Hurrá, nyaralunk!

Elmúlt az a világ, amikor a turisták a távoli ország vidékeit járva megtiszteltetésként élték meg, hogy a helyiek életébe belepillanthatnak, megismerhetik szokásaikat, kultúrájukat. Ma egyre inkább elterjedőben van az az attitűd, amely minderre fittyet hány, sőt, figyelmen kívül hagyja az elemi udvariasság szabályait: ez a típus úgy érzi, azzal, hogy a mindennapi taposómalomból egy hétre kiszabadult, és befizette a nyaralás költségeit, azt csinál, amit csak akar.

Pucéran a szent hegyen

Az indonéziai Balin az elmúlt időszakban botrányos esetek kavarták fel a kedélyeket. Egy dán nő szabadsága megélésének boldog tudatában anyaszült meztelenül biciklizett Seminyak turistaközpontjában, tíz év börtönt kockáztatva az európai szabadelvűséget cseppet sem toleráló városkában. Szintén itt egy orosz hölgyet toloncoltak ki a helyi hatóságok, aki pucéran pózolt a kamerának egy hétszáz éves, a helyiek által szentként tisztelt fa előtt. E két esetet más botrányok is kísérték, ezért a turistákat megelégelve Wayan Koster tartományi kormányzó bejelentette, Bali hegyeinek szakrális területeit védendő, egyszer és mindenkorra kitiltják a külföldi látogatókat.

Az ötlet vitát váltott ki a helyiek körében: sokan ugyanis féltik a turizmusból származó jövedelmüket, mások szerint ugyanakkor a helyzetet tarthatatlan. A tartományi kormány mindenesetre magatartási kódexet dolgozott ki a turisták megregulázására, többek között rögzítve, hogy a templomokat, vallási szimbólumokat tiszteletben kell tartani, csak illő viseletben szabad felkeresni a szent helyeket, ezenkívül arra is figyelmeztetik a külföldi turistákat, hogy nem sértegethetik kedvükre a kormányzati tisztségviselőket vagy a helyi lakosokat. A szabályozás durvuló jelenségre hívja fel a figyelmet, hiszen a helyi kultúra vagy a vallási szokások ismeretének hiánya még csak műveletlenségnek tekinthető, szidalmazni a vendéglátó városka lakosait ugyanakkor már agresszivitás.

Drákó szelleme

A „kifizettem érte a pénzem, tehát megtehetem” attitűd a világ számos más pontján is elterjedőben van, a jelenséget pedig egyre több nyaralóhelyen elégelik meg. A féktelen turisták a magyarok egyik kedvelt üdülési célpontjában, a horvátországi Dubrovnikban is komoly megpróbáltatásokat okoznak a helyieknek. A város 2016-ban létszámstoppal próbálta korlátozni a nyaranta végigzúduló emberáradatot, majd a koronavírus-járvány visszavetette a látogatószámot, ám az inga újra kilendült: az idei év elmúlt öt hónapjában 46 százalékkal többen érkeztek a dalmát városkába, mint tavaly ilyentájt, így a főszezonban rekordszámú látogatóra számítanak.

Dubrovnik polgármestere ezért úgy döntött, elejét veszi az őslakosok nyugalmát zavaró turisták nemkívánatos viselkedésének. Komoly rendszabályokat foganatosított az óvárosban: az éjszakai hangzavar mérséklése érdekében zajszintmérő automatákat telepített, és ahol valamely szórakozóhely, étterem túllépi a megengedett mértéket, pénzbüntetésre vagy időszakos bezárásra számíthat, a harmadik figyelmeztetés után is renitensek pedig végleg lehúzhatják a redőnyt. A dubrovnikiak az alapvető viselkedési szabályokra fittyet hányó turisták számára is magatartási kódexszel készültek. Aki járt már a dalmát városkában, tudja, csodás terei, utcái vannak, mindenütt vakítóan fehér kövekkel. Az idei évtől tilos gurulós bőrönddel végigcsattogni az óváros kikövezett utcáin, hiszen egyetlen ilyen is igen kellemetlen, a házak falán visszhangzó, dübörgő hangot ad, hát még ha csapatostul vonulnak a turisták. Mostantól azt is érdemes meggondolnia a nyaralónak, hogy a hőségre hivatkozva félmeztelenül grasszáljon Dubrovnik utcáin, vagy műemléken tábort ütve egyen-igyon – az ilyet ugyanis komoly pénzbüntetéssel sújtják.

Heringek Velencében

A gurulós bőröndök monoton dübörgésével már a velenceiek is torkig vannak, ezt a tilalmat ők korábban foganatosították, ám a létszámstop a tavaly kísérleti üzem után idén válik véglegessé: Luigi Brugnaro polgármester az egynapos látogatók számára kötelező belépődíjat vezetett be Velencében. A tapasztalat azt mutatta, hogy a városban szállást nem foglaló, egy napra érkezők mértéktelenül felduzzasztják a tömeget, ezért a turisták napi számának figyelembevételével döntenek arról, mennyibe kerüljön az adott napon a vizit a gondolák városában. A cél: a turisták száma ne haladja meg a napi 50 ezer főt. Tudni kell, a pandémia előtt évente harmincmillióan keresték fel Velencét, ami átlagosan napi 82 ezer főt jelent, de persze a valóságban nyilván többen jöttek a turisztikai főszezonokban, és kevesebben szürke évközi napokon. Aminek eredményeként nyáron vagy karneváli szezonban a Szent Márk téren az embernek olyan érzése támadt, mintha hering lenne egy sós vizes hordóban, és nem volt sokkal jobb a helyzet a lagúnák felett átívelő romantikus hidakon vagy a part menti sétányokon sem. A borsos árú belépőjegy ellenében látogatható műemlékekről, múzeumokról nem is beszélve, ahol a nézelődés helyett a tömeget megállás nélkül terelték tovább, hogy helyet adjanak a következő turnusnak.

Az olaszok a tengerpartjaikat is egyre tudatosabban igyekeznek óvni: Szardínia szigetén több strandon vezetnek be korlátozást. Ha e partszakaszokon szeretnénk fürdőzni, idén már applikáción keresztül kell bejelentkeznünk 72 órával az érkezésünk előtt. Az intézkedést nemcsak a már-már kibírhatatlan tömeg indokolta, hanem az is, hogy megóvják az élővilágot a lármától és a szemeteléstől, a korábban oly kristálytiszta víz ugyanis egyre inkább érzi a lubickolók bőréről leázó naptej és az eldobált műanyagok okozta szennyezést. Az olaszok azt remélik, a strandolóktól szedett belépődíjból rendben tarthatják majd a partszakaszt.