Hirdetés

– Néhány napja jöttek ki az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat legfrisebb adatai arról, hogy az unió országai a 2021-es és részben 2022 tavaszi adatfelvételek alapján hogyan álltak a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatát illetően. Az adatokban a Covid-válság hatása már benne van, az ukrajnai háborúé még nincs, arról a következő évi adatsor ad majd számot. Hűséges olvasóink talán emlékeznek, hogy a 2021-es év utolsó, valamint a 2022-es év első számában foglalkoztunk már ezzel a témával, akkor a 2019–2020-as adatokat elemeztük. Röviden idézzük fel, hogy mit is mér ez a mutató!

– Ez egy több mint húszéves módszertan, amiben három fő komponenst vizsgálnak. Az első a jövedelmi szegénységet méri. Ahol a háztartásba befolyó összes jövedelem, azaz a keresetek, nyugdíjak és minden egyéb pénzbevétel osztva a háztartás tagjainak számával nem éri el az adott ország mediánjövedelmének 60 százalékát, azt a háztartást ide soroljuk. Ebben 12,1 százalékos értékkel, Szlovéniával holtversenyben a második legjobb helyen állunk, csak Csehország előz meg minket. Tavaly még az 5-6. helyen voltunk.

– A jó eredmény mögött a magas arányú foglalkoztatottság rejlik?

– Így van. Egyre többen vannak, akik már nem alacsony összegű segélyekből élnek, hanem annál magasabb bérből. 2010-ben még csak 3,7 millió foglalkoztatott volt Magyarországon, ma már 4,7 millió. Ráadásul a keresetek reálértéke az alacsony kategóriákban nagyobb arányban növekedett, mint a felsőkben. Egy gazdag ország mediánjövedelme persze nagyobb összeg, mint a szegényebbeké, de ott a megélhetési költségek is mások. Emellett a hozzánk hasonló jövedelmű országokkal is álljuk a versenyt. Hiszen a román, a lett, a bolgár vagy az észt mutató (lásd a kisebb grafikont – a szerk.) majdnem kétszerese a magyarnak. Ráadásul az országok többségében romlást látunk, miközben Magyarország ezen a téren is a javulók közé tartozik.

– Nézzük a nagyobb grafikonunkat! Ez az összesített értékeken belül külön jelzi az úgynevezett munkaszegénységet is. Ezt hogyan számítják ki?

– Azokat a családokat sorolják ide, amelyeknél a felnőtt aktív családtagok összesített tényleges munkaideje nem éri el az adott országban alkalmazott teljes munkaidő 20 százalékát. Magyarország ebben is sokat javult, ma nagyjából a 12. helyen vagyunk a 27-ből. A harmadik összetevő a súlyos anyagi nélkülözés. Ezt személyes megkérdezéssel mérik. Jelenleg tizenhárom tételt vizsgálnak, például hogy anyagi okból kell-e nélkülöznie az autót, televíziót, évente egyszeri nyaralást, van-e kifizetetlen rezsiszámlája, megengedheti-e magának legalább kétnaponta a húsfogyasztást, van-e fedezete váratlan kiadásokra, és hasonlók. Ha megkérdezett a tizenhárom tételből hétre azt mondja, hogy nélkülözni kénytelen, akkor súlyosan nélkülözőnek tekintik a háztartás minden tagját. Magyarországon ez korábban nagyon magas érték volt, most értük el, hogy tíz százalék alá csökkent.

Korábban írtuk

– A társadalmi mutatókat mindig folyamatokban célszerű értelmezni, mindig a tendenciák az izgalmasak. Milyen a magyar tendencia?

– Az összesítésben 2010-ben 30 százalékos értékkel még a huszonkettedikek voltunk, onnan javultunk az előző év adatsora szerint a tizenharmadik, mostanra a tizedik helyre. És miközben az egy évvel korábbihoz képest tizenhét tagországnak romlottak az adatai, mi azon tíz közé tartozunk, ahol javulás történt. Konkrét számokban kifejezve, a tavalyi 19,4-ről 18,4 százalékra javultunk, miközben az uniós átlag 21,6 százalék. Ne feledjük, hogy az egy százalékpontos csökkenés százezer embert jelent, egyetlen év alatt ennyivel kevesebben lettek kitéve Magyarországon a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának. Ezzel a teljesítménnyel számos nálunk gazdagabb és szegényebb országot is megelőztünk. A franciák például tavaly előttünk voltak, most kilenc országgal előzzük őket. Mi a Covid-válság alatt is javulni tudtunk, ami rengeteg gyereket is kiemelt a szegénységi kockázattal élők közül, mivel a szülők keresetének növekedése következtében a háztartás minden tagja ki tudott jutni a fenyegetésből.