Soros kapcsolás (ellenzéki szappanopera), 4. rész
Színhely: a hadműveleti bázis. Pincehelyiség valahol a nagykörúton belül.
Ambíciók és esélyek
A producer visszanézte az ellenzéki szappanopera eddigi jeleneteit. Ellenzéki is, szappanopera is, mégis elégedetlenül csóválta a fejét.
– Ezek a figurák komikusak, tehetségtelenek; hálás anyag a tévénézőknek. De ha igazi show-t akarunk csinálni, ahhoz még valami hiányzik – vakargatta a halántékát.
– Téma? – próbálkozott a rendező.
– Az van bőven. Pláne, ha beindul a kampány. Vicces szereplők is vannak.
– A pénz? – kérdezte a rendező.
– Pénz nem probléma. Az vándorol az ellenzéki szappanopera büdzséjébe több helyről is.
– Európából?
– Európából nem nagyon, ahonnan meg vándorol, azt meg jobb, ha nem tudják.
– Jó, de akkor mi hiányzik? A tehetség? A mondanivaló?
A producer széttárta a karját. Bólintani nem akart, inkább nyűgösen megkérdezte:
– Hozott új anyagot?
– Tessék! Két jelenet.
1. jelenet
Valamelyik ellenzéki televízióstúdió. (Van belőle több is.) A riporter az egyik parlamenti párt, az LMP vezetőjével készít riportot.
Riporter: Köszöntöm Keresztes László Lórántot, a párt társelnökét…
Elnök: (Zavartan krákog.) Én nem az a társelnök vagyok…
R: (Most ő jön zavarba, hunyorogva fürkészi a politikus arcát. Emlékeiben kutat a megfelelő név után.) Ön Demeter Márta? Köszöntöm tehát Demeter Mártát…
E: (idegesen kiabál) Nem, egyáltalán nem ők az LMP elnökei!
R: (szintén kezdi elveszíteni a türelmét) De ön nem lehet Schiffer András, mert őt ismerem a Vasas-meccsekről.
E: Én az LMP jelenlegi férfi társelnöke vagyok, Kendernay János.
R: Bocsánat, nem tudtam. (Ijedten kinéz a szerkesztőre, aki tanácstalanul széttárja a karját.) És ki a női társelnök?
E: Most nincsen női társelnök.
R: Elváltak? (Mosolyog, a szerkesztő alákever egy kis műnevetést, mint az a szappanoperákban szokásos. Mivel a pártelnök erre csak hápog, a riporter kiélvezi, hogy a rövid jelenetben főszereplő lehet.) Csonka család? A társelnöki rendszer leképezi a házasság modelljét, jól értelmezem? Csak azt nem értem, miért ilyen maradi a felfogása egy radikális, XXI. századi zöldpártnak. Férfi és női társelnök. Kacagnom kell. (Kacag plusz műnevetés.) Lehetne két férfi társelnök.
E: (Az elnök végre szóhoz jut, de csak egy mondatot tud kinyögni.) Akkor sérülne a női kvóta elve…
R: Akkor javaslom, hogy legyen két férfi és két nő. Négyes társelnökség.
E: Annyi tagunk összesen nincs.
2. jelenet
Színhely: a hadműveleti bázis. Pincehelyiség valahol a nagykörúton belül. A háttérben hatalmas Budapest-térkép, rajta kis piros zászlók jelzik a baloldali polgármestereket. Ezenkívül rengeteg színes gombostűfej mindenfelé, nagy része narancssárga.
Középen, az asztalnál ül Karácsony, a fejét fogja, hol a térképre, hol a körülötte állókra pillant rémülten, könyörgő tekintetével bíztatást és érthető utasításokat vár. A bunkerben tartózkodnak ismert és ismeretlen politikusok, valamint egy csomó egyéb alak; újságírók, külföldi befektetők és politikusok, multicégek képviselői és lézengő ritterek. Egyikük kihúz egy narancssárga gombostűt és szórakozottan forgatja.
– Ez micsoda? – kérdezi.
– A piros jelöli a pozícióban lévő embereinket – magyarázza egy kampánytanácsadó, mivel Karácsonynak láthatóan fogalma sincs. – A narancssárga azt jelenti, hogy esélyesek lehetünk, de még nem biztos. Akkor bepirosítjuk.
– A narancssárga nem a Fidesz színe? – érdeklődik Karácsony csodálkozva. – Azt hittem, a narancssárgák a fideszesek.
A kampánytanácsadó kétségbeesetten pislog. Kiderül, hogy a narancssárgák valóban a kormánypártokat jelölik. Látva a helyzetet, a kampánytanácsadó azonnal lemond.
– Vannak ennél biztatóbb térképek is? – kérdi a kólás cég képviselője. Karácsony mutat neki egy szivárványszínű gombostűt, és beleszúrja az Andrássy útba. A kólás megnyugszik.
– Győzelem esetén lesz pénz, megrendelés – magyarázzák a főpolgármester-jelölt emberei. – Valamint innen – mutat a térképen néhány hídfőállást – új frontot nyithatunk a kormány ellen. Egyelőre második ukrán frontnak neveztük el.
– És a fejlődő, virágzó, élhető város?
– Az nem érdekünk – tiltakozik Karácsony, akinek kezd eszébe jutni, mi is a dolga. – Ha Budapest leamortizálódik, az gyengíti a kormányt, elégedetlenséget szül, amit a következő választáson szavazatokká konvertálhatunk.
– Remek terv – lelkendeznek az európai testvérpártok megfigyelői. – De ehhez aktív hozzájárulás is szükséges. Mit akarnak csinálni?
– Például patkányokat tenyésztünk, és azokat szabadon engedjük a város különböző pontjain.
– Remek. Helyezzünk el a Fidesz irodáiba poloskákat!
Karácsonynak tetszik, de továbbgondolja:
– Ne csak oda, hanem a kórházakba is csempésszünk poloskákat. Az egészségügy mindig nagyot szól. Meg az oktatás. Ígérjük meg, hogy a budapesti gazdag gyerekek nem kapnak ingyentankönyvet.
– No és a klímavédelem?
– Betiltjuk a klímát – bólint a jelölt. – És persze a fűtést is, mert mindkettő szennyezi a környezetet. És fát ültetünk mindenhova. Például a Dunát befednénk, hozatunk rá fél méter termőtalajt, arra trópusi esőerdőt telepítünk. Ez a válaszunk Bolsonarónak.
Mivel az adás a vége felé jár, be kell jönnie az e heti sztárvendégnek. Nyílik az ajtó, és belép a sztárvendég: egy Amazonas menti fa. Kezében (pontosabban ágai között) két táblát is tart. Fuck Trump! Foda-se Bolsonaro!
A szerkesztők hatalmas gépi ovációt kevernek a performansz alá. A fa meghajol, ráül az odakészített kis kocsira és kihajt.
Az egyik aktivistának még aggályai vannak.
– Egy ilyen esőerdős fának nem kell sok víz?
– Ott van alatta a Duna, majd belógatja a gyökerét.
– És hogy bírja a fagyot?
– Azt biztos nehezen. De november közepe előtt nem nagyon lesznek fagyok, a választás pedig október 6-án lesz.
– 13-án, Gergő.
– Mindegy. Mire kifagynak az esőerdők az Erzsébet hídnál, addigra már meg is nyertük a választást.
A kampánycsapat elégedetten tapsol, műováció, mindenki örül, hogy ilyen kiváló jelöltet sikerült találni.
– Nagy vagy, Geri! Zsebben a győzelem.
