A Momentum Mozgalom politikai innovációja a más politikai erők kampánytermékeire való „felavászkodás”. Kezdték mindezt a kormány plakátjainak leragasztásával, majd később már letakart plakátokat is felhasználtak a saját céljaikra, festékszóróval olyan elmés üzeneteket kiírva rájuk, mint hogy „Itt Juncker volt”. 

Fotó: MTI/Mónus Márton

Az ember azt gondolhatná, hogy ezek mögött nem áll más, mint az egyszerű kreativitáshiány, de valójában ennél jóval többről van szó. Ugyanis a „másokon való élősködés” egy kiforrott, tudatos és a múltban már jól kipróbált politikai stratégia. Ráadásul az időzítés is kiváló, hiszen közben megtörtént a nagy ellenzéki összeborulás. A történelem pedig teszi a dolgát és ismétli önmagát. 

Önkéntelen őszinteség
A Momentum, bár sajátos módon, de halad az őszinteség útján. Megalakulásukkor még hevesen bizonygatták, hogy ők bizony, meghaladva a XX. század dohos és elavult dichotómiáját, ugyanannyira jobboldaliak, mint amennyire baloldaliak. És nem, ők semmi esetre sem az új SZDSZ! Idővel aztán, a totális tagadás fázisát elhagyva, bizonyos helyzetekben egyre bátrabban deklarálták saját magukat liberális pártként. Persze még messze vannak attól, hogy ebből komoly és egységes direktíva legyen, mint mondjuk a Magyar Liberális Párt esetében, de az, hogy egyre több tagjuk szólja el magát e tekintetben, ugyanazon irányba mutat. Ami mindenképpen tisztességesebb út, mint ha tovább hazudoznának jobboldaliságról vagy centrumról. 

Mert persze ki lehetett találni olyan hangzatos fantázianeveket, mint a centrum vagy a XXI. századiság, felmentő indokként a gátlástalan lavírozásra az ideológiák között, de csak ideig-óráig. Ezt a politikai szemfényvesztést akár még évekig tudták volna folytatni, de az európai parlamenti választás miatt kénytelenek voltak kilépni a fényre a liberális ALDE pártcsaládhoz való csatlakozásukkal. Azt pedig, hogy a továbbiakban a párt hogyan is áll a jobboldali értékekhez, elnöke, Fekete-Győr András remekül összefoglalta egy a közelmúltban tartott programbemutatón: „Ami Orbánnak Isten – haza – család, az nekünk kórház – iskola – munkahely. Ez a mi szentháromságunk”.

Bázisra gyúrva
A közgazdasági Bermuda-háromszögek – vagyis a mikroadományok – korát élve nincs kétség afelől, hogy az SZDSZ politikai nekromantáinak lenne pénzük saját plakátkampány indítására. Csak ugyebár arra, amit ők „árulnak”, nem vevő a magyar társadalom. Így nem marad más, mint a destruktivitás és a mások kampányára való felkapaszkodás. 

Természetesen a haladó sajtó minden ilyen politikai akciót rendkívül gondos bábáskodással követ. Aztán ha elérkezik a megfelelő pillanat, pajzsra is emel. Az ilyen akciókkal viszont a meglévő pár tízezres keménymagot szórakoztatják, új szavazókat nem szereznek. Mondjuk az ilyen típusú pártok nem is az új szavazatokra hajtanak. Sokkal inkább egy náluk jóval nagyobb, politikai gazdatestre.