalmat szavaznak nekik, mert akárcsak a Bourbonok, a ’zemberek sem tanulnak semmit, de mindent elfelejtenek – és éppen erre apellál a képviseleti demokrácia intézménye.

Ilyen körülmények között mindenki Európába özönlik, pedig például Kínában 64 millió lakás áll üresen, ami ugyanannyi elszállásolt családot jelent, egy átlagos 6-8 tagú (mohamedán) családot alapul véve 30-40 millió embert, Szíria és Líbia együttes lakosságát. Ezek a rendelkezésre álló lakások nem Németországban vannak, nem Franciaországban, vagy bárhol az elöregedett, elhízott, göthös Európában, amely nyakig merült a válságba. A hivatalos (tehát nem a leghitelesebb) adatok szerint az EU 28 országában 25 millióan vannak munka nélkül, vagyis az aktív népesség 10,2 százaléka, ezen belül az euróövezet 18 országában 11,5 százalékos a munkanélküliek aránya.

Kínában viszont 500 millió négyzetméternyi vadonatúj lakóépület nem talál gazdára az áruk miatt. Egész városnegyedek tátonganak üresen vevők híján. Az ottani ingatlanlufi kidurranása és (Ron Paul republikánus disszidens szerint) némi Walls Street-i manipuláció okozta a mostani tőzsdepánikot. Persze minden relatív. A kínai gazdaság évi növekedése még mindig 7-8 százalék. Ezért kell tehát fenntartással fogadni, amikor azt olvassuk, hogy „kifulladt a kínai növekedés”. Mindez talán igaz, de ha az európai gazdaságokat irányító „profik” csak feleekkora növekedést produkálnának, mint a kínaiak, akkor minden okunk meglenne az ovációra.

Gazdaságának évi 7 százalékos növekedésével, 4 százalékos munkanélküliséggel (amikor az ILO szerint az 5 százalékon aluli szint a teljes foglalkoztatottságot jelenti) és szinte korlátlan szabad lakóterülettel Kína Kánaán lehetne az Afrikából kitóduló milliók számára. Más kérdés, hogy ott nem találnának nyitott kapukat. Az európaiakkal ellentétben ugyanis a kínaiakat nem fertőzte meg a „felebaráti szeretet” biblikus parancsa. Szerencséjükre.