Nemzeti Vodafone
A bankrendszer, az energetika vagy az útépítések után újabb kulcságazatban szerez részesedést a magyar tőke, stratégiai pozíciót a magyar állam. A távközlési szektor eddig minimális nemzeti tulajdona jelentősen bővül a Vodafone megvásárlásával, ami gazdaságpolitikailag fontos fejlesztések előtt nyithatja meg az utat. A rendszerváltozás óta térségünkben nem volt jellemző a telefontársaságok állami tulajdonlása, Nyugat-Európában azonban megtartották a nemzeti kontrollt e stratégiai ágazat fölött is.
Miközben elemzők hónapok óta a Budapest Airport visszavásárlásának bejelentését várták, múlt héten váratlanul egy másik stratégiai ágazatban ért el sikert a kormány. A hazai tulajdonú 4iG-val karöltve a magyar állam jogot szerzett a Vodafone Magyarország telekommunikációs szolgáltató megvásárlására, a hírek szerint 715 milliárd forintért (1,8 milliárd dollár). Ahogy Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter kommentálta: „az akvizíció zárását követően minden feltétel adott lesz ahhoz, hogy a hazai távközlési szektorban egy olyan magyar, nemzeti tulajdonú, a piacon vezető szerepet játszó cég jöjjön létre, amely a XXI. század digitális kihívásainak is megfelelve hozzájárulhat az ország versenyképességének javításához”. A politikus hozzátette, a kormányzatnak 2010 óta célja a stratégiai ágazatokban a nemzeti tulajdon erősítése, ami a bank-, az energia- vagy a médiaszektorban már teljesült, most pedig ehhez a távközlési szektor is csatlakozik.
Közérdek kontra üzleti érdek
Mint emlékezetes, a rendszerváltozás időszakában épp a telefontársaság volt az, amelyet az elsők között privatizáltak. A Matáv (ma Magyar Telekom) egyharmadának értékesítése a Deutsche Telekom és az amerikai Amitech International számára az Antall-kormány legjelentősebb ilyen jellegű ügylete volt, a második egyharmadot pedig a Horn-kormány 1995-ben az energiaszolgáltatókkal egy időben adta el – az ügyletek 875, illetve 852 millió dollárt hoztak. Az 1993-as értékesítést még inkább a hálózatfejlesztésbe bevonni szánt külföldi tőke motiválta, hiszen akkor kellett új technológiai pályára állítani az országot, az 1995-ös államcsődközeli helyzetben viszont már inkább a valutaszerzés volt a fő szempont. A következő évek tőzsdei bevezetései nyomán a Matáv állami tulajdonhányada az ezredfordulóra megszűnt, ellenben a magyar társaság lett az első cég, amelynek papírjai a New York-i tőzsdén is forogtak. A Magyar Telekomnak ma is a Deutsche Telekom a meghatározó, 61,4 százalékos tulajdonosa, magyar intézmények vagy magánszemélyek csupán 13,1 százalékban birtokolják a társaságot.
Az ezredforduló utáni telekommunikációs felfutás részben igazolta az ágazat külföldi kézbe adását, a tőkeerős tulajdonosok ugyanis valóban figyelemre méltó fejlesztéseket hajtottak végre előbb a szélessávú vezetékes internethálózatok, majd a mobilkommunikáció, legújabban pedig a mobilinternet újabb és újabb generációinak kiépítése kapcsán. A magyarországi szélessávú internethálózat például egy tavalyi brit kimutatás szerint a tíz leggyorsabb között van a világon, a mobil-adatátviteli képesség tekintetében pedig hasonlóan az élmezőnyt ostromoljuk.
Az elmúlt évek fejlesztései során ugyanakkor ismétlődő problémaként jelentkezett, hogy míg a hálózatfejlesztés, a lakosság teljes körű internetes elérése tulajdonképpen közérdek, a fejlesztéseket a szolgáltatók saját üzleti érdekei határozták meg. A kettő közelítését például a Digitális Jólét Programban úgy próbálta megoldani a kormányzat, hogy nemzetgazdasági ügynek minősítve támogatta a szolgáltatók 4G, 4G+, majd 5G hálózatfejlesztéseit. Igazi megoldást azonban már a 2010-es kormányváltástól a direkt állami szerep visszaállításában láttak. Az állami tulajdonú szolgáltatók alapítása azonban a túlzott tőkeigény miatt rendre zsákutcába futott. A 2011-ben a 900 Mhz szolgáltatósávra szánt, a Magyar Posta, az MVM és az MFB által alapított MPVI meg sem kezdte működését, és nem tudta teljesíteni tervezett funkcióját a 450 Mhz-es sávon 2014-től az e-kormányzat kiépítésére szánt MVM Net sem, amely tavaly végül be is olvadt az Antenna Hungáriába. Utóbbit egyébként az állam 2014-ben 56 milliárd forintért vásárolta vissza francia tulajdonosától, amelynek 2005-ben még a Gyurcsány-kormány adta el. Az indoklás a mostanihoz hasonló volt: „nemzetstratégiai szempontból is különös jelentőségű országos földfelszíni és műholdas televízió- és rádióműsor-szórás állami szerepének visszaállítása”.
Felfutó nemzeti tulajdon
Az állami kontroll visszaállítására most hirtelen lehetőségként kínálkozott a Vodafone Magyarország felvásárlása. A brit cég a koronavírus-válság éveiben hintette el üzleti fórumokon, hogy adóssághelyzetének javítására értékesítené néhány feltörekvő piaci leányvállalatát. Ennek keretében írták alá 2020-ban az egyiptomi egység értékesítéséről szóló szerződést is – ami a cég átvilágítása után mégsem lépett életbe. A brit Vodafone szóvivője az ügylet kapcsán még közölte: bár a cég Magyarországon a piac második legerősebb szereplőjévé vált, nem látták tisztán a fejlődés további lehetőségeit, elemzői vélekedések szerint pedig a cég inkább a felfutó német piacra koncentrálná forrásait. A Vodafone vezérigazgatója, Nick Read kijelentette: a magyar kormánynak stratégiai célkitűzése egy hazai tulajdonú bajnok megalapítása a telekommunikációs szektorban, az új felállás pedig alkalmas a digitalizáció további fejlesztésére Magyarországon.
A Vodafone Magyarországot 49 százalékban a magyar állam, 51 százalékban pedig a Budapesti Értéktőzsdén is jegyzett 4iG vásárolja meg. A Jászai Gellért vezette cég ezen a néven 2014 óta szerepel a parketten, és napjainkra informatikai és rendszerfejlesztő vállalkozásból a távközlési piac gyorsan növekvő szereplőjévé vált, amely honlapja szerint immár az űriparban is tevékenykedik. A cég 2021-ben megvásárolta a DIGI Távközlési Szolgáltatót, a kisebb piaci szereplők közül az Invitechet és a HDT-t, továbbá átvette az államtól az Antenna Hungária 77 százalékos tulajdonhányadát is. Külföldi terjeszkedése során pedig szintén tavaly megvásárolta Montenegró piacvezető mobilvállalatát, idén pedig Albánia legnagyobb vezetékes, továbbá második legjelentősebb mobilszolgáltatóját.
A Vodafone jelenleg hazánk második legnagyobb távközlési szolgáltatója, amely hárommillió mobil-előfizetése mellett az UPC felvásárolása óta 800 ezer vezetékes ügyféllel is rendelkezik. Mindehhez hozzáadva a DIGI közel 800 ezres vezetékes előfizetői körét, a 4iG a vezetékes szegmensben piacvezetővé válhat, a mobilban pedig erősítheti második helyezését – nem beszélve a földfelszíni Antenna Hungária birtoklásából adódó lehetőségekről. Ahogy Jászai Gellért fogalmazott: a Vodafone Magyarország megvásárlása az elmúlt harminc év legjelentősebb távközlési tranzakciója. Az adásvétel tehát alapjaiban rendezi át a magyar piacot.
Felerészben hazai
A Vodafone-ért fizetendő 715 milliárd forintból 365 milliárdot fizet a 4iG, és 350 milliárdot a magyar állam. A Kormányinfón Gulyás Gergely többé-kevésbé megerősítette, hogy az állam devizahitelt fog felvenni az akció finanszírozásához. A 4iG szintén forrásbevonásra kényszerül, hiszen tavalyi 93 milliárd forintos árbevételénél jóval nagyobb tételről van szó. A hitel mellett ez lehet részvény- vagy kötvénykibocsátás is, amihez a társaság egyébként tavaly, az albán, illetve montenegrói felvásárlások időszakában is folyamodott, amikor 300 milliárd forint értékben bocsátott ki kötvényeket.
A távközlési szektorban megjelenő hazai tulajdonosi kör is mutatja, Magyarország nagyot lépett előre az elmúlt három évtizedben a világ legfejlettebb részéhez való csatlakozásban. Megfigyelhető ugyanis, hogy míg a legfejlettebb országokban hazai kézben van a stratégiai ágazatok jelentős része, minél szegényebb egy állam, annál inkább kénytelen ezeket a szektorokat is külföldi kézbe adni. Ami egyrészt hasznos a modernizálásba beáramló tőke szempontjából, másrészt viszont azzal jár, hogy a privatizált ágazatok nyeresége külföldre áramlik. Túl ezen, az államok a fejlett országokban is gyakran folyamodnak ahhoz, hogy a stratégiai célok elérését közvetlen tulajdonhányaddal is elősegítsék a fontos ágazatokban. Németországban például a Deutsche Telekomban a kormány 13,8 százalékkal rendelkezik, további 16,6 százalékkal az állami KfW Bank, és még további 5,2 százalékkal egyéb német részvényesek. A francia Orange szolgáltató meghatározó tulajdonosa szintén a francia állam, 23 százalékos részesedéssel, Svájc vagy Belgium legnagyobb szolgáltatójában pedig egyenesen többségi tulajdona van az adott államnak. A sor másik végén pedig a tőlünk keletre húzódó, piacgazdaságot választott államok állnak, ahol a külföldi tulajdont akár a 4iG albán vagy montenegrói befektetései, akár a Magyar Telekom macedón piacvezető részesedése is példázza.
A Vodafone-vásárlás véglegesítése év végén, a cég átvilágítása után történhet meg, ekkor véglegesítik a vételárat is. Az elhangzott nyilatkozatok alapján azonban az összes fél erősen érdekelt a tranzakció végrehajtásában, vagyis jövő év elejétől egy újabb stratégiai ágazatnál teljesülhet a legalább fele részben hazai tulajdonosi kör célkitűzése.