A nagykövet úr bevezetőként leszögezte, hogy ő hisz a dialógusban, mert szerinte nyíltan kell fogadni azokat, akiknek más a véleményük, meg kell érteni, hogy miért vannak azon a véleményen, amin vannak, nem pedig leírni őket, mint valami dezinformáció áldozatait. E nemes gondolatok után az amerikai diplomata azonnal szemléltette is, hogy a gyakorlatban hogyan is kezeli a más véleményt vallókkal való „dialógust”.

Hirdetés

A nagykövet elégedetten elárulta, hogy ötmillió dollárt adott a szlovák hadügyminisztériumnak az orosz befolyás elleni küzdelemre. Meglepő, hogy a szlovák hadügyminisztériumnak van orosz befolyás elleni részlege, ebben akkor nagyon az élen járnak itt, a térségben. Azt is nehéz elképzelni, hogy az átlag hadügyminisztériumi köztisztviselő hogyan húzza meg a határt az „orosz befolyás” és egyes emberek szabad lelkiismeretéből fakadó véleménye között. De az amerikaiak majd nyilván ezt is megmondják nekik.

Lényeg, hogy az ötmillió zöldhasú Jaroslav Nad hadügyminiszter reszortjához került, aki arról volt ismeretes, hogy amerikai parancsra olyan meggyőződéssel ürítette ki a szlovák fegyverraktárakat és küldte el az ország minden valamit is érő védelmi eszközét Ukrajnának, hogy most rockkoncerteket lehetne adni az üres hangárokban. Érdekes, hogy pont ugyanaz a garnitúra, amelyik hónapokkal korábban még azzal ijesztgette a szlovák jónépet, hogy magyar invázió készül a Felvidék ellen, szépen szétosztogatta az ország összes fegyverét, amikor a véreskezű hun épp a haza bástyáinak ostromára készül.

Rana nagykövet úr azzal is eldicsekedett, hogy a civil szférával (Soros-szervezetekkel) konzultálva kapcsolatba lépett a Google és a Facebook amerikai techóriásokkal, hogy megszűrjék az általuk dezinformációnak ítélt tartalmakat. Így zárolták például a szeptemberi választásokban győzedelmeskedő Smer–SD párt egyik parlamenti képviselőjének, Lubos Blahának a Facebook-oldalát is. A nagykövet szerint erre azért volt szükség, mert Blaha hazudozott és dez­információt terjesztett. Szóval csak úgy felhívták a Facebookot és letiltották.

Hát így megy ez, amikor az amerikai Demokraták kis piros útleveles Pilátusai „nyitott elmével” dialógust folytatnak a más nézeteket vallókkal. Az általuk pénzelt civil szervezetektől megkapják a kellemetlen személyek listáját, felhívják a szólásszabadság bástyáit, a Google-t és Facebookot, és máris eltűnt a vitapartner, létrejött a konszenzus.

Azt már csak úgy megjegyzem, hogy a Gerulata nevű cég tulajdonosa, amelyik az ilyen cenzúralistákat készíti a konzervatív és jobboldali tartalmak ellen és adja át letiltásra a Facebooknak, épp annak a Miroslav Trnka nevű milliárdosnak a fia, aki a szélsőbaloldali Progresszív Szlovákia egyik legnagyobb szponzora. Ó igen, és épp a választások előtt pár nappal kaptak a szintén a Progresszív Szlovákiához köthető Zuzana Caputová elnöktől félmillió eurót a „dezinformáció” elleni harcra.

Ez most az új normális. Pedig ép ésszel alig feldolgozható, hogy az amerikaiak miért nem értik azt, mennyire aljas dolog egy szuverén ország választásaiba beavatkozni ilyen durva, szélsőséges és alantas módon. A szólásszabadság nevében elhallgattatni demokratikus mandátummal rendelkező politikusokat a saját országukban, engedelmes idiótákat az emberek akarata ellenére megtenni uralkodó elitnek, ártatlan embereket meghurcolni, és pénzért megvásárolni korrupt képviselőket. Tönkretenni egy ország iparát, hadseregét, ideológiai alapon kikényszeríteni, hogy amerikai energiaóriásoktól vásárolják a nyersanyagot egy olyan konfliktus miatt, amihez az amerikaiakkal ellentétben ezeknek a kis nemzeteknek semmi közük.

Magyar lapokban is olvastam véleményeket arról, milyen gyalázat az, hogy a magyar párt nem jutott be a szlovák parlamentbe. Kicsit vissza kellene fogni a lovakat az ilyen kritikáknál, és tudatosítani, hogy milyen élet-halál harcban vett részt a felvidéki magyarság az utolsó hónapokban. Azok a guruló dollármilliók és befolyásolási kísérletek, amiket hazánkban tapasztaltunk tavaly áprilisban, kismiska kategória ahhoz képest, ami most Szlovákiában zajlott.

Ott a miénkkel ellentétben a kormány, az elnök, a miniszterelnök aktív résztvevői voltak a saját nemzetük elleni összeesküvésnek. És ha már a nagykövet volt olyan buta, és elárulta, hogy dollármilliókkal, az amerikai techóriásokkal és a Soros-szervezetekkel közösen próbálta aláásni a szlovák demokráciát és nemzeti önrendelkezést, akkor képzeljük csak el, mi járt az egyszerű magyar polgár fejében a szavazófülkében. Ingyenvonatokkal szállították a szavazás napján a szinte kizárólag a baloldalra voksoló diákokat, a média éjjel-nappal ontotta a liberális pártokat éltető propagandát. Nagyon, de nagyon kiszolgáltatottan érezhette magát ebben a helyzetben az egyszerű szavazó.

Az amerikai nagykövet szégyenletes hencegése csak a jéghegy csúcsa. Összehasonlíthatatlanul mélyebb dilemmát kellett megélniük a felvidéki magyaroknak, mint az anyaországban élő nemzetnek. Az elhamarkodott ítélkezés helyett ezért sokkal inkább fokozni kell a támogatásukat, és segíteni a magyar párt újjáépítését. A Washingtonból és Brüsszelből gerjesztett anarchiának véget kell vetni a Felvidéken, az ott élő magyarok ennél sokkal többet érdemelnek.

A szerző a Hungary Today főszerkesztője.

(forrás)

Korábban írtuk