Böjtidő

A keresztény hagyomány szerint a húsvétot megelőző negyvennapos időszakban a testi-lelki megtisztulás során Krisztus szenvedéseire, a pusztában negyven napon át tartó böjtjére emlékezünk. A keresztények és persze más kultúrák ugyancsak hitbéli meggyőződésből vállalják a böjtöt, szigorúbb vagy kevésbé szigorú előírásokat követve.

Ám a vallásos meggyőződésen túl a tavaszi időszakban tartott böjtnek van egy jóval mélyebben gyökerező, ősi motívuma. Tavasszal ugyanis újjászületik a természet, és az emberben is felébred a vágy a megtisztulásra, a megújulásra. Sokan ezért időzítik akkorra a fogyókúrát, életmódváltásba kezdenek, vagy sporttal próbálnak formába lendülni. A bennünk szunnyadó ösztön tehát a természettel finoman összehangolva működik több ezer évvel az ember természetből való kiszakadása után is.

Testi-lelki megtisztulás

Czecz Fruzsina gasztropszichológus szerint minden emberben él igény a rendezettségre, megtisztulásra. Tavasszal ezért igyekszünk annyira rendbe tenni környezetünket, mintha valamiféle mélyen kódolt program lépne életbe. A testi-lelki megújulás vágya az étkezésben is jelentkezik, kevéssé kívánjuk ilyenkor a megterhelő ételeket, és jóval könnyebben tudjuk betartani a böjt által előírt szabályokat is. A szakember szerint a böjtnek van egyfajta kihívás, próbatétel jellege, hiszen mindig valami olyasmiről mondunk le, ami fontos nekünk, legyen az akár valamely étel, például hús, édesség, akár valamely káros szokás, ha pedig sikerrel járunk, az kétségkívül növeli az önbizalmunkat, amit aztán átvihetünk az élet egyéb területeire is.

Persze, a kihívásokkal csínján kell bánni, a böjt is csak akkor használ, ha nem visszük túlzásba.

– Ha valaki a kitűzött időintervallumon túl még napokon, heteken át ragaszkodik a böjthöz, és nem tudja lezárni; ha a böjttel kapcsolatos gondolatok már átszövik az életét, az annak lehet a jele, hogy a nem kontrollálható irányba csúsztak el a dolgok – figyelmeztet a pszichológus. Szerinte a kontroll elvesztése ez esetben komoly egészségi kockázatokkal járhat, hiszen a túlzásba vitt böjtölés fizikai és mentális állapotunkra egyaránt veszélyes lehet.

Rengeteg divatos böjtkúráról lehet olvasni a világhálón, ezek között akadnak tolerálható és egészen hajmeresztő példák is. A léböjt kizárólag víz és préselt zöldség-, valamint gyümölcslevek fogyasztását engedi, és maximum négy-öt napra ajánlott. Ennél jóval szélsőségesebb példa a Breuss-féle koplalókúra, amelynek elvi alapvetése szerint a daganatos megbetegedés elsődleges oka a rossz táplálkozás, így az a daganat kiéheztetésével, azaz koplalással gyógyítható. A kúra 42 napos gyógyteán és zöldségleveken alapuló extrém diétát javasol, ám orvosi szempontból nincs rá bizonyíték, hogy valóban működhet, sőt, a tápanyagok extrém megvonása súlyos hiányállapotokhoz, egészségkárosodáshoz vezethet. Örök szabály: ha hosszabb időn át többféle fontos tápanyagot megvonunk magunktól, azt jó, ha orvosi felügyelet alatt tesszük.

Czecz Fruzsina úgy véli, a különféle böjtök és a fogyókúrák másik nagy veszélye, hogy túl rövid idő alatt szeretnénk szembetűnő változást, jelentős eredményeket kicsikarni a szervezetünkből. Jobban tesszük, ha reális célokat tűzünk magunk elé, és azokat teljesítve az apró sikerek megerősíthetnek bennünket abban, hogy jó úton járunk. A böjtöt követően arra is kell gondolnunk, hogy a bőségesebb étkezéshez ne azonnal térjünk vissza, hiszen a hiányidőszakot követő magas zsír- és rosttartalmú ételek, a hirtelen habzsolás nagyon megterhelheti az emésztőrendszert.

Evolúciós kód

A mai ember életében nagyon sok minden az étkezés vagy annak megvonása körül forog: a boltban ezerféle étel csábításának kell ellenállnunk, a tévéből ömlenek az ételreklámok, miközben a világhálón ezerféle fogyókúráról és a vágyott testalkat elérésére buzdító sanyargató praktikákról olvashatunk. A hétköznapokon, az állandó rohanásban állva eszünk és kapkodva, miközben a közösségi programjainkat, az üzleti megbeszéléseket, a baráti találkozókat, családi összejöveteleket szigorúan az asztal és az evés köré szervezzük. A gasztropszichológus szerint mindez nem véletlen, hiszen a társas érintkezés során az étkezésnek feszültségoldó funkciója is van, a beszélgetés eredményesebb, ha étkezéshez kötjük: az étel ígérete kellemesebbé és kötetlenebbé, szó szerint emészthetőbbé teszi a találkozást. Nem beszélve arról, hogy egy ételhez kötött meghívás olyan udvariassági gesztus, ami mélyebb jelentéssel bír a kultúránkban.

– Valójában a velünk született evolúciós kód sugallja: ne akkor együnk, amikor éhesek vagyunk, hanem akkor, amikor éppen lehet, hiszen nem tudni, mikor adódik lehetőség a következő élelemszerzésre. Ez az ösztön az emberré válás idejére vezethető vissza, amikor egyáltalán nem volt biztos az aznapi vadászat sikere. Ma a nap huszonnégy órájában ehetünk, sokan élnek is a lehetőséggel – magyarázza Czecz Fruzsina. Ezt az ősi ösztönt szólítják meg az ételreklámok is, vágyak sorát ébresztve fel a nézőben: a gyermekkor nosztalgiájától a családi együttlétek élményeiig sokféle érzésre apellálnak.

Furcsa kórképek

Van ugyanakkor még egy különös jele annak, hogy társadalmunkban mennyire központi szerepet játszik az étkezés: a közbeszédben mindennapossá vált az evészavar fogalma, sőt, negyven-ötven évvel ezelőtt még ismeretlen kórképek is megjelentek. Ilyen például az orthorexia nervosa: az ebben szenvedők jellemzője a túlzott törekvés az egészséges vagy egészségesnek hitt táplálkozásra – a kórkép főként az értelmiségi nők körében jellemző.

A „mentes” étkezés ugyancsak egyre népszerűbb, hiszen soha ennyi laktóz- és lisztérzékeny embert nem diagnosztizáltak, mint manapság. Persze ennek egyrészt oka, hogy a laboratóriumi vizsgálatok finomodtak, jóval kisebb eltérést is kimutathatnak a szervezetben, másrészt a mesterséges adalékanyagokkal, ízfokozókkal készült élelmiszerek fogyasztása egyre szélesebb körben vált ki ételintoleranciát, szélsőséges esetben pedig ételallergiát.

– Mindez összefügghet a mai ember korlátlan lehetőségeivel. Ma januárban is vehetünk epret, és bármikor hozzájuthatunk a mexikói avokádóhoz – mondja Czecz Fruzsina. A globalizáció sem a szezonalitást, sem a lokalitás elvét nem veszi figyelembe, miközben az egészséges étkezésben ez a két fogalom igen fontos szerepet játszik. Böjt időszakában tehát nem az eperrel érdemes kacérkodni a boltban, jobb elővenni a maradék savanyú káposztát, vagy a befőttnek eltett gyümölcsöt a kamrából – valahogy úgy, ahogyan eleink tették.