Még mindig a gyűlöletre építenek

Ez a meglepetés lehet pozitív és negatív is. Megnézhetünk egy beszélgetést a tévében, és elképedhetünk, a nyilatkozó milyen mélyről képes embertársainak érzelmeit megélni, és ennek alapján reagálni. Én így vagyok Böjte Csaba gyakorlatilag minden interjújával, és a NAT részévé tenném őket.

Persze a meglepetés lehet negatív is – sokkal inkább megrökönyödés, sőt, akár rémület – akkor, amikor az empátia teljes, de legalábbis szinte teljes hiányával kell szembesülnünk.

Péntek reggel tragikus közúti balesetben, mindössze hatvanévesen elhunyt Koncz Ferenc, a Fidesz országgyűlési képviselője, aki a 2018-as választásokat követően Szerencs polgármesteri székét cserélte fel a fővárosi megbízatásra.

A kormánypártok képviselői és szimpatizánsai azonnal részvétnyilvánításokkal töltötték meg a legnagyobb közösségi médiumot, és még a parlamenti pártok – több-kevesebb érezhető szomorúsággal – is órákon belül kiadták a maguk sajtóközleményeit a sokkoló tragédiáról.

Ha azonban az internetfelhasználó egy picit ezen túl is nézett, egészen elképesztő és ijesztő reakciókkal találkozott az ellenzéki felhasználók oldalain. Nem idézem ide őket, mert sem Koncz Ferenc emlékét nem vagyok hajlandó bemocskolni, sem a hozzátartozóit nem akarom annak kitenni, hogy még egy nyíltan kormánybarát hírportálon is ilyeneket kelljen olvasgatniuk. Aki tegnap kinyitotta a Facebookot, az valahol, valamilyen módon biztosan belefutott egy-egy ilyen megnyilvánulásba.

Ezek a reakciók minden kritikán aluliak, az empátia hiánya és a vak düh mértéke pedig szinte már félelmetes. Ha azt gondolnánk, hogy ezekben a belterjes gyűlöletgalacsinokban mégis létezik a normalitásnak egy-egy megvillanása, tévedünk – de legalábbis az azt képviselők nyilvánosan láthatóan nem szállnak szembe a hangadókkal.

Amely hangadók nagy része idős hölgy. Legtöbbjük minden bizonnyal gyermekekkel, unokákkal. És igen, nőként is teljes mértékben egyetértek Kövér László házelnökkel abban, hogy a magából kivetkőzve hülyeségeket üvöltő férfinál csak az ugyanígy viselkedő nő a visszataszítóbb – éppen azért, mert az empátiát a mi társadalmunkban sokkal inkább várnánk egy nőtől.

De az empátia hiánycikknek tűnik, legalábbis egy kormánypárti képviselő tragikus halála után az ellenzéki szurkolói keménymagnál. Ironizálhatnék azon, hogy ezek a virtuális fekáliát felböfögő asszonyok nyilván azok a nyugdíjasok, akiknél véletlenül van internet, így hozzájuthatnak a független-objektív hírforrásokhoz is (ellentétben az ellenzéki megmondóemberek által rendszerint elhülyített, internetes hozzáféréssel nem rendelkező kormánypárti tömegeknek titulált polgárokkal), de egyrészt ez a téma annyira döbbenetes, hogy még ironizálni sem illik vele, másrészt a halotti torukat kísérő, a politikát illető megjegyzéseikből kizárólag annyi derül ki, hogy vajmi kevés fogalmuk van arról, mi és hogyan történik az Országgyűlésben.

A jó értelemben vett átlagembernek persze nem az a dolga, hogy minden nagypolitikai történéssel tisztában legyen; van munkája, van családja, vannak hobbijai, van elég más dolga. Az azonban tőle is elvárható lenne, hogy ember maradjon, az pedig empátia nélkül nem fog sikerülni.

És van még egy nagyon fontos tény, ami láthatóan lassan két évtizede valamiért nem tud lecsapódni az ellenzéknél: gyűlöletre nem lehet hosszútávú stratégiát építeni. Sem a politikában, sem a hétköznapi életben. Amikor Orbán Viktor a számunkra szomorúan végződő 2002-es országgyűlési választások kampányában azt hirdette, mi hiszünk a szeretet és az összefogás erejében, a túloldalon kiröhögtek minket. Pedig hiába kellett utána két fájdalmas vereséget elszenvednünk, hiába vertek bennünket fizikailag is össze 2006-ban, hiába romboltak le két ciklus alatt mindent, amit az 1998 utáni négy évben az első Orbán-kormány elkezdett felépíteni, a szeretet és összefogás 2002-ben elvetett magjából nőtt ki minden, amiért újra és újra és újra győzünk. A szeretet és az összefogás erejének köszönhető a három kétharmad, a nemzetegyesítés, a gazdasági és tudományos fejlődés, a kereszténység és a történelmünk tiszteletének megerősödése, és igen, az is, hogy Magyarország miniszterelnökének személyében egy legalábbis európai viszonylatban mindenképpen megkerülhetetlen vezető áll az ország élén immár egy évtizede.

Sok-sok gyakorlati, napi politikai szempont mellett ez az, amit valamiért képtelenek megérteni a túloldalon. Nem értik, hogy az aktív gyűlölet kimerítő és aki gyakorolja, az az idő elteltével egyre rosszabbul és rosszabbul érzi magát, és nem is tudja, miért. Azt hiszi, hogy Orbán Viktor miatt.

Ezért olyan lényeges, hogy ne válaszoljunk a gyűlöletre gyűlölettel. Ha tehetjük, legalább kerüljük el, lapozzunk vagy görgessünk tovább. Minket kizárólag a szeretet és az összefogás ereje tud megtartani, sőt, megerősíteni.

Isten nyugosztalja Koncz Ferenc képviselő urat, ezután az ő nevében is haladjunk tovább azon az úton, amely a történelem jó oldalán vezet.