Michael Jackson Trianonja
„Az abszurd viselkedés oka majdnem mindig az, hogy olyanokat utánozunk, akikre nem hasonlíthatunk.”
(Samuel Johnson)
Honi ellenzékünk egyre szürreálisabban viselkedő bábvezére újabb mélyponttal gazdagította a közbeszédet. Mostantól bárki, aki beírja a Google-keresőbe, hogy „Michael Jackson” és „Trianon”, találatok ezreit kapja. Hogy ezzel az információval mit kezdünk? Nos, odatesszük a képzeletbeli polcra a többi rasszista, bántóan lekicsinylő, hímsoviniszta, fasiszta és kommunista elszólás mellé.
***
Amint azt mostanra olvasóim is bizonyára tudják, Márki-Zay Péter 2020-ban, a trianoni békediktátum századik évfordulóján, a hódmezővásárhelyi rendezvényen a következőket mondta:
„Megígértem egy beharangozóban, hogy elmondom önöknek, hogy mi köze van Michael Jacksonnak Trianonhoz. Úgyhogy nem szeretnék adós maradni ezzel a hasonlattal, annak ellenére, hogy egy ilyen magasztos ünnepen ez egy profán hasonlat, ez egy vicc. Szokták mondani, hogy Amerikában minden lehetséges. Bárkiből bármi lehet. És erre példa Michael Jackson, aki szegény néger kisfiúként született, és gazdag fehér nőként halt meg.”
***
Nos, nem tudom megkerülni a párhuzamot, mely szerint mit szóltak volna az akkori magyarok, ha gróf Apponyi Albert 1920. január 16-án, a párizsi békekonferencián így kezdi beszédét:
„Igen tisztelt Elnök úr, Uraim!
Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy alkalmat adtak nekünk álláspontunk kifejtésére. Tulajdonképpen szóbeli tárgyalást kívántam, mert nézetem szerint ez az egyedüli eszköz, amely bennünket a megértéshez és az előttünk fekvő szövevényes kérdések helyes megismeréséhez vezethet. A Legfelsőbb Tanács azonban akaratát más irányban már megállapította, így meg kell ez előtt hajolnom. Elfogadom tehát az elém állított helyzetet, és hogy idejüket túlságosan igénybe ne vegyem, egyenesen a tárgyra térek. Arisztid és Tasziló bemennek a cukrászdába. Azt mondja erre Arisztid:…”
Ha ez így történt volna, hazatérvén az excellenciás úr talán a vonatállomástól a körúton várakozó kocsijáig sem tudott volna elsétálni anélkül, hogy közben fejbe ne verték volna.
***
Ami viszont különösen érdekes, hogy a liberális polkorrekt világ, az újbeszél kizárólagos hazai és nemzetközi termékforgalmazója még csak fel se hörrent a bújtatott B-betűs szó kapcsán. És ugyancsak nem hatolt át az ingerküszöbükön a kontextusában teljesen világosan kitűnő, leplezetlen rasszizmus és halottgyalázás sem.
És igen, ők voltak azok, akik bőszen bólogattak, amikor néhány éve az amerikai rapper, 50 Cent hazánkban járva elszörnyülködött egy benzinkúton a Negro cukorka láttán…
Nyilván Márki-Zay Pétert nem hatja meg Michael Jackson személyes tragédiája sem, akiről mostanra kétséget kizáróan kiderült, hogy arcának túlplasztikázása ugyan valóban azért történt, mert a sztár hasonlítani akart egykori bálványára, Diana Rossra, ám bőrének fehérségét a vitiligo nevű bőrbetegség kezelésére felírt krémje okozta.
Az azonban, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje egy egész életében bőrbetegséggel küzdő halott afroamerikai világsztárral gúnyolódott, csak apróság ahhoz képest, hogy milyen apropóból tette.
Noha úgy kezdte mondandóját, hogy ez egy profán hasonlat.
Ezek után az se lenne meglepő, ha ez a „vicces” vásárhelyi azt mondaná az egyik barátjának, akinek épp meghalt az apja:
– Őszinte részvértem. De elmondjak egy viccet, hogy egy kicsit jobb kedved legyen?
– Ööö… Nem bánom…
– Kopp-kopp!
– Ki az?
– Hát nem az apád!
***
Trianon tragédiája milliók tragédiája volt: embereké, családoké, kiterjedt famíliáké, országrészeké, az egész nemzeté.
És ez a tragédia a mai napig vérző, nyílt sebbel ég az ország testén, minden olyan őshonos magyart sokszorosan érintve, akiknek jogai a gúnyhatárokon kívül a mai napig sérülnek.
E magyarok egyike vagyok én is. És bár nem kívánok az anekdota-érvelés hibájába esni, engedtessék meg nekem, hogy elmondjam: felvidéki származású határmenti palócként a mi rokonságunk is ketté lett tépve.
De nem kell ehhez családi tragédia!
Trianon tragédiájában ugyanis minden magyarnak érintettsége van, akár akarja, akár nem. Akár átérzi ennek fájdalmát, akár nem. Akár felfogja, hogy ez a tragédia máig érezteti hatásait, akár nem.
Ami pedig súlyosbítja az esetet, hogy ezt a párhuzamot nem egy balliberális ateista véleményvezér, hanem egy saját magát jobboldali kereszténynek hazudó miniszterelnök-jelölt vonta.
***
Úgy látszik, hogy a különféle népcsoportok és felekezetek vérig sértése mellett nemzeti tragédiáink is sorra lesznek véve.
Nem vagyok túlságosan optimista. Úgyhogy inkább előre felkészülök a mohácsos és tatárjárásos viccekre. Vagy egy Madéfalvi „tréfás székelyirtásra”…