Hirdetés

A mű tizenöt színét tizenegy nemzet színművészeti szakos hallgatói adják elő saját anyanyelvükön, saját rendezésben, az általuk megálmodott díszletben. A Menny színt a lengyel Warszawska Szkoła Filmowa, Egyiptomot az egyiptomi Akádímíja al-Finún / Academy of Arts, Athént a görög Odio Athinon / Drama School of the Athens Conservatoire, Rómát az olaszországi Centro Teatro Attivo, Konstantinápolyt a törökországi İstanbul Aydın Üniversitesi – Drama ve Oyunculuk, a két prágai, valamint a Kietlen havas táj színt a romániai Universitatea Națională de Artă Teatrală și Cinematografică „I. L. Caragiale”, Párizst a franciaországi EICAR École Internationale de Création Audiovisuelle et de Réalisation, Londont a brit The Liverpool Institute for Performing Arts, a Falansztert a grúziai Szakartvelosz Sota Rusztavelisz Teatrisza da Kinosz Szahelmcipo Universziteti / Shota Rustaveli Theatre and Film State University of Georgia, az Űr színét a kanadai York University hallgatói viszik színpadra. A dráma tizenöt színe közül hármat – a második (A paradicsom), a harmadik és a tizenötödik szín (Pálmafás vidék) – a Színház- és Filmművészeti Egyetem, illetve a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kaposvári színművészhallgatói jelenítenek meg.

Kapcsolatok

Szarka Gábor, az SZFE kancellárja kérdésünkre elmondta, hatalmas szervezői munka áll az egyetem mögött, mire a modellváltás óta eltelt három év után eljutottak odáig, hogy most tíz külföldi ország hallgatóit láthatják vendégül.

– A Madách Projekt 2023 az SZFE történetének egyik legnagyobb vállalása, egy grandiózus produkció. Nekünk azért volt fontos, hogy pozitívan reflektáljanak meghívásunkra a művészeti egyetemek, mert ez az előadás az SZFE nemzetközi nyitását, a kapcsolatok és a szakmai lehetőségek bővülését is jelenti – mondta.

A Madách Projekt ötletgazdája és megvalósítója, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgató-rendezője kérdésünkre elmondta, az idén Magyarországon megrendezett Színházi Olimpia kiemelt eseménye a Madách-bicentenárium.

– Szerettem volna méltóképpen meg­ün­ne­pelni Madách Imre kétszázadik születésnapját, ezért gondoltam arra, hogy kérjük fel egy közös előadásra azon országok színművészeti egyetemeit, amelyek helyszínül szolgálnak a műben. Az ember tragédiája egy csoda, a világ egyik legnagyobb műve, mérhetetlenül büszkének kell lennünk arra, hogy a szerzője magyar. Az a kérdés is foglalkoztat, hogy vajon a fiatal generációnak is ugyanolyan fontos-e ez a mű, mint az enyémnek – mondta az az SZFE-t működtető alapítvány kuratóriumi elnöke.

Szalay Ági

Aktualizálható

Szalay Ági másodéves zenész-színész szakos hallgató a Demokratának elmondta, az egyetem családias légkörű, a tanárok név szerint ismernek minden diá­kot.

– Osztályfőnökünk, Kiss-B. Attila, az Operettszínház igazgatója odafigyel ránk, érezzük, hogy szívén viseli fejlődésünket. Tanáraink, akik szakmailag is nagy tudásúak, mindenben támogatnak minket, bármiben számíthatunk rájuk, akár személyes problémáinkkal is fordulhatunk hozzájuk.

A tizenhat fős osztálynak Vidnyánszky Attila még a második félév elején ajánlotta fel a Madách Projektben való részvételt, amely egyben lehetőséget nyújt arra is, hogy külföldi színészhallgatókkal kapcsolatokat építsenek ki.

Az SZFE hallgatói által játszott színek közül a tizenötödiket Vidnyánszky Attila másodéves rendező szakos osztályának egyik hallgatója, Fejes Szabolcs rendezi, sok, a hallgatók által összeállított improvizációs zenével fűszerezve az előadást.

– Az első gondolatom az volt, hogy nagyon szeretnék ebben a projektben részt venni. Kíváncsi vagyok, melyik nemzet hogyan dolgozza fel az adott színt, mennyire jelenítik meg a saját kultúrájukat. Izgalmas, ugyanakkor nehéz feladat, és bevallom, van bennem egy kis félelem is, hiszen mi még nem vagyunk végzett színészek – mondta a színészhallgató.

Mielőtt az adott színt színpadra vitték volna, sokat beszélgettek annak fontosabb mozzanatairól, mondatairól.

– Vidnyánszky Attila arra volt kíváncsi, mit jelent nekünk például az, hogy „úrnak lenni mindenek felett”, hogyan valósítanánk meg színpadon. Majd a gondolatainkat, ötleteinket beleépítette a rendezésébe, így még inkább magunkénak érezhettük az adott jelenetet. Gimnazistaként már foglalkoztunk a művel, sőt érettségi tétel volt, de igazán most értettem meg, hogy mennyire aktualizálható napjainkra is. Ezt az élményt és megtapasztalást szeretnénk játékunkkal a közönségnek átadni, remélem, sikerülni fog, és legalább olyan élmény lesz nézni, mint amilyen nekünk eljátszani – tette hozzá.

Visszavágva

A hallgatók június elején érkeztek Budapestre, és június 11-én a nyitott Madách Szimpózium keretében az Eiffel Műhelyházban valamennyi részt vevő ország bemutatta a rá vonatkozó színt. A következő lépés, hogy Vidnyánszky Attila egy koherens előadást állítson színpadra, egy kéthetes próbafolyamat részeként egybegyúrja az eltérő színházi gondolkodásmódokat és a nemzeti kulturális jellegzetességeket. Kérdésünkre, mi okozza majd a legnagyobb nehézséget, úgy válaszolt: muszáj rövidíteni a több mint hétórás előadást, például a második és a harmadik szín felét biztosan ki kell húzni.

– Mindegyik történelmi szín más szempontban, más megközelítésben kerül színpadra. Ha nem is szeretném az előadás eklektikusságát megszüntetni, muszáj rövidítenem, itt-ott lehúznom a darabból, ami mindig kényes kérdés – tette hozzá.

A diákok most az Eiffel Műhelyházban próbálnak a produkció június 23-ai bemutatójára, amely a Hajógyári-szigeten lesz látható.

Korábban írtuk