George Soros hálója, 6. rész

1. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének beszámolóiban bukkantunk olyan bizonyítékokra, amelyek alapján már 2012-ben rendkívül komoly befolyással bírtak a bírósági igazgatásra a Soros György által pénzelt civilek.
2. A szintén külföldről finanszírozott Magyar Helsinki Bizottság érdemi ráhatással rendelkezik a legmagasabb szintű büntető és büntetés-végrehajtási bírói gyakorlat tekintetében;
3. A Kúria büntetőbírósági gyakorlata sem tekinthető szakmai értelemben függetlennek – a legfőbb bírói fórum is kellőképpen érzékenyítve lett;
4. A közérdekű adatigénylésre vonatkozó perekben ítélkező bírák személyes körülményei érdekes adalékul szolgálnak ahhoz, hogy miért veszít olyan gyakran ezekben az ügyekben a kormányoldal;
5. Mindeközben példátlan a balliberális nyomás a hazai bíróságokon: a Hírtv és az RTL Klub „szakértői” teljes vagyoni felelősségre vonását szeretnék a rosszul ítélkező bíróknak.

1. A magyar bíráknak szervezett érzékenyítésről már írtunk és kavartunk is ezzel egy kis vihart, amit az Országos Bírósági Hivatal igyekezett azzal csitítani, hogy kevesen vettek részt a taláros kollégák közül a helsinkis képzéseken. Ez persze még nem nyugtatott meg bennünket, hiszen alkalmasint nagyon kevesen is nagyon nagy károkat tudnak okozni.

A dolog azonban még súlyosabbnak tűnik, ha figyelmesen átolvassuk a hivatal elnökének beszámolóit. Lássuk csak:

A bírósági igazgatás ellenőrzésében a nyilvánosságnak fontos szerepe van, ezért a civil szervezetekkel való kapcsolattartás is kiemelkedő jelentőséggel bír. Az év során éppen ezért az OBH elnöke találkozott olyan civil szervezetek (Transparency International, Helsinki Bizottság, Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, Társaság a Szabadságjogokért) képviselőivel, amelyek kiemelten foglalkoznak a magyar jogi és igazságügyi rendszer helyzetével, és megbeszélést folytatott a bírósági szervezet igazgatásának új rendszeréről. – Handó Tünde a 2012-es munkájáról.

A bíróságok igazgatásában az OBH elnöke által kijelölt stratégiai célok megvalósulását szolgálja a jó kapcsolat fenntartása a szakmai, a hivatásrendi és a civil szervezetekkel. Az OBH elnöke ezért: (…)kiemelt figyelmet fordít a különböző civil szervezetekkel (pl.: Transparency International, Helsinki Bizottság, Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, Társaság a Szabadságjogokért) való kapcsolattartásra (…). – áll Handó Tünde a 2013-as tevékenységnaplójában.

Az OBH elnöke kiemelt figyelmet fordít a különböző civil szervezetekkel (pl. Transparency International, Helsinki Bizottság, Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, Társaság a Szabadságjogokért) való kapcsolattartásra is. – Handó Tünde a 2014-es munkájáról és ugyanezt írja a következő, 2015-ös beszámolóban. A 2016-osban, amelynek kéziratát már az érzékenyítő tréningek okozta balhé után zárta le, csak annyit írt: „A bíróságok igazgatásában az OBH elnöke által kijelölt stratégiai célok megvalósulását segíti a jó kapcsolat fenntartása a szakmai, a hivatásrendi és a civil szervezetekkel a tudásmegosztás és a hatékony együttműködés érdekében.”

A zárójelben kiemelt szervezetek egytől egyig rajta vannak Soros fizetési listáján. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet, amelynek vezetője az a Majtényi László, akit a balliberális pártok a közelmúltban leigazoltak államfő-jelöltként, pedig egyenesen a magyarországi Soros Alapítvány hozta létre.

Az OBH-elnöki beszámolókból az is kiderül, hogy a Soros kedvenc jogvédői éveken át bejáratosak voltak, és talán most is azok az OBH-ra és a bíróságokra nem csak mint ügyfél/jogvédő, hanem mint képző szervezetek, illetve „szakmai partnerek”. Ez a gyakorlat aligha lehetett más a szocialista-szabaddemokrata kormányok idején, azaz nem években, hanem most már akár évtizedekben is mérhető az az időszak, amit befolyásszerzésre használhattak fel.

Hogy Handó Tünde mennyire tudatosan engedte, egyengette az útját a Soros-hálózatnak, azt rajta kívül talán senki sem tudja. Az viszont biztosnak tűnik, hogy ez a polip mélyen beette magát az igazságszolgáltatásba, s ez alapvetően kérdőjelezi meg, hogy például a nemzeti konzultáció ügyében számíthatunk-e tárgyilagos, valóban elfogulatlan ítéletre.

2. Az igazgatás befolyásolása mellett, az ítélkezési gyakorlat sem maradhatott érintetlen. A Magyar Helsinki Bizottság 2009 márciusában az Alkotmánybírósághoz fordult és indítványozta, hogy mondja ki az akkor hatályban levő Btk. tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre vonatkozó szabályainak alkotmányellenességét a taláros testület, azok egyidejű megsemmisítése mellett.

2013-ban a Magyar Helsinki Bizottság azért aggódott, hogy lesz-e merülőforralója a raboknak, vagy tudnak-e megfelelően TV-t nézni.

A Helsinki Bizottság magabiztossága egyébként indokolt volt abban a tekintetben, hogy szakmai álláspontjuk korábban rendre széleskörű publicitást kapott a bíróságokon. Az előzetes letartóztatás liberalizációjáért lobbiztak a „Bírák Számára” készült „Kézikönyv”-ben, mindezt persze szakmai köntösbe burkolva a Magyarország tekintetében gyalázatos döntéseket (lásd. vörös csillag) produkáló Emberei Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára hivatkozva tették.

A Kézikönyv, amely az Impresszum szerint az „Open Society Foundations által finanszírozott, Az előzetes letartóztatás reformja Közép- és Kelet-Európában című projekt keretében íródott”, egyszerű receptet kínál a hazai büntetés-végrehajtási ügyekben eljáró bíróknak: „az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson”, aztán a „bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok nem valósíthatóak-e meg enyhébb kényszerintézkedéssel.” A gondos kezek által tudatosan szelektált ügyek között persze meghúzódik szerényen Hagyó Miklós pere is, amely kapcsán szinte megsajnáljuk a Nokiás dobozokról elhíresült történet főhősét, akit a csúnya magyar bíróság nem bocsátott szabadon „egészségügyi okokból”.

3. A terv sikeres volt, a Kúria Büntető Kollégiuma, és annak Joggyakorlat elemző csoportja 2016-os összefoglaló jelentésében mintha szentesítette volna a kézikönyvben foglaltakat. A csoport vezetője mellesleg az a Mészár Róza, akiről már korábban írtunk.

Az összefoglaló jelentés az alábbi felütéssel indít: „A kényszerintézkedések kapcsán már számos vizsgálat folyt. Így vizsgálta azokat a Legfelsőbb Bíróság, végeztek rész-vizsgálatokat más bíróságok, illetve ügyészségek is, és pl. kutatta az előzetes letartóztatás magyarországi gyakorlatát a Magyar Helsinki Bizottság.” Micsoda fatális véletlen gondolhatnánk, hogy például pont Magyar Helsinki Bizottság liberális gyakorlata szolgál szakmai zsinórmértékül a Kúria befolyásos büntetőbírái számára.

Nyilvánvalóan ezek után az sem lep meg senkit, hogy a Büntetőkollégium egyik végkövetkeztetése, hogy „a korábbi gyakorlat hibáit kiküszöbölve minden ügyben indokolt vizsgálni azt, hogy enyhébb kényszerintézkedés alkalmazása nem elegendő-e a kitűzött cél eléréséhez.”

2010 előtt minden jobb volt.

2008-ban Szabó Máté, a 2010 utáni kormányzat kérlelhetetlen szakmai kritikusa töltötte meg az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának (ombudsman) tisztjét. Egy tárgyévben született – a magyar börtönökre vonatkozó – hivatalos Jelentése nagy mértékben támaszkodott a legfőbb ügyész, az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve a Magyar Helsinki Bizottság megfigyelői által 2006-2008. márciusában a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben kapcsolattartás tárgyában végzett vizsgálatának tapasztalataira. Az ombudsmani verdikt egyértelműen kiemeli, hogy elfogadja az igazságügyi és rendészeti miniszternek, a Helsinki Bizottság véleményében is alátámasztott azon állítását, hogy 2003 óta jelentős előrelépések történtek a látogatás engedélyezésének gyakorlatában. Miután azonban idén kitiltották a túlbuzgó Helsinkit a magyar börtönökből minden rosszabbra fordult: Vig Dávid, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője szerint „több olyan rendelkezés született, melyek a nagyobb szigorítás és centralizáció irányába mutatnak.”

A Kúria menekültügyi joggyakorlat elemző csoportja /ilyen is van/ gyakorlatilag a beteljesült érzékenyítés állapotában van, a Magyar Helsinki Bizottság több, mit 30 alkalommal szerepel a 100 oldalas legutóbbi szakmai anyagukban, ami lehengerlő teljesítmény, tekintve hogy az állásfoglalás elvileg szakmailag független módon, a magyar joggyakorlat elemzését ti ki célul a bevezetőjében.

A Kúria munkacsoportja legalább elismeri, hogy a Soros-hálózat létezik. A dolgozat szerint a „Magyar Helsinki Bizottság ügyvédhálózatában tevékenykedő több ügyvéd jelezte a menekültügyi őrizet bevezetése óta, hogy a menekültügyi hatóság nem rendesen végzi a feladatát.”

A meglehetősen kritikus hangvételű anyag rögzíti, hogy a Magyar Helsinki Bizottság észrevételében jelezte, miszerint tapasztalatai alapján bizonyos állampolgárságú (például pakisztáni, koszovói, algériai, grúz, nigériai, ghánai, mauritániai, bangladesi, indiai, stb.) menedékkérők jóval nagyobb eséllyel kerülnek menekültügyi őrizetbe, mint más országokból származó társaik, amely tapasztalat egybeesett az aktavizsgálat tapasztalataival. Ezek súlyos vádak, mint ahogyan az egyik „lábjegyzetbe illesztett” hivatkozás is, amely alapján a Magyar Helsinki Bizottság számos homoszexuális ügyfele számolt be zaklatásról, verbális abúzusról, indokolatlan elkülönítésről és bántalmazásról is idegenrendészeti őrizetben, mind az őrszemélyzet, mind a többi fogvatartott részéről.

Ezek után csupán az a kérdés marad, hogy a magyar legfőbb bírósági fórum hivatalos szakmai anyaga miért tartalmaz konkrétumok és bizonyítékok nélküli, a végrehajtó hatalom és egyes közigazgatási szervek lejáratására alkalmas álcivil véleményeket?

4. A teljességre törekvés igénye nélkül ki kell térnünk egy égető problémára, amely röviden a közérdekű adatigényléssel kapcsolatos perek anomáliái megjelöléssel foglalható össze.

A Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány által működtetett Centre for Law and Democracy nevű szervezethez köthető és a der Standard osztrák lap által is idézett nemzetközi összehasonlító átláthatósági listán /Global Right to Information Rating/ hazánk előkelő helyet foglal el és olyan államokat előz meg, mint Németország, Ausztria, Olaszország vagy éppen Franciaország, de az Amerikai Egyesült Államoknál is jobb helyre pozícionálja Magyarországot az érintett lista. A der Standard is kiemeli, hogy a rangsor alapján egyébként az osztrák adatszolgáltatási kötelezettségről szóló törvény a legrosszabb. A kutatás megjegyzi, hogy a hivatali titoktartás (Amtsgeheimnis) már 1920 óta rögzítve van az osztrák alkotmányban, emiatt nagyon lehúzták értékelésükben az osztrák szabályozást, amely meglátásuk szerint kedvez a korrupciónak és az adófizetői pénzek nem átlátható felhasználásának.

Aki tehát érzékeny nemzetgazdasági adatokat nem szolgáltat ki korlátlanul, az korrupt és elherdálja az adófizetők pénzét Sorosék szerint, ugyanakkor szemlátomást az osztrák állam és polgárai egész nyugodtan együtt tudnak élni ezzel a helyzettel.

A magyarokat ért elismerésnek is persze ára van: gyakorlatilag a legfontosabb adatigénylési pereket sorra nyerik a Soros-féle civilek és a hozzájuk köthető szatellit-politikusok. A Fővárosi Ítélőtáblán talán nincs is olyan ítélkezési nap, hogy ne legyen legalább egy, de inkább több ilyen jellegű ügy és úgy tűnik, hogy a külföldről finanszírozott álcivilek „zsákszámra” szerzik be a kormányzati, közigazgatási és egyéb az államhoz és önkormányzatokhoz köthető értékes információkat a bíróságok jóvoltából.

Példálózó jelleggel nézzük meg ugyanakkor, hogy kik ítélkeznek ezekben a fajsúlyos perekben, amelyekben az objektivitásnak és a független szakmaiságnak különös jelentőséget kell tulajdonítanunk. Mégis létezhet számos elfogultnak tűnő ítész, például olyan bíró, akiről forrásaink szerint tudni lehet, hogy férje MSZP közeli ügyvéd, fia pedig több magyarországi Soros-szervezethez köthető aktivista, de találkozhatunk olyan ítélkező „szakemberrel” is, aki nyíltan felvállalja politikai nézeteit.

Itt van például dr. Kovaliczky Ágota bírónő. A Fővárosi Ítélőtábla egyik tanácsának bírója rendszeresen ítél az adatigénylő felperes javára (a kormány ellen), miközben köztudottan politikailag súlyosan elfogult TIBIKE /Tisztességes Bírósági Igazgatásért Közhasznú Egyesület/, illetve később IBIKE / Ideális Bírósági Igazgatásért Közhasznú Egyesület/ alapító tagja azzal a Cserni Jánossal, akivel forrásink szerint Kovaliczky jó viszont ápol és aki jobboldal ádáz kritikusa, a Galamus nevű szélsőbalos véleményportál egyik szerzője. Cikkei alapján Cserni, aki 2006 őszén nyílt levélben állt ki Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök mellett, nemcsak politikailag elfogult, hanem úgy tűnik pszichés zavarokkal is komoly küzdelmet folytathat.

Cserni János egyik írása a Galamuson. Zavaros írás a bugyi és a bíró kapcsolatáról.

Én, Abigél

Három napig bírtam menetrend nélkül a várakozást. Sajátom persze van, itt tartom az előszoba fiókos szekrényében, és a reggeli rituálé részét képezi, hogy leellenőrizzem, húszkor vagy huszonkettőkor indul-e a száznegyvenhetes. Nem szeretek túl korán kimenni. Sajátom tehát van, és nyomtatóm is, így nem okozott gondot kinyomni egyet a köznek, ha már a BKV nem teszi. Megjegyzem, nemcsak nálunk, a következő megállóban sincs menetrend. A közigazgatásban ezt ügyfélegyenlőségnek nevezik. A buszmegállókban máshogy. Amint meglett a közpéldány, szembesültem az újabb problémával: mikor tegyem ki? Mások előtt mégsem lehet, mert mit gondolnának rólam az emberek. Van az ilyen magatartásban valami gyanús. Megoldottam: éjfél körül kiosontam, és egy átlátszó irattartóban (ismertebb nevén: bugyiban) begyömöszöltem a helyére. Reggel a titok tudójának üdvözült mosolyával mentem ki a buszhoz. Biztos voltam benne, hogy eddigi sorstársaim, akiknek – rossz esetben – még fiókpéldányuk sincs, izgatottan találgatják majd, vajon ki tehette ki a táblát mindannyiunk örömére. Csalódnom kellett: nem volt se izgalom, se találgatás – se menetrend.

Utóirat: a BKV pótolta a mulasztást. Most az utcanév tűnt el. Tanulom a fémtábla-gyártást.

Visszatérve dr. Kovaliczky bírónőre, feltűnt nekünk az a körülmény, hogy dr. Tordai Csaba ügyvéd többször megfordul közérdekű adatok kiadására irányuló perekben, ahol nem ritkán Kovaliczky Ágota dönt és szintén gyakori vendég felperesi oldalon dr. Karsai Dániel ügyvéd, akiről korábban már írtunk.

A helyzet a következő. Tordai Csaba a Soros-féle atlatszo.hu jogi munkacsoportját vezeti. Az atlatszo.hu működteti a kimittud.talatszo.hu platformot, amelyet Soros szervezet kifejezetten közérdekű adatokhoz történő könnyebb hozzáférés okán hozott létre. Tordai önéletrajza szerint 2007-től a Miniszterelnöki Hivatal jogi és koordinációs szakállamtitkára, majd 2008 és 2010 között jogi és közigazgatási államtitkára volt. 2010 óta ügyvédként tevékenykedik, illetve a TMC First Tanácsadó Kft.-ben Oszkó Péter cégtársa. Kuratóriumi tagja volt 2015-ig a Bajnai Gordonhoz és az Együtt párthoz köthető Haza és Haladás Közpolitikai Közhasznú Alapítványnak.

A tudományos fokozattal nem rendelkező, forrásaink szerint nem különösebben kiemelkedő felkészültségű, viszont hithű balliberális beállítottságú jogász a balliberális kormányok alatt meglepően gyorsan szelte a lépcsőfokokat.

5. A bírói identitás, vagy éppen a függetlenség megerősödése szempontjából jelentőséggel bírnak azok a támadások, amelyek az elmúlt időszakban érték a bíróságokat és az ügyészségeket. (Ehelyütt szándékosan nem térünk ki arra körülményre részletesen, hogy e két szervezetrendszer gyakran sajtóban történő üzengetéssel „teregeti ki a szennyest.„ Meggyőződésünk, hogy ez a fajta metódus nem szolgálja az intézmények iránti közbizalom erősödését.) Egy kerületi bírósági bíró például az egyik internetes bulvárlapnak adott interjúban számos látszólag újszerű megállapítást tesz, amelyek közül három kiemelést érdemlő az OBH elnökének pályáztatási gyakorlata; a törvényi szabályozáson túlmenő azon bíróságokon belüli szokásrend, amely korlátozza a bírálat jogát; illetve az, hogy az érintett bíró megállapítása szerint „tömegesen születnek olyan ítéletek, amikkel nagy a baj, nem is az eredményükkel, hanem a gyakran sematikus jelleggel„.

Annak eldöntése, hogy mennyire feszeget etikai határokat az említett ítészi immár sokadik média-kirohanása nem e sorok szerzőinek feladata. Mint ahogy az sem dolgunk, hogy állást foglaljunk a fenti gondolatok politikai motiváltsága vagy azok hiánya tekintetében. Az azonban fontos, hogy a hivatásrend integritását és a jogkereső polgárok bíróságokba vetett bizalmát nem szabad, hogy befolyásolják az ilyen és hasonló jellegű megnyilvánulások.

Az alábbiakban két példával szeretnénk bemutatni, hogy a balliberális médiumok mennyire elvetik a sulykot, ha bírósági vezetők támadásáról van szó. Sándor Zsuzsa volt büntetőbíró ámokfutása már volt korábbi elemzéseink tárgya. (ITT, ITTés ITT.) Legújabb Hírtv-s szereplése azonban minden eddigi megnyilvánulását übereli, a volt bírónő egyenesen bűncselekménnyel, hivatali visszaéléssel gyanúsítja meg Handó Tündét, az OBH elnökét.

Ehhez képest az RTL Klub – Magyarul Balóval című műsorában egy szintén volt bíró, Ravasz László szájából elhangzó őrület csendes demenciának tűnhet.

Az érintett videóban – Baló György asszisztálásával – Ravasz László a rosszul ítélkező bírók kapcsán kijelentette, hogy szankcióként teljes vagyoni felelősséget kellene bevezetni.

Az igazságszolgáltatás függetlenségének elve érték, amely persze nem jelenti adott esetben egyes bírósági döntések vagy éppen a szervezetrendszer érdemi kritikájának a törvényi tilalmát. A bírálatoknak azonban minden esetben tényeken kell alapulniuk, a személyeskedő támadások kapcsán pedig minden esetben el kell gondolkodnunk a motiváció és a célok valós irányairól és hátteréről. Ilyennek tekinthetőek például az OBH elnöke vonatkozásában a bírói pályázatok elbírálása kapcsán felmerült kérdések, különös tekintettel egy másik kerületi szinten eljáró bíró keresetére és kritikáira. A Kúria elnöke egyik 2014-es tanulmányában is egyértelművé tette, hogy a bírósági igazgatási szervezet vezetője a pályázatok elbírálásakor a rangsortól csak az Országos Bírói Tanács egyetértésével térhet el és Darák Péter szerint a törvényes bíróhoz való jog érvényesülése körében rendkívüli jelentősége van az automatikus szignálásnak. A főbíró szerint a legtöbb bíróságon ez működik, a bírósági vezetők ennek megfelelően semmilyen módon nem tudnak „válogatni.”

Az eredeti írás a Tűzfalcsoport blogján jelent meg.

A sorozat korábbi részei: 1, 2, 3, 4 , 5.