Szilágyi Jolán festőnőn (1895–1971) gondolkodtam. Ő ugye Szamuely Tibor proletár népbiztos és ’19-es hóhér felesége volt. Nem volt egy zseni Szilágyi Jolán, de kutyaütő se. Legjobbak a csendéletei. Kisméretű vásznak, rajta aranyozott szélű kávéscsésze, peremén finoman megmunkálva a minták, cigarettásdoboz, pohár víz. A pohár és benne a víz is pedáns. Mondhatnám ízléses. Nem egy Rubovics Márk, pláne Romek Árpád, de jó. Azt a fajta polgári értéket képviseli, amit férje, a népbiztos mélységesen gyűlölt, tűzzel-vassal irtott, s mindenáron el akart pusztítani. Hogy jött ez nála össze? Rejtély.

Szilágyi Jolán 1919-ben részt vett a nyergesújfalui szabad iskola szervezésében is. Itt a haladó szellemű képzőművészek tömörültek, a Nyolcak és köre, mert csak a naiv lelkek hiszik, hogy a kifejezésmódbeli keretfelrúgás nem jár együtt a társadalmi keretfelrúgás szándékával. A nyolcaknak volt tagja Berény Róbert, aki a klasszikus „Fegyverbe!” című plakátot is föstötte, amit nemrég a mai társadalmi „keretfelrúgók” aktualizáltak a kockás inges balhé ürügyén.

Miért is érdekes ez?

Donáth György politikus szobrát akarták felavatni minap. Donáth György amúgy egy derék hazafi volt. Rajkék a Magyar Közösség koncepciós perében halálra ítéltették és kivégeztették néhány más társával együtt. Valamelyik balos idióta arra hivatkozott, hogy antiszemita volt, mert ő is megszavazta a zsidótörvényeket. Mint Bajcsy-Zsilinszky, Ravasz László és még pár százan. Ám az említett kettőnek állhat szobra. No de mint említettem, Szilágyi Jolánon kezdtem gondolkodni, meg azon, miként férhetett nála össze a polgári csendélet és a polgári Magyarországot lerombolni óhajtó Szamuely Tibor.

És még eszembe jutott más is. Mi vajon mikor megyünk tüntizni, hogy Szilágyi Jolánt dobják ki a múzeumból? Mikor petíciózunk, hogy Berény Róbert kommunista festőt hajítsák ki a tankönyvből? Nyilván soha. „Ők” vajon miért nem képesek a kort nézni, s benne az úgynevezett „embert”?

Választ nem tudok. Mint mondtam, csak töprengek.