Baloldali közfontoskodók szövegeinek tanulmányozása jellemzően nem okoz intellektuális izgalmat, a hétvége azonban felettébb szórakoztató pillanatokat hozott. Amióta Gyurcsány Ferenc nem ugrándozik kalimpálva dolgozószobája ablakában, Szanyi Tibor lett a baloldal ügyeletes mókamestere. Ami nem kis teljesítmény, mert lássuk be, erős a mezőny a frottírzoknis-klumpás-jegesvödrös Falus Ferenctől a saját sajtótájékoztatóját szétkacarászó Kunhalmi Ágnesen át a budapesti Városligetben csövező kéménymászókig.

Szanyi Tibor azonban csak egy van. Marosán György reinkarnációja nemrég a legújabb magyarellenes szervezkedésről, a diverzióra egy éve készülődő Momentum Mozgalomról ezt találta mondani a Pesti Srácok portálnak: „lehet, hogy sokakkal még el lehet hitetni, hogy nulláról lehet hálózatot építeni, de mi tudjuk, hogy az kegyetlenül sok pénzbe kerül. A hálózatépítést aranyos, helyes, munkanélküli, fizetés nélküli szabadságon lévő fiatalok pont nem tudják megcsinálni. Ez bizony több százmilliós tétel, amelyet nem lehet csak úgy leakasztani a falról.”

Az ember elsőre persze meglepődik, hogy Szanyi megállapítása – nyilván nem figyelt oda – ezúttal történetesen aligha vitatható.


És innentől vált rendkívül szórakoztatóvá a dolog. Ugyanis felütötte fejét Gulyás Márton – ő egy teljesen definiálhatatlan jelenség, egy évek óta visszatérően őrjöngő státus, cél és értelem nélküli ember, akinek élete legemlékezetesebb eseménye volt, hogy a Demokratikus Koalíció néhány felhevült nyugdíjas ökle lecsavart neki pár kokit –, és nekifutásból, két lábbal beleszállt a vörös EP-képviselőbe, imígyen: „lehettél volna (komolyan!) egy rendes néptribün, lehettél volna egy tisztességes balos politikus, lehettél volna az EP sztárja, aki az összeurópai közteherviselés legfontosabb szószólója lesz, lehettél volna nagyon sok minden, de semmi nem lettél és nem is leszel mert a féregséget választottad. (…) Féreg voltál, féreg vagy most is. Élvezd azt a szűk 2 évet ami még hátravan a brüsszeli kiskirályságodból, mert utána azt a kevés befolyásod és súlyod is el fogod veszteni amivel még most rendelkezel. Szerencsére.”

Ez a csodás szóváltás aztán eszkalálódott, pattogott a labda oda-vissza, mígnem a gulyási hisztériából kigömbölyödött az ávós lelkiség, hogyaszongya: „Szánalmasabb vagy, mint Mészáros Lőrinc lesz majd 2030-ban a NER-bűnözőknek fenntartott munkatáborban. Btw. lehet, hogy oda még te is jó leszel.”

Szögesdrót árammal, vizesárok, őrtorony és reflektor – ha jól értjük, ide zárná hát Szanyi Tibort a benső egyensúlyát valahol elveszítő Gulyás Márton. Bizony a baloldal örök.

És lett mindennek hatására világra szóló pankráció. A világháló megfelelő balbugyrainak megannyi lakója elszántan egymásnak esett, virtuális szóbeli párnacsata vette kezdetét, és azóta is szállnak a tollpihék, habzanak a szájak, mindenki mindenki ellen, az ember szinte elolvad a gyönyörűségtől az ádáz adok-kapok láttán. Ballib ököl, vasököl, oda csap, ahova köll, de ha mellémegy, ott is jó helyen van. Üsd-vágd, nem apád!

Mi pedig derűsen hátradőlünk, örülünk a tavaszi langymelegnek, és már csak egy kisfröccsöt kérünk.