Fotó: Girts Ragelis/Shutterstock.com
Hirdetés

Az óév utolsó napján is nélkülöznünk kell a nagy társaságot, és főképp nem vehetjük a nyakunkba a várost, hogy össznépi mulatságban oldjuk fel az év fáradalmait. A kormány intézkedései a kijárási és a gyülekezési tilalomról a szilveszteri bulikra és az utcabálokra is kiterjednek, ezért az idei szilveszter az önmérséklet napja lesz, valamint a társadalom empá­tiájának próbája, hiszen nem veszélyeztethetjük idős honfitársaink egészségét még most sem. Az új évvel azonban beköszönt a remény, hogy rövidesen vége ennek az őrületnek.

Ha pezsgőlocsolós, konfettizáporos buliban idén nem is vehetünk részt, azért közös társasozással, régóta halogatott beszélgetésekkel vagy filmnézéssel is eltölthetjük az időt, sőt az online világban nem okoz különösebb gondot konferenciabeszélgetésben találkozni ismerőseinkkel, távolabbi családtagjainkkal. Mivel a szilveszter a fogadalmak ideje is, a szokásosnál vélhetően józanabb éjfél után azonnal neki is kezdhetünk a változtatásnak.

A szilveszternek és az új év első napjának a célja mindig is az volt, hogy a következő évre egészséget, boldogságot, bőséget, szerencsét varázsoljon, az évkezdő szokások, hiedelmek szerint pedig amit az első napon teszünk, az lesz jellemző az egész évünkre. Az évkezdet időpontját egyébként az ókori Rómára vezetik vissza a történészek: Julius Caesar Kr. e. 45-ben vezette be naptárreformját, amely az új év első napját január elsejében jelölte meg. A kétarcú Janus, a kezdet és a vég istene adta nevét a január hónapnak, míg az óév utolsó napját a Szilveszter pápa iránti tiszteletből nevezték el: Kr. u. 335-ben, december 31-én hunyt el Rómában.

Az év végéhez és kezdetéhez számtalan hiedelem fűződik, amelyek közül soknak őskori vagy ókori mágikus gyökere van – bár az eltelt évszázadok alatt egyszerű szokásokká szelídültek. Ilyen például, hogy szilveszter napján és újévkor sem szabad baromfihúst enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, és halat sem, mert messzire úszik vele. A disznóhús azonban jó választás, ugyanis a malacka kitúrja a szerencsénket, az újévi lencsefőzelék pedig megszaporítja a pénztárcánk tartalmát. A szerencse megidézéséhez számtalan bőségjósló babona kapcsolódik: az új év első napján tilos a szemetet kivinni, mert fennáll a veszélye, hogy a szerencsét is kizsuppoljuk vele az ablakon. Az év utolsó napján óvakodni kell a házimunkától, mert a nagy szorgalomnak ugyancsak a szerencse látja kárát. A szilveszterhez kötődnek szerelmi varázslatok is: az ólom- és gyertyaöntésből a fiatal lánykák kiolvashatják, ki lesz a szerelmesük a következő esztendőben, az eladósorba került lányoknak pedig ügyelniük kell arra, hogy boldog új évet elsőnek egy csinos, fiatal fiú mondjon, mert ellenkező esetben még egy évig nem tudnak férjhez menni. A szilveszteri dudaszó, a petárda és a tűzijáték ugyancsak ősi mágikus cselekedetet idéz fel: a hangos durrogtatásnak, csattogásnak évezredes előzménye van, mégpedig az a szándék, hogy a zajkeltéssel távol tartsuk a gonosz erőket a házunktól. A néphagyományban ilyenkor felfújták a disznó hólyagját, és kidurrantották: ha a macska megijedt, és menekülőre fogta, a háziak örültek, mert a négylábú az átkokat és a szerencsétlenséget is elvitte a háztól. Idén a hangorkán azonban szintén elmarad, így nem fedheti el az ég felé szálló újévi jókívánságokat. ν

Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés