Ég és föld között
November 18. és 20. között a Fonóban rendezik meg a Héttorony Fesztivál ünnepi gálaműsorát. Az idei rendhagyó programsorozatról, építészet és zene kapcsolatáról Küttel Dáviddal, a fesztivál egyik szervezőjével beszélgettünk.
– Mi adja az idei gálaműsor különlegességét?
– Az idei fesztivált két részben rendeztük meg. A májusi programok után november 20-án, Makovecz Imre születésének évfordulóján és az azt megelőző két napon került sor a fesztivál záróeseményeire és az ünnepi gálaműsorra. November 18-án a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében, építészeti tematikájú kiállítások mellett Makovecz Imre – Ég és Föld közötti építészet címmel rendeznek kerekasztal-beszélgetést a Kós Károly Egyesülés, valamint Makovecz egykori kollégái, tanítványai részvételével. Ennek fókuszában az építész szellemiségének megidézése áll, hiszen a nagy elődök egyfajta origó szerepét is betöltik, és bár a tanítványok új utakat járnak, sosem felejtik el azt a közeget, ahonnan elindultak. November 19-én szívünknek igen kedves programra, a kamasztáncházra kerül sor a Fonóban, ami nem produkció, inkább közösségi együttlét. Nevében is benne van, hogy elsősorban a kamaszokra, fiatalabbakra számítunk, azt szeretnénk, ha a tizen- és huszonéves generáció együtt, szülők nélkül szórakozna, megélve a közösségi összetartozás felemelő élményét. Az esti táncházba azonban már nem csak a ifjúságot várjuk, hiszen a Sarjú Banda után a Magyarpalatkai Banda, Kodoba Florin és fiai muzsikálnak.
– A Fonóban havonta tartanak kamasztáncházat, mi lesz ezen az estén más, mint általában?
– Ellátogat hozzánk Sebő Ferenc népzenekutató-népzenész, akivel az idén ötvenéves táncházmozgalomról, a hőskorszakról beszélgetünk majd, valamint arról is, hogyan volt képes a városban fennmaradni, sőt tovább élni a táncház. Talán kevesen tudják, hogy Sebő Ferenc – Halmos Béla népzenész-népzenekutatóval együtt – építészmérnökként diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, így többek közt arról is szót ejtünk majd, hogyan lesz valaki építészből zenész, népzenekutató.
– A fesztivál küldetése, hogy a hazai népzenei és világzenei előadók a zene és az építészet szerves kapcsolatára irányítsák a figyelmet: mik lehetnek a kapcsolódási pontok?
– Makovecz Imre szerette a népzenét, a táncházat és ezt a világot; a Sevillai Expóra tervezett héttornyú magyar pavilon zenéjét Kiss Ferenc, az Etnofon Zenei Társulás alapítója írta harminc évvel ezelőtt; egyébként Feri fejéből pattant ki a Héttorony Fesztivál ötlete is, és a nevet jóváhagyatta Makovecz Imrével is. Friedrich Schlegel filozófus szerint az építészet megfagyott zene – e gondolatot az elmesélések alapján Makovecz is magáénak vallotta. Zenészként pedig én is úgy tapasztalom, hogy az épület és a zene erős kölcsönhatásban élnek egymással, hiszen minden térben másképp szólalnak meg a hangok: más a hangokat visszaverő, csengő-bongó templomban muzsikálni, más a fojtott hangzást adó színházi térben. Hallgatóként és előadóművészként állíthatom, hogy Makovecz épületeiben a zene egy plusz „szövetet” kap, az ég felé nyúló belső terek, az enteriőrben előszeretettel használt fa különleges hangzást ad a koncerteknek.
– Mi lesz a november 20-i gálakoncert programja?
– Az est a Gondolatok táncban és versben című táncszínházi produkcióval indul Rémi Tünde és Appelshoffer János előadásában, ami egyfajta összművészeti vállalkozás, hiszen a két táncos szólista mellet a versek Schlanger András színművész előadásában hangoznak el, a zenei kíséretet az Ötödik évszak és Dresch Mihály szolgáltatják. Az előadás szerkesztője Novák Péter előadóművész, zenei szerkesztője ifj. Csoóri Sándor „Sündi”. A gálaesten adják át az idei Makovecz Imre-díjat. Az átadót pedig a Dresch Vonós Quartet koncertje zárja, ami kiváló csemegének ígérkezik a világzene és a dzsessz rajongóinak.