Hirdetés

Erőt mutatott a konzervatív jobboldal a múlt heti CPAC Hungary dzsemborival. A progresszív baloldal csak szájtátva figyeli, hogy arra, amire ők a kommunista felmenőik segítségével az elmúlt száz évben képesek voltak, a jobboldal is képes. Azért is nagy fegyvertény ez a nemzeti erők szemszögéből, mert a mi építkezésünk eleve nehezebb; az internacionalistákat semmi sem feszélyezi, nekik nem számít se a múlt, se a nemzet, se a vallás, se a normalitás; így számukra nem okoz nehézséget, hogy bármilyen kérdésben – bárhol és bármikor – közös nevezőre jussanak. 

A jobboldalon viszont a természetes különbségek miatt más a helyzet, a jobboldali szavazókat azzal együtt, hogy tisztelik a többi nemzetet, elsősorban a saját nemzetük sorsa, sikeressége foglalkoztatja. De ez a gondolkodás a természetes, mi, magyar jobboldaliak is így vagyunk ezzel, ezért ismerjük ezt az érzést. Viszont azt is látjuk, hogy egyetlen nép nem képes megálljt parancsolni a negatív globális hatásoknak, ezért kell a világban összefogás azokkal, akik a főbb kérdésekben ugyanúgy gondolkodnak. 

És ebben a dimenzióban már nem számítanak az országhatárok, a nyelvi, történelmi különbségek: a normalitás mindenhol normalitás. A globalizmus és a vele járó baloldali kihívások tehát természetes együttműködésre sarkallják a nemzeti erőket. A migráció és a gender elutasítása, valamint a béke melletti kiállás felgyorsította ezt a folyamatot. Ennek az egymásra találásának az eszköze volt a múlt heti CPAC Hungary is.      

Aki élőben, a helyszínen követte az immár harmadszorra Budapesten megrendezett eseménysorozat felszólalásait, úgy érezhette magát, mintha az Egyesült Államok legnagyobb politikai eseményén venne részt, csak épp nem Texasban vagy Floridában, hanem a budapesti Millenárison. Monumentális színpad, professzionális hangosítás, díszletek, remek szervezés várta az érdeklődőket az Európában egyedüliként Magyarországon megtartott konferencián. Nem véletlenül volt ez így, hiszen az Alapjogokért Központ partnerével, az Amerikai Konzervatív Unió (ACU) támogatásával rendezte meg a CPAC-et, amelynek története Amerikában 1973-ig nyúlik vissza. 

Korábban írtuk

A nagyszabású rendezvényt a világ minden táján lehetett követni. A felszólalók Chilétől Georgiáig, a világ minden részéből érkeztek. A beszédeket és a beszélgetéseket 13 ország 36 sajtóterméke, 140 sajtómunkatárs közvetítette. A világ legnagyobb és legbefolyásosabb konzervatív rendezvénye igazi otthonra talált a magyar fővárosban. Idén nem véletlenül kellett új helyszínen megtartani a találkozót, a Millenárison ötszáz külföldi vendég, háromezer érdeklődő jelent meg. 

Hangsúlyozni kell, Magyarország valóban a szólásszabadság szigete Európában, hiszen Brüsszellel szemben itt a rendőrségnek csak a helyszínt kellett biztosítania, és nem volt feladata a konferencia betiltása. Az uniós háború- és migránspárti, nemzetellenes, genderlobbista véleménydiktatúrával szemben Budapesten – talán egyedül Európában – ki lehet mondani az igazságot, ki lehet állni a normalitás mellett, a háború, a gender és a migráció ellen. 

Emlékezetes, az Európai Unió „fővárosában” a rendőrség néhány hete a nyolcvanas évek kelet európai kommunista diktatúráit idéző módon lépett fel a NatCon konzervatív rendezvénnyel szemben. 

Természetesen megvan az oka az uniós félelemnek: a baloldal érzi, hogy veszélyben van a hatalma, a sarokba szorított kutya pedig támad. A brüsszeli sötétséggel szemben Budapest a fény, a remény fővárosa. 

Orbán Viktor magyar miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet a CPAC-en elmondott beszédében, hogy a progresszív liberálisok érzik a veszélyt. „A korszak leváltása az ő leváltásukat is jelenti. A progresszív világszellem végét” – hangsúlyozta a kormányfő.

A radikális progresszívek ezért sem riadnak attól vissza, hogy megfélemlítsék a jobboldalt és a szavazóbázisukat: az unióban konferenciákat tiltanak be, az Egyesült Államokban pedig a republikánus elnökjelöltet, Donald Trumpot akarják bebörtönözni. Nem válogatnak tehát az eszközökben, veszélyes ellenfelek. Azonban egy dologgal nem számolnak: a szavazókkal. 

Olyan közhangulatot teremtettek az USA-ban és az Európai Unióban is, amely tarthatatlan. Az európai háborús pszichózis, a szankciós gazdaságpolitika, az infláció, az erőltetett zöldátállás, ennek keretében a gazdák ellen folytatott hadjárat, az illegális migráció segítése, az ezzel járó közbiztonsági és szociális kihívások válságba taszították Európát. A genderlobbi nyomulása, a vallás, a nemzet és a család elleni támadássorozat is túlmegy minden határon. Az imént felsorolt okok miatt egyre nő az elégedetlenség, a feszültség a kontinensen. 

De nincs megállás, hiszen a világpolitikai helyzetre is elhibázott válaszokat ad Brüsszel. A baloldali politikai elit egyre inkább belelovalja magát, a háborús pszichózis mindent elborít. Sajnos az sem zárható ki, hogy mindez könnyen átterjedhet a NATO-ra is, ami újra háborúba lökheti a kontinenst. Ma már nyíltan arról beszélnek a nyugati vezetők, hogy katonákat küldenének az ukrán-orosz háborúba, amely végzetes hiba lenne. 

Minderre erőteljes nemet kell mondanunk, a jobboldal, a nemzeti erők feladata, hogy a saját tagállamaikban a józan hangot képviseljék, megengedhetetlen, hogy egy lokális konfliktusból ismét világháborút robbantsanak ki a nagyhatalmak. 

A múlt heti CPAC Hungary sikere több tanulsággal szolgál. Ezek közül kiemelendő, szinte minden felszólalásban elhangzott érv az, hogy az internacionalista, neoliberális, globalista baloldallal szemben egy erős, a nemzetállamok megerősítését és együttműködését kell elősegíteni. Emellett a migráció és a gender támogatása helyett a családokat, a demográfiát előtérbe helyező politika a helyénvaló álláspont. És az is egyértelmű, hogy a háború helyett a béke a valódi válasz a világ kihívásaira. 

Ezért is lehet a CPAC budapesti seregszemléje a sorsdöntő uniós és az amerikai választások előtt egyfajta lélektani fordulópont, amely hozzájárulhat a liberális világ összeomlásához. A rendezvényen mindenesetre létrejött a világ békepárti, antiglobalista erőinek koalíciója, ami azért is kiemelkedően fontos eredmény, mert a globalista vélemény diktatúrával szemben a jobboldal egységesen lépett fel. 

Az idei CPAC Hungaryn minden korábbit felülmúló, több, mint háromezer résztvevő jelent meg. A rendezvényen közel ötszáz külföldi vendég vett részt, hat kontinensről, köztük két hivatalban lévő miniszterelnök, Orbán Viktor és Irakli Kobakhidze, valamint három egykori kormányfő, Tony Abbott, Mateusz Moriawecki és Janez Janša, hét miniszter (öt magyar és két izraeli), tíz politikai pártelnök, köztük Santiago Abascal, Geert Wilders, valamint Tom van Grieken,  három amerikai kongresszusi képviselő (Andy Harris, Paul Gosar, Keith Self), továbbá hét lengyel magasrangú politikai vezető. A videóüzenetekben sem volt hiány: Donald Trump, az Egyesült Államok 45. elnöke, Vivek Ramaswamy, a Republikánus Párt elnökjelöltje és André Ventura, a portugál Chega! párt alapítója is biztatta a magyar hallgatóságot, hogy tartson ki küzdelmei mellett. 

Azt is bebizonyítottuk, hogy a saját játékszabályok szerint játszunk, utat kell törni magunknak, nem kell figyelembe venni, hogy az ellenfeleink mit mondanak rólunk, a saját utunkat kell járni. A magyar jobboldal ebben példát mutat a világ nemzeti erőinek: a hazai baloldallal szemben a szuverén gondolkodás, a kreatív politizálás, a távlati országstratégia kialakítása, a saját intézmények és média kiépítése, létrehozása a siker záloga. Ezt a magyar utat, ezt a politikai teljesítményt elismerik a világban, és minden szerénytelenség nélkül kijelenthetjük: mintaként szolgálunk a világ nemzeti erői számára. 

Bizonyosan jó úton járunk, az antiglobalista erők globális hálózatának létrehozásában, a normalitás melletti kiállásban kulcsfontosságú szerepet játszik Magyarország.  

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője