Mindkét oldalnak megvolt tehát a lehetősége és ideje arra, hogy kidolgozza és végrehajtsa saját válságkezelő gazdaságpolitikai programját. Végül mindkét program megmérettetett egy-egy jelentős világválság ítélőszéke által. A Századvég Gazdaságkutató sorozatában azt vizsgálja, hogy milyen gazdasági mutatókkal érkezett meg a baloldali és a jobboldali gazdaságpolitika a saját krízispontjához, illetve miként alakultak ezen mutatók a válságkezelés során – írja az Origo.

Hirdetés

A pénzügyi válság kezdőpontjának 2008 szeptemberét, míg a koronavírus-válság kirobbanási időpontjának 2020 áprilisát választották, összhangban a kutatások többségével. Ez a két hónap jelenti majd a válság nulladik időpillanatát (V-0). A korábbi hónapokat mínusszal (V-3 például a válság kirobbanását megelőző harmadik hónapot jelöli), a későbbieket plusszal (így V+2 a válság kitörése utáni második hónapot azonosítja). Jelen részben a munkanélküliségi mutatók alakulását veszik górcső alá.

A válságok előtt stabilitást mutattak a munkanélküliségi mutatók, ám a baloldali időszak alatt jóval magasabb szinten.

Ahogyan azt az 1. ábra is mutatja, mind a 2008-as, mind a 2020-as válság előtt stagnáltak a munkanélküliségi mutatók. A két grafikon szintje azonban erősen eltér. Míg a baloldali kormányzás idején a válság előtt is 300.000 felett volt az állás nélküli munkakeresők száma, addig a jobboldali konzervatív kurzus alatt a válság előtti szint ennek nagyjából felén állt csupán. A krízisek előtti utolsó hónapok tehát a jobboldali gazdaságpolitika előnyét mutatták ezen mutató tekintetében.

A baloldali gazdaságpolitika képtelen volt megállítani a munkanélküliségi mutató válság utáni felrobbanását.

Korábban írtuk

A teljes cikk elolvasható az Origo oldalán, IDE kattintva!