Politikatörténeti kuriózum, hamarosan politológus-tankönyvi példa lesz világszerte: ma Magyarországon, az ellenzéki oldalon nem a pártoknak van sajtójuk, hanem az ellenzéki sajtónak vannak pártjai. Ennek megfelelően a választási küzdelemmel kapcsolatos döntéseket nem a pártok hozzák, hanem a sajtó kényszeríti ki – jaj annak az ellenzéki pártvezetőnek, aki szembeszáll e kényszerítéssel. 
 

Fotók: MTI, Demokrata, archív, szerk.


Fotók: MTI, archív, illusztráció, szerk.

A legfontosabb játszma neve: visszaléptetés. Ami ugyan szembemegy a demokrácia azon alapelvével, miszerint a pártok felkínálják a programjukat, a választó pedig (ezért választó) kiválasztja a számára legrokonszenvesebbet, és az adott pártot megbízza annak végrehajtásával – de ki törődik már a demokrácia alapelveivel. Az ellenzéki sajtó győzni akar, az ellenzéki pártokat e reménybeli győzelem fegyvereinek tekinti csupán. Márpedig a golyószóró és a kézigránát ne szóljon bele a nagyok dolgába, elég ha golyót szór és robban, a kezelője szándéka szerint.

Hogy ne beszéljünk rébuszokban, itt van két kis ellenzéki párt, az LMP és a Momentum esete. E két párt jelöltjeinek akkor sincs esélyük egyetlen egyéni mandátum megszerzésére sem, ha mellettük az összes többi ellenzéki párt visszalép. Ugyanakkor e két pártnak elemi érdeke, hogy a lehető legtöbb egyéni kerületben induljon, hiszen a lista is csak akkor húz, ha az egyéni jelölt is kampányol, ráadásul a töredékszavazatok is begyűjthetők, értékes mandátumokra válthatók.

Az ellenzéki sajtó azonban minden kerületben egyetlen ellenzéki jelöltet akar. Hogyan tudja ezt elérni? Ha letöri a két kispárt ellenállását, és feláldozza őket. Hiszen így be sem jutnak a parlamentbe, mennek a süllyesztőbe.

A jelen állás szerint azonban az ellenzéki sajtó keresztülviszi az akaratát. Hiszen mondtuk: nem a pártoknak van sajtójuk, hanem a sajtónak vannak pártjai. Amelyeket akár a szemétbe is vethet.

Az eredmény? Teljes ellenzéki bukás. Vagy azonnal, április 8-án, vagy néhány hónappal később. A sajtó ugyanis sok mindent tud, de országot vezetni, kormányozni nem.