Számolni tudni kell

Az anekdota szerint még berlini éveiben Einstein utazott a villamoson, és szokása szerint mélyen elmerült egy izgalmas matematikai könyvben. A kalauz viszont tőle is kérte a viteldíjat, ami akkor harmincöt pfennig volt. A tudós fel sem nézett – hiszen a matekprobléma izgatta –, olvasás közben előkapart harminc pfenniget, és odanyújtotta a kalauznak. 

– Ez kevés – mondta neki a jegyek árusítója. – Kérek még öt pfenniget.

Erre Einstein, még mindig a könyvet bújva, átnyújtott neki egy tízes érmét.

– Látom, jóember – sóhajtott fel a kalauz –, a számolás magának nem erős oldala.

Valami bűzlik Dániában, illetve Németországban. A bátyám meséli – ötven éve Németországban él, és mostanában úgy érzi, utolérte a kommunizmus –, hogy összevissza intézkednek odaát, vírus miatt és vírustól függetlenül. Nemrégiben hoztak egy rendeletet, hogy a fertőződés elkerülésének érdekében egy ember meglátogathat kettő másikat, de kettő egyet nem. Tehát a felnőtt lánya meglátogathatja őket, ők a feleségével viszont nem mehetnek el a lányukhoz. Aztán az egyik zöld politikus, Robert Habeck rendszeresen összekeveri a bruttót és a nettót. Legújabban pedig az egészségügyi miniszter állt elő a jó hírrel: 

– Örömmel jelentem – mondta –, hogy Németországban már minden negyedik embert beoltottak, így hamarosan elérjük, hogy minden ötödik beoltott lesz.

A németek úgy tűnik, újraalkották a relativitás elméletét.