Friederike Beck könyvének ismertetése

A hatodik részt kezdjük a hatodik fejezet ismertetésével, amelynek címe: Líbia összeomlása és az akadálytalan migrációs mozgás Európa felé. A fejezet a Kadhafinak mennie kell alfejezetcímmel kezdődik. Mégpedig azzal, hogy a mai, Európa felé irányuló migránsáradatnak előfeltétele volt Líbia elpusztítása. Az egykori szekuláris állam gazdasági növekedése az egész afrikai kontinensen a legnagyobb volt, és az ottani életszínvonal Portugáliával vagy Lengyelországgal volt összehasonlítható. Ez a legnagyobb egy főre jutó bruttó nemzeti terméket is jelentette Afrikában úgy, hogy az állam finanszírozta az iskolai oktatást és az ingyenes egészségügyi rendszert. Ezt az országot tették 2011-ben néhány hónap alatt csődtömeggé az ott beavatkozó nyugati országok, és került az az iszlamista bandák kezébe, beleértve az Iszlám Államot.

Líbia évtizedeken át a gazdasági stabilitás horgonyzási helye volt a vele szomszédos államok számára, ahová – csakúgy, mint messzebb fekvő államokból – sokan mentek dolgozni az 1969-es forradalmat követően. Így építőmunkások Tunéziából, tanárok Egyiptomból és Palesztinából, valamint orvosok és ápolók Jugoszláviából és Bulgáriából. És, tegyük hozzá, természetesen számos magyar, főleg mérnök és orvos is dolgozott ott. Két évtizeddel később sok afrikai és ázsiai vendégmunkást is vonzott a havi, viszonylag magas, csaknem 300 dolláros havi fizetés, amelynek nem kis részét haza tudták küldeni.

2008-ban Kadhafi líbiai vezető fontos megbékélési egyezményt írt alá Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel, amelynek értelmében Róma ötmilliárd euró jóvátételt fizetett Líbia 1943-ban véget érő, három évtizednyi megszállásáért és a végbement pusztításokért. Ennek során Líbia az Európai Uniótól félmilliárd euró értékben elektronikus figyelőrendszert is kapott, amelynek segítségével Tripoli meg tudta akadályozni az embercsempészeti tevékenységeket a líbiai partoknál.

Kadhafi ekkor közölte, úgy tudja fenntartani ezt a rendszerét, ha az EU fizet érte. Miután ezt Brüsszel nem fogta fel, az olasz kormány kötött kétoldalú egyezményt Líbiával és fizette ki a csempészetet akadályozó rendszer működési költségeit. Ennek révén a Líbiából Olaszországba évente eljutó migránsok számát sikerült évi hétezer-háromszázra csökkenteni.

Zárul az alfejezet, majd jön a következő, amelynek címe: Az Europol, az Eurojust és a Frontex kiszivárogtatott elemzése: 900 ezer illegális migráns érkezik minden évben az EU-ba. Majd pedig egy al-alfejezet cím következik: Líbia a központi földközi-tengeri vonalak fókusza.

A Statewatch portálnak kiszivárogtatott bizalmas elemzés (The Joint Report by Europol, Eurojust and Frontex ont he State of Internal Security int he EU) 2000. május 7-i keltezéssel 900 ezer illegális migránsról ír, akik évente az EU-ba érkeznek, de nem csak a líbiai útvonalon. (Az Europol az unió rendőrségi szervezete, az Eurojust az EU igazságügyi együttműködésének hágai központú egysége, míg a Frontex az uniós határvédelmi szervezet.)

A dokumentumban ez olvasható: „A határok biztonságát olyan csoportok veszélyeztetik, amelyek a közlekedési szektor gyengeségeit kihasználják, korrupcióval és hamisított, csalással megszerzett dokumentumok segítségével érkeznek Európába, amelyek megengedhetetlen eszközei az illegális migrációnak, az emberkereskedelemnek, a hamis azonosságnak és terrorizmusnak.”

A könyv leszögezi, Líbia szétesése az ENSZ menekültügyi szervezete szerint is elősegítette, hogy az egyre kaotikusabbá váló országból 140 ezer külföldi menjen Európába. Köztük sok fekete-afrikai.

Amihez ismét hozzájárult a Nyugat. Mégpedig úgy, hogy a nyugati országok által támogatott líbiai muzulmán lázadók több helyen pogromot rendeztek a fekete líbiaiak ellen azzal, hogy egyebek között felgyújtották házaikat, ketrecbe zárták őket stb.

Líbia szintén zsiliprendszert jelentett Európa felé a Szíriából és Egyiptomból jövő „menekülteknek”. De a szubszaharai országokból ugyancsak áramlanak Líbiába azok, akik azt akarják ugródeszkának használni Európa felé. Úgyszintén Líbia vált a transzszaharai kriminális gazdaság és a terrorizmus finanszírozásának egyre nagyobb központjává.

(Folytatjuk.)