Eredeti hangzás
Nagy sikert aratott Alapi István karanténprojektje, melyben számos, egymást személyesen akár nem is ismerő zenész, énekes tolmácsolta a rocktörténelem emblematikus dalait. Az Edda gitárosa július 24-én a budai Ménesi Borbárban ad különleges hangulatúnak ígérkező estet.
– Hogy élte meg a koronavírus miatti kijárási korlátozásokat, a koncertezés megtiltását?
– Nekünk az Eddával óriási szerencsénk volt, hogy a leállás előtti utolsó szabad hétvégén, március 7-én még le tudtuk játszani a Papp László Budapest Sportarénában a nagykoncertünket. Három nap múlva viszont vége lett mindennek. A kialakult helyzet óriási érvágás volt a zenészeknek, hiszen a nagy többségük kifejezetten a fellépésekből él; sokaknak napi kenyérgondot okozott a karantén. Megdöbbentett, hogy jó néhányan, akik amúgy ölre mennek az utolsó koncertjegyekért, most egyfajta kárörömmel reagáltak, mondván, mit sírnak ezek a milliomos zenészek, úgyis csak szórakozás az életük. Nem panaszképp mondom, de ha akkora milliomos lennék, akkor nem a Teleki tér sarkán laknék a feleségemmel egy bérelt lakásban. Voltam korábban állami gondozottaknál nevelő, gyámügyi előadó falusi tanácsnál, könnyűipari meós, még tróger is egy külkereskedelmi vállalatnál, ahol egyébként sok zenész dolgozott. Nem derogálna más munka sem. De fordítva nem biztos hogy bárki el tudná látni az én munkámat, a hivatásomat. Mindenesetre otthon ültem, és azon gondolkodtam, hogy mihez kezdjek a négy fal között. Az tudható volt, hogy ez nem két hétig fog tartani.
– Ezért született meg az István Alapi’s Quarantine Project, hogy lefoglalja magát?
– Egyrészt. Sorra felhívtam azokat a zenész barátaimat, akikről tudtam, hogy van odahaza megfelelő infrastruktúrájuk, és felkértem őket, hogy közösen adjunk elő mindannyiunk által szeretett dalokat. Másrészt nem titkolt célom volt az is, hogy olyan zenészek muzsikáljanak együtt, akik más körülmények között aligha játszanának közösen. A Pink Floyd Shine on you crazy diamond című dalában például öt amerikai muzsikus barátom is szerepel. A legnagyobb nézettséget persze a Szandi által előadott két dal, az AC/DC-től a Highway to hell és a Deep Purple-től a Highway star érte el.
– Fel is dolgozták valamiképp a nótákat?
– A legtöbb dalt egyszerűen eljátszottuk úgy, ahogy a szerzőik megírták, hangszerelték, felvették: épp az volt a kihívás, hogy az eredeti hangzást reprodukáljuk. Ez nem volt könnyű, különösen a Yes Owner of a lonely heartja esetében. Büszkén mondhatom, hogy amíg Schrott Péter teljesen más hangszíne meg nem szólal, senki nem mondja meg, hogy nem az eredeti felvételt hallja. Ezzel azt is bizonyítottuk, hogy a magyar zenészek pontosan ugyanolyan tehetségesek, képzettek, mint a többiek, bárhol máshol a világon. Ha az amerikai Music TV 1971-ben innen közvetít, ma tele lennénk világsztárokkal. De hát nem innen közvetített.
– A legtöbben, több mint harminc éve, az Edda gitárosaként ismerik, de mellette mással is foglalkozik. Mi mindennel?
– Tanítok, szólóalbumokat készítek, vannak projektjeim. Mindenevő vagyok a zenében kisgyerekkorom óta, folklórt, jazzt, fúziós zenét, klasszikusokat, progresszív zenét ugyanúgy hallgattam, mint a Led Zeppelint vagy a Deep Purple-t. Akkoriban, az 1970-es években a salgótarjáni Bolyai János gimnáziumban mindenki, még az olyan lányok is, akiket ma plázacicának hívnánk, naprakészen képben voltak a jó számokkal. Jószerével ciki volt a Pink Floydnál lágyabb zenét hallgatni. Sajnos ma a kereskedelmi média ipari szemetet nyom, arra hivatkozva, hogy erre van igény. Ez hazugság. Ha a rádiók nem játszanak mást, akkor a legtehetségesebb előadónak sincs esélye eljutni az emberekhez. Óriási a média, a sajtó felelőssége. A sokszínű tájékoztatáshoz e téren az is hozzátartozna például, hogy a műsorvezetők tiszteljék annyira a zenészeket, hogy ne szövegeljenek bele a gitárszólóba.
– Július 24-én 19 órától a Ménesi Borbárban lép fel egy gitáresten. Mire számíthatnak az érdeklődők ebben a nem szokványos rockzenei közegben?
– Ha belefér az időmbe, szívesen játszom ilyen jellegű, intim hangulatú helyeken, ahol esetleg csak pár tíz ember van jelen. Ilyenkor előkerülnek a kedvenc dalaim és a saját szólóalbumaim szerzeményei is. Ezeken a fellépéseken személyes kontaktusba tudunk lépni, beszélgethetünk bármiről, nem csak a zenéről. Mindenre szívesen válaszolok, egyedül a bankkártyám PIN-kódját nem mondom meg.