Fotó: Somfai Sándor/Demokrata
Szalai Piroska
Hirdetés

Cikkenként egy-egy adatsort elemzünk áttekintő grafikon segítségével. A grafikonokat Szalai Piroska, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Smart Family Centrumának vezetője, munkaerőpiaci szakértő készítette, vele értelmezzük a számok hátterét. A grafikonok kizárólag a Központi Statisztikai Hivatalnak, az Eurostatnak és az OECD-nek az interneten nyilvánosságra hozott adataiból készültek. Az Eurostat az unió összes országában évek óta folyamatosan ugyanazzal az algoritmussal dolgozik, ugyanazt érti minden országban az egyes fogalmak alatt, tehát összehasonlíthatók az egyes országok adatsorai. Az OECD bizonyos fogalmakat időnként árnyaltabban használ, de ebben az esetben is igaz, hogy az ide tartozó országok adatai azonos időszakra vonatkozóan összehasonlíthatók, ugyanazzal a módszertannal készültek. Ha változás van, azt az aktuális grafikonon jelezzük.

– Az első grafikonunk a 20 és 64 év közöttiek foglalkoztatási rátájának hazai és uniós alakulását mutatja. A kiinduló év 1996. Mi volt a helyzet ekkor Magyarországon?

– Ez a Bokros-csomag éve. Ekkor a legaktívabb népességnek már csak 58 százaléka volt foglalkoztatott. A rendszerváltás után körülbelül másfél millió munkahely szűnt meg, és hosszú ideig ennél sokkal kevesebb új jött létre. Magyarország 1997-ben érte el a mélypontot, a foglalkoztatottak számának csökkenése 3,6 millió alatt állt meg.

– A teljes lakosság csupán egyharmadának volt bejelentett munkahelye?

Korábban írtuk


– Így van. A többieket nem láttuk a munkaerőpiacon, nem tudtuk, miből élnek. A foglalkoztatási zuhanás közel egy évtizedig tartott, és a visszaemelkedéshez újabb másfél évtized kellett. Harminc év alatt több generáció szorult ki a munkaerőpiacról. Gyerekek százezrei nőttek úgy fel, hogy a szüleik munkanélküliek – ennek később is súlyos társadalmi következményei lettek. 

– 1998-ban hivatalba lépett az első Orbán-kormány, rá egy évre ugrásszerű növekedés következett. Miért?

– Más, a foglalkoztatásra fókuszáló gazdaságpolitikai kezdődött. 

– A grafikonról 1998 és 1999 között 2,2 százalékos növekedés olvasható le. Ez hány embert jelent?

– Közel százötvenezret. Ennyi plusz embernek lett munkája egy év alatt. Ehhez 2002-ig további nyolcvanezer ember csatlakozott. Ebben persze a feketefoglalkoztatás kifehérítése is benne van.

– A baloldali kormány első öt évében stagnálás látható. De látjuk a magyar adatsor fölött a 2002-től közzétett uniós átlagot, ami emelkedik. Eszerint ekkor növekedett a leszakadásunk?

– A későbbiekben látjuk majd, hogy 2004 és 2008 között az unióban szinte minden gazdasági mutató javult. Nálunk ugyanekkor a foglalkoztatottság stagnált, majd romlani kezdett, az ország fokozatosan egyre hátrébb került az uniós rangsorban.

– 2008-ban beütött a válság. Ez hogyan hatott?

– Az unió egészében a másfél százalékos visszaesést 2014-ig tartó stagnálás követte. Magyarországon viszont tartós csökkenés következett be, néhány év alatt közel kétszázezer ember eltűnt a munkaerőpiacról. Többek között azért, mert egy sor külföldi cég összecsomagolt, és a termelését elvitte még keletebbre.

– Ez a téma, a hazai és külföldi gazdasági döntéshozók arányának változása maga is megér egy önálló cikket, erre majd visszatérünk. A visszatérő polgári kormány 2010-ben mit tudott a helyzettel kezdeni?

– Ugyanúgy megállította a zuhanást, mint 1998-ban. Majd megindult a növekedés, miközben az uniós átlag még sokáig stagnált. A magyar görbe 2012-től meredeken emelkedik, évente 50-100 ezer fővel, néha ennél is többel nőtt a foglalkoztatás.

– Mi áll e mögött?

– Ténylegesen új munkahelyek, valamint olyan adó- és bérszabályok, amelyek érdekeltté tették az embereket is és a munkáltatókat is, hogy ne feketén dolgozzanak vagy foglalkoztassanak.

– Az adatok mögött bizonyára a közmunka is ott van. Azt javaslom, hogy erről külön cikkben beszéljünk.

– Rendben, de annyit már most mondjunk el, hogy a közfoglalkoztatás 2012-től emelkedett, 2014-ben csúcsra járt, aztán csökkenni kezdett, és mára majdnem ahhoz az értékhez tértünk vissza, mint ami 2010-ben volt. Hiszen akkor is volt közfoglalkoztatás.

– 2016 fordulópont: az uniós átlag fölé kerültünk, azóta évről évre nő az előnyünk. Muszáj rákérdeznem: ezek nemzetközi standard alapján kiszámított adatok? Bárki ellenőrizheti őket?

– Bárki. Ezek nem a trükkök százai, ezek Eurostat-tények. Tíz év alatt több mint 15 százalékpontnyi javulás következett be. Soha a gazdaságtörténetben nem volt még olyan ország, amelyik ilyenre képes lett volna. Eddig soha.

Sorozatunk következő részében a minimálbér alakulásáról lesz szó.