„Van cigány barátom is!”

„Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.” (William Shakespeare)

Úgy is lehet valakit szidni, hogy valójában az érdemeit méltatjuk. Ezzel szemben dicsérni is lehet oly módon, hogy a felemelendő személyt igazából a földbe tiporjuk. De mi történik akkor, ha valaki – liberalizmusát bizonyítandó – rasszista kijelentést tesz? Mert pontosan ez történt a patkányozó MSZP háza táján május elsején.

Elkerülő hadművelet

Vajon mi történik akkor, ha Bohár Dániel, a HírTV Informátor című műsorának riportere úgy dönt, hogy nem a Kunhalmi vagy Bangóné képviselte magaslatokra száll alá, hanem megpróbál egy olyan MSZP-s politikust mikrofonvégre kapni, aki náluk valamennyivel hitelesebb? Elárulom: a végeredmény ugyanaz lesz. Ahogyan ugyanaz is lett. 

Történt ugyanis, hogy a szocialisták majálisán (mondhatni munkásmozgalmi szempontból hazai terepen) szólította meg a riporter Horváth Csabát, az MSZP fővárosi képviselőjét, hogy egy videóösszeállítást mutasson neki.

A videón muszlim emberek sétáltak az utcákon, muszlim emberek pihentek a parkokban, muszlim családok vásároltak. Bohár Dániel kérdésére, hogy vajon melyik országban készültek a felvételek, Horváth Csaba nem tudott megfelelni. Amikor a politikus megtudta, hogy a videó Ausztriában, Bécsben készült, azonnal Bohár következő kérdésével szembesült: 

„El tudja azt képzelni, hogy néhány év, esetleg néhány évtized múlva Magyarországon ugyanezeket a felvételeket el lehetne készíteni?”

A „válasz” azonnal érkezett: 

„Egyet tudok elképzelni, hogy egy olyan világban kell élnünk, ahol tiszteletben tartjuk egymást. Például a kínaiakkal kapcsolatban nem szoktak ilyen felvételeket mutogatni. Ők ma már magyar állampolgárok. Nagyon sokan. Ráadásul van olyan világbajnok gyorskorcsolyázónk, aki kínai névvel, de magyar szívvel van már megáldva, és ő nekem, ő magyar. Tehát egy kérdés van: hogy tudjuk- e kölcsönösen tiszteletben tartani egymást?”

Ki a magyar?

Projektálás, szalmabábérvelés… többféle jelzővel illethetjük ezt a bizonyos „választ”. Csak éppen tulajdonképpeni válasznak nem nevezhetjük. De nem ez a megszólalás legszembetűnőbb eleme. Hanem az a fajta szocialista, ellenzéki gőg, amivel nagy kegyesen meghatározzák, hogy ki a magyar, és ki nem. Hogy kik jelentenek migrációs problémát, és kik nem. Hogy a nyitott társadalom tulajdonképpen ma is él és virágzik Magyarországon, mert lám, a kínaiak… 

Nem kell ahhoz logikai előtanulmányokat folytatni, hogy valaki rájöjjön: akit muszlimokról kérdeznek és ő erre „kínaizni” kezd, az valójában megkerüli az egyenes válaszadást. S teszi ezt azzal a fennhéjázó tudálékossággal, azzal az álpluralista újbeszéllel, amilyent azok szoktak alkalmazni, akiket rasszista kijelentéseikkel szembesítenek. Ilyenkor jön elő a közbeszédben jól ismert formula: „Dehogy vagyok rasszista! Van nekem cigány/zsidó barátom is!” Vagy ennek evolúciós variánsa: „Dehogy utálom a cigányokat! Hát van zsidó barátom is!”

Már megint Liu

Pontosan március 9-én, a Pesti Srácok hírportálon működő blogomban jelentettem meg azt a publicisztikát, amiben felhívom a köz figyelmét arra, hogy a 444 „kínai vendégmunkásnak” titulálta Facebook-bejegyzésében Liu Shaolin Sándor magyar olimpiai bajnok gyorskorcsolyázót. A hírt az országos média pillanatok alatt felkapta, s a kijelentés óriási felháborodást váltott ki. Ellenzéki körökben is! Erre most tessék, Sándor megint előkerül… A bécsi muszlimok kapcsán… Ráadásul nem is akárhogyan!

Horváth Csaba MSZP-s fenomén szerint Liu Shaolin Sándor „ma már magyar”. Nos… nehezen lehetne más. Hiszen édesapja kínai, édesanyja magyar, tehát Sándor anyanyelve is magyar. S kettős identitásának ápolása közben – kínai családi gyökereiről nem megfeledkezve – magyarnak vallja magát. De ez csak a probléma egyik része. A másik, hogy a politikus szerint „egy” gyorskorcsolyázónk mondhatja el magáról ezt. Mintha bizony Sándor testvére, Liu Shaoang nem is létezne. Hiszen ő „csak” világbajnoki ezüstérmes. És teljesen véletlenül olimpiai bajnok. Máskülönben a Liu testvérek egyáltalán nem szorulnak rá arra, hogy a honi ellenzék legitimálja teljesen egyértelmű és kétségbevonhatatlan magyarságukat. Tehát Horváth Csaba kijelentése nem más, mint az open society sztaniolpapírjába csomagolt, vegytiszta rasszizmus. 

Patkányok és „sárga, vágottszeműek”

Horváth Csaba e fenti, vérlázító kijelentésével igencsak elit klubba nyert bebocsátást. Ennek a klubnak a tagjai azon társai, akik az elmúlt egy hónapon belül olyan kijelentéseket tettek, amelyekért egy demokratikus szellemben működő parlamenti párt vezetése azonnal eltanácsolná őket a pártból. Nem úgy az MSZP, ahol simán belefér a hivatalos pártkommunikációba, hogy Bangóné Borbély Ildikó országgyűlési képviselő patkánynak nevezzen több millió magyar embert, vagy Horváth Ágnes, a baloldali vezetésű kispesti önkormányzati tisztviselő a Facebookon „sárga, vágottszeműnek” (sic!) nevezze a japán édesapa és magyar édesanya frigyéből született, egyébként a helyi Fideszt segítő Song Simont.

Elképzelni sem tudom, hol lehet annak az aljasságnak a felső limitje, ami ma az ellenzéket jellemzi. Hiszen ez még „csak” az uniós képviselői kampány időszaka. Mi lesz itt ősszel, az önkormányzati választások finisében? A kérdés költői volt. Azért is, mert pontosan tudom, hogy sok jóra nem számíthatunk. S azért is, mert konkrét tippjeim lennének, de félő, hogy ezeket olvasva mindegyiket kivitelezi ez a politikusnak, népképviselőnek egyre kevésbé nevezhető, szélfútta elméjű bagázs.

***

A fenti este tanulsága, hogy teljesen mindegy, melyik ellenzéki politikust miről kérdezzük. A válasz mindig, minden esetben ugyanaz lesz: orbántakarodj… Ez a teljes választási programjuk is. S ha lehetne valamiféle országos szimulációt végrehajtani, érdekes lenne kipróbálni, mi történne, ha akár egy hétre is átvennék a kormányzást. Ám ez a kísérlet végezetes következményekkel járna. A liberális, ha hatalmat kap, egyetlen nap alatt képes lerombolni kilenc év áldozatos munkáját.