Varsóban találkoztak a V4-ek Angela Merkellel, de minek? Az informális és formális találkozóknak már se szeri, se száma, amióta 2015 januárjától beindult a migrációs gőzhenger. Találkozó itt, EU-csúcs ott, konferencia itt, informális megbeszélés ott, és úgy tűnik, hogy most épp Varsón volt a sor. És talán még azt is elhihettük, hogy azért mégiscsak lesz némi jelentősége annak, hogy Merkel asszony, az EU-ba bevándorló muszlim milliók legfőbb támogatója, annak a négy országnak a vezetőjével találkozik, amelyek viszont egyáltalán nem támogatják a keresztény-fehér Európa elmuszlimosítását, rasszbeli elkeverését ázsiai és fekete afrikai populációkkal és kultúrákkal.

A V4-ek is alapvetően a puha férfiasságukat vetették be Merkellel szemben, míg Merkel meg arról a biztonságról durrogtatott néhány lózungot, amit a V4-ek hallani szerettek volna, és amit legjobban pont az a liberális bevándorláspolitika veszélyeztet, amit Merkel asszonyság Európára szabadított az elmúlt esztendőben. És még annyit is megengedett magának, hogy bizony voltak hibák az elmúlt időszakban a biztonság és védelem területén, amit korrigálni kell a jövőben. (Ezt az álszent, gusztustalan arcátlanságot. Akinek leginkább köszönhetjük a fejetlen európai migrációt, az nem elnézést kér a saját – nem más, hanem a saját – balgasága miatt, hanem még ő papol a rendszer megjavításáról – mintha Honecker elvtársat hallanánk.)

Nos, az majd a jövő zenéje, hogy Merkel egyáltalán a helyén marad-e a 2017-es szövetségi választásokon Németországban, merthogy a legutóbbi felmérések szerint a németek többsége már elpártolt a kancellár asszonytól, s ő maga is azt nyilatkozta, hogy amikor már élesben kell beszélnie pártjának a kancellárjelölésről, akkor majd elgondolkodik, hogy indul-e egyáltalán a jövő évi választásokon.

De addig maradnak a varsóihoz hasonló találkozgatók, ilyen-olyan nyilatkozatok, és marad neki a muszlim kereszténydemokrata tagozat szervezése a CDU-n belül, hogy minél több muszlim kereszténydemokrata támogassa őt a kancellári indulásban.

A V4-ek varsói találkozója után minden résztvevőnek, Robert Fico szlovák kormányfőnek, Angela Merkel német kancellárnak, Beata Szydlo lengyel kormányfőnek, Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek és Bohuslav Sobotka cseh kormányfőnek vissza kellene fizetnie országaiknak az útiköltséget és a varsói kiruccanás összes költségét, mert ilyen lózungparádénak minősülő informális találkozókra csak saját pénzen utazzanak, ne a miénken, állampolgárokén. Mert amiről ott szó volt, az semmi több, csak szájtépés és látszatcselekvés – se.

Talán legösszeszedettebbnek azért tényleg mégiscsak Orbán Viktor tűnt – ez a költségtérítésre vonatkozó álláspontomat nem érinti. Szóval a magyar miniszterelnök azért vitt négy konkrét javaslatot a megbeszélésre, ám sem érdemi reagálások nem voltak erre, sem valamilyen belátás nem született senki részéről azonkívül, hogy Beata Szydlo sasszézott egyet-kettőt Merkel irányába, amikor közölte, hogy migránsügyben Lengyelország kész kompromisszumra. Bár migránsokat továbbra sem akar látni Lengyelországban, ám elmondta: az uniót meg kell erősíteni, és e cél érdekében meg kell találni azokat a dolgokat, amelyek összekötik az országokat, nem csak azokat, amelyek elválasztják őket egymástól.

Hú? Hát erre nem gondoltunk! Fantasztikus! Mire Merkel jött még fantasztikusabban:

Egyszerre kell felvenni a harcot azok ellen, akik törvényt sértenek, és segíteni azokat, akik arra rászorulnak. „Szerintem folytatni fogjuk erről a párbeszédet.” Jé? Tényleg? Pedig már azt hittük, hogy nem…

Istenem, de szánalmas…

Szóval ezen paródiába illő megnyilatkozások mellett Orbán Viktor tényleg üdítő volt a maga négy pontjával. Ezek szerint:

1. Kiemelt prioritássá kellene tenni a biztonság kérdését, és hozzá kellene kezdeni egy közös európai hadsereg felállításához.

2. Az európai központi intézményeknek – mind az Európai Tanácsnak, mind az Európai Bizottságnak – vissza kellene térniük eredeti rendeltetésükhöz.

3. Az Európai Unió őrizze meg régi, bevált politikáit, úgymint a kohéziós és agrárpolitikát, viszont ne emelje uniós szintre a migrációt és a szociális kérdéseket.

4. A közösség tartsa fenn az európai gazdaságpolitika szigorú költségvetési fegyelemre, szerkezeti átalakításra és gazdasági stabilitásra irányuló politikáját.

Sobotka és Fico is csatlakozott Orbánhoz a közös európai hadsereg felállítása kapcsán, de nagyjából ennyi. Ja meg annyi még, hogy az EU léte kapcsán azért mindannyian annak fontosságát hangsúlyozták, no meg azt, hogy azért a V4-eknek jólesnek még a kohéziós alapok által nyújtott EU-milliárdok, és Brüsszelnek megannyi rossz szokása mellett erről az egy jó szokásáról azért nem kéne lemondania a jövőben. Sem a kohéziós alapokról, sem az agrárszubvenciókról, sem az agrárkvótákról.

Istenem, milyen szánalmas ez így együtt látva, együtt olvasva. Nincs itt már semmilyen közös érték, semmilyen közös elvárás, semmilyen közös nézet. Minden csak eljátszott színjáték a hol kicsit, hol nagyon poros politikai színpadokon. Tényleg halál szánalmas az egész. Mindezt a nagy biztonsági megbeszélést pont ráért volna szeptember 16-án megtartani, amikor ugyancsak EU-csúcson a Brexit következményeiről és az arra való felkészülésről fognak tárgyalni a főilletékes uniós elvtársak.

E téren egyébként ugyancsak Orbán volt az egyetlen, aki legalább épkézláb álláspontot képviselt a V4–Merkel-találkozón: a britek kilépése az Európai Unióból nem kiváltó oka, hanem következménye az Európán belüli helyzetnek, az Európai Unió pedig teljesen elvesztette az adaptációs készségét, mondta a találkozón. Ahogy rendszerkritikus hangon szintén ő nyilatkozott meg valójában egyedül, amikor pont az EU adaptációs képességének elvesztése mellett a legnagyobb bajnak azt nevezte, hogy az unió a már létező szabályait sem tartja be, amelyek a határvédelemre és a schengeni övezetre, a költségvetési fegyelemre és a pénzügyi intézmények működésére vonatkoznak.

Ez utóbbit bizony 2010-ben nem gondoltuk volna, hogy a kicsi Magyarország kéri majd számon a költségvetési kritériumokat a nagy – magukat mindenhatónak tartó – EU-centrumországokon. Nem gondoltuk volna, hogy Orbán Viktor, mint a válságot kimagaslóan jól kezelő miniszterelnök, komoly gazdasági teljesítményekkel a háta mögött fogja kikérdezni Franciaországot, Olaszországot, Spanyolországot, Hollandiát, Belgiumot, hogy mi a helyzet a 3 százalékos hiánycéllal és az államadósság csökkentéssel.

S vajon ezekre a konkrét problémafelvetésekre mondott valamit Merkel? Reagált valamit arra, hogy a nagy államok rá sem hederítenek a saját maguk által megszabott, szerződött, megígért és szankcionálás nélkül hagyott vállalásaikra? Semmit. Mintha nem is hallotta volna. Reagált arra, hogy a Brexit az következmény és nem ok? Vagyis azért abban Merkelnek is komoly a felelőssége, hogy egy ilyen EU jött létre az elmúlt 8-10 évben? Semmit. Mintha semmi köze nem lenne ehhez.

Mondott arra valamit, hogy a schengeni szabályok nyílt megszegésére buzdító Merkelnek esetleg van némi felelőssége a tekintetben, hogy most Európa biztonságának kérdése lett minden konferencia, formális és informális találkozó, EU-csúcs főtémája? Egy szót sem. Hol komolyan, hol kedélyesen csak pufogtatta a lózungjait, mintha neki aztán ehhez semmi köze nem lenne, ő csak a jóságos, aggódó, aki meg akarja oldani Európa problémáit.

Csak tényleg néhány példa ebből az 1 bites kommunikációból: az EU működését szabályozó lisszaboni szerződés alapján a tagországok az eddiginél többet tehetnek és több közös akciót tervezhetnek a közös biztonság- és védelempolitika területén. Vagy: a belbiztonság területén, amelyen „nem csak a terrorizmus elleni harcról” van szó, közös projektek egész sora vár megvalósításra – tette hozzá Angela Merkel. Puff neki!

De íme egy lózunggyöngyszem a migráció ügyében: a „humanitárius felelősségvállalás”, az afrikai országokkal kialakítandó „migrációs partnerség” és a Törökországgal kezdett együttműködés, valamint az „illegalitás elleni küzdelem” kérdéséről szükséges tárgyalni. Tényleg? Pedig mi azt vártuk, hogy a Harry Potter esetleges legújabb kiadásáról kellene tárgyalnia a V4-eknek, az EU-nak meg Merkelnek.

Ez a politikai kommunikációs panelek világának a legolcsóbb, legostobább változata. Receptje: végy egy témát, mondj róla három triviális mondatot, majd a jelenlévőket kérd fel partneri együttműködésre az esetlegesen felvetődő problémák kapcsán. Mást ne mondj, csak méltóságteljesen pislogj!

Na, hát körülbelül ennyi is volt ez a V4-es találkozó! Szánalmas, úgy, ahogy van!

És ezzel párhuzamosan a magyar miniszterelnök bejelentette, hogy megerősítjük a határainkat és kerítéseinket. Ezt írtam két hete a macedónok kapcsán. Ez a lényeg! Nem Merkel, a V4-ek meg az EU fog megvédeni minket, hanem mi magunk, s a V4-eken kívül pedig mindent meg kell hogy tegyen a kormány azért, hogy ebben a nagyszabású védelmi előkészületben Ausztriát megnyerje társnak. Ez a munka is megkezdődött a kormány részéről, s reméljük, az osztrák államfőválasztás is ezt a közeledést fogja elősegíteni október elején.

Addig meg találkozgasson, konferenciázgasson és beszélgessen mindenki a maga kontójára, ha az olyan színvonalú és eredményű, mint amilyen a legutóbbi találkozó volt Varsóban. Merkel: ülj le, egyes! Szydlo: egyes, elégtelen! Sobotka: kettes, elégséges! Fico: kettes, elégséges! Orbán: közepes, hármas! Ennyi volt ebben a rendezvényben! Így is drága volt a V4-ek népeinek!