1972-ben két csapat hódított az amerikai rock világában: a rémisztővé festett arcú Alice Cooper nem kevésbé riasztó színpadi műsorával, valamint a nővé pingált punkrock, a New York Dolls. Nem tudták, hogy hatásukra egy olyan társulat is útnak indult, amelyik idővel túlszárnyalja példaképeit. A Kiss együttesről van szó. Az előzmények a második világháború utáni évekre nyúlnak vissza. A Magyarországról kivándorolt Feri és Flóra Witz az akkor alakult Izraelben lelt otthonra, ahol 1948-ban megszületett gyermekük, Chaim. Amikor a szülők elváltak és a fiú édesanyjával New Yorkba költözött, már Gene Simmonsnak hívták. Persze magyar neve is volt, Kiss Jenő, ennek azonban csak a későbbiekben lett jelentősége. Eleinte tanárként dolgozott, majd mint basszusos Paul Stanley (született Stanley Harvey Eisen) gitáros énekessel alapított zenekart, de az nem jött be. Új név és csapat után néztek, és bár Stanley magának tulajdonítja a Kiss nevet, egyértelmű, hogy inkább a magyarul jól beszélő Jenőhöz köthető, hiszen az angol Csók mellett még magyar jelentése is volt.

Mindenekelőtt a két példaképhez hasonlóan kifestették arcukat, ezek jellegét azonban nem ők, hanem barátaik alkották meg. Cinizmusa és állítólagos gonoszsága miatt Simmons lett a Démon, a romantikus Stanley a Csillagfiú, Ace Frehley szólógitáros az Űrember, a dobos Peter Criss pedig a Macskaember. Ettől kezdve tíz esztendeig a nyilvánosság előtt nem is mutatkoztak másként, így még az is előfordult, hogy valaki magáról állította, hogy ő az igazi Criss, hiszen annak valódi arcát addig senki sem láthatta. Simmons bevezetőben említett nyilatkozatának megfelelően kezdettől fogva komoly súlyt fektettek a látványra. Minden elképzelhetőt bevetettek a pirotechnikától a tűznyelésig, a művérköpéstől a denevérszárnyakat viselő Simmons nézőtér feletti repkedéséig, a páratlan tűzijátékig. Bemutatkozó koncertjüket 1973. január 30-án adták New Yorkban, első lemezük bemutatásához pedig egy maratoni csókversenyt szerveztek. Ezt később olyan hirdetéssel fejelték meg, hogy a zenekar csókoktatást tart, amelynek első tanórája ingyenes.

A látvány és felhajtás valóban meghozta a sikert, koncertlemezeik hangulata pedig az otthonokba is eljutott. Három év múlva, lévén az Egyesült Államok legnépszerűbbnek tartott koncertcsapata, már tagjainak lábnyomait is megörökítik a hollywoodi hírességek utcájában. Az elvárások okozta feszültséget

mindegyikük másként oldja.

Simmons állandó nőügyeivel – saját bevallása szerint ötezer hölggyel került közelebbi kapcsolatba –, míg Frehley a kábítószerekkel, amelynek következményeit öt évig tartó kezeléssel tudta csak kiheverni. De más gondjaik is akadtak. Noha Simmons és Stanley is zsidó származású, a Kiss név kettős villámot utánzó SS betűit Németországban a hatóságok a náci idők jelképéhez hasonlították, ezért használatukat évekig tiltották és a zenekar csak fordított Z-vel helyettesítve írhatta ki plakátjaira. Nem véletlenül méltatlankodott Stanley, hogy éppen őket vádolják nácibarátsággal!

A két vezetőn kívül a többiek folyamatosan cserélődtek, részben egy tragédia következtében is. A Cris helyére érkezett Eric Carr 1991-ben ugyanaznap hunyt el rákban, mint az AIDS-es Freddie Mercury, míg Mark St. John nevű gitárosukkal az agyvérzés végzett. Bár stílusukban inkább metál vonalat képviselik, felléptek a melbournei szimfonikusokkal is, ám egyik legnagyobb sikerüket a diszkó jellegű I Was Made For Loving You Baby jelenti mind a mai napig.

1983-ban elhagyják az arcfestést, de tizenhárom évvel később ismét magukra kenik, amikor átmenetileg összeáll az eredeti tagság. Ma már Tommy Thayer gitáros és Eric Singer dobos egészíti ki a csapatot, amely 2009 októberében jelentette meg tizenkilencedik, Sonic Boom című, hard rock jellegű stúdiólemezét.

A Kiss iránti kereslet talán sosem volt még ekkora, hiszen ez az albumuk volt az első, amelyik a listák második helyén nyitott Amerikában. Elég érdekes párhuzamként Stanley azt nyilatkozta, hogy azért énekelnek rajta szólót mind a négyen, hogy a Beatlesban egykoron uralkodott egyenlőséget hangsúlyozzák.

Nyolcvanmillió eladott lemezzel a hátuk mögött a „Hangrobbanás Európa szerte: A kezdetektől a robbanásig” címmel jelenleg az öreg földrész országait járják őrületes sikerrel. Amikor Budapestre érkeznek, gondoljunk arra, hogy egy magyarul is értelmezhető névvel hirdetik magukat szerte a világban.

Szakács Gábor