Ezerdarabos Zsolnay-gyűjtemény talált otthonra a Városliget mellett
Hajnal istennő csókja
A főváros legjelentősebb Zsolnay-kiállítása nyílt meg szeptember végén a Városliget tőszomszédságában található, szecessziós ResoArt Villában. Az épület és a gyűjtemény magántulajdonban áll, a tárlat a pécsi székhelyű Zsolnay-gyár fénykorából, azaz az 1870-es évektől az I. világháborút követő időszakig mutatja be a világszerte hungarikumként ismert kerámiákat.
Hajladozó növényi indák, játékosan tekeredő vonalak, pávák, virágok, antik szépségű női arcok, megfejtésre váró szimbólumok: a ResoArt Villa kívülről is a századforduló építészetének jellegzetes példáját mutatja, ám az épület ajtaján belépve csapja meg igazán a látogatót a korszak művészetének hangulata. A lépcsőházban a szecesszió triumvirátusának alkotásai, azaz a Róth Miksa által tervezett üvegablak, Zsolnay Vilmos pirogránit épületkerámiája és Hochmann Józsefnek a korban is ritkaságnak számító, színes kovácsoltvas korlátja – az iparművészet e korban oly népszerű területeinek alkotásai – egyazon térben jelennek meg.
Régi fényében
A szépséget a végsőkig fokozó művészeti stílus tehát az épület minden porcikáján rajta hagyta a nyomát; az üvegajtók és -ablakok színes üvegberakásaitól a mennyezet díszítményein és a kapu merészen hajladozó kovácsoltvas formáján keresztül az ablakok íves, lágy vonaláig.
A Városligeti fasor századfordulón létrejövő új polgári negyedének egyik kiemelkedő és az elsők között megépült impozáns villáját Kőrössy Albert Kálmán a családja számára építette. Igencsak kedvelte ezt a stílust, Budapest-szerte számos szecessziós épületet – bérházat, villát, iskolát is – tervezett, többek között a Sonnenberg-házat, a Tündérpalotát és a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot. A Kőrössy-villa a világháborúban bombatalálatot kapott, a század második felében állították helyre, kissé bumfordi módon és talán tudatosan is kerülve az eredeti, polgári világot idéző esztétikát. Az épület első, teljes körű felújítására a kilencvenes évek végén került sor, korabeli fotókat is felhasználva, majd 2015-ben az alapos és körültekintő rekonstrukciós munkálatokkal, a hiányzó elemek pótlásával sikerült eredeti fényét visszaállítani. A villa irodaházként működött, ám két évvel ezelőtt a tulajdonos úgy döntött, kiállítóközponttá alakíttatja.
Polgári gesztus
Így történt, hogy a százhúsz éve tervezett Kőrössy-villa ResoArt Villa néven nyílt meg a látogatók előtt, és nem csak külalakjával hozza vissza a letűnt polgári világ miliőjét, a korszak művészetpártolóinak, magángyűjtőinek világát is megidézi. Mégpedig úgy, hogy a tulajdonos, Szabó András, a ResoArt Alapítvány igazgatója saját szenvedélyét, érdeklődését osztja meg a nagyközönség számára is látogathatóvá tett gyűjteményével. És nem csak a pazar Zsolnay kerámiákkal: az alapítvány Iványi-Grünwald Béla, Rippl-Rónai József, Perlrott Csaba Vilmos, Egry József vagy éppen ef. Zámbó István műveiből álló festménykollekciót is kezel.
– A gyűjtemény magán viseli a gyűjtő ízlését, érdeklődését is, egyúttal bemutatja a Zsolnay család tehetsége és szorgalma révén világhírűvé vált márka sikertörténetét is – mondja Szabó András az újonnan megnyílt Zsolnay-kollekció kapcsán.
Baán László, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa szerint egyáltalán nem természetes, hogy a nagyközönség belülről is megtekinthesse a villát és az abban elhelyezett magángyűjteményt. Mindez a gyűjtő döntése, aki saját vagyonából megvásárolta, helyreállíttatta az épületet, és úgy döntött, mindenki előtt megnyitja.
– Ez az a polgári gesztus, ami nemcsak felhalmozni, hanem adni is tud – mondja Baán László, majd hozzáteszi, a villa megnyitása éppen ezért önmagán túlmutató történet. Szerinte ugyanakkor a Liget Budapest projekt egyik fontos célja ez is: az állami beruházás vonzáskörzetében magánberuházások is megjelenjenek, tovább növelve a Városliget és környezete értékét.
Nimfák, csipkék, virágok
A Zsolnay-tárlat alapja Szabó András közel fél évszázados gyűjtői tevékenysége során összeállított ezerdarabos kollekciója. Persze ezt a jelentős anyagot nem lehetett egyszerre elhelyezni az épület termeiben, így válogatás készült a Zsolnay-gyár több évtizedes aranykorából, az 1870-es évektől a XX. század húszas éveiig terjedő időszakból, amikor a gyár a Kárpát-medence egész területére szállított építészeti kerámiát, dísztárgyai luxuscikkeknek számítottak, termékeiket pedig világkiállításokon díjazták.
Az első teremben a Zsolnay lányok, Teréz és Júlia tervei alapján készült, főként a néprajzi – magyar, perzsa – motívumokból is inspirálódó kerámiákat állítottak ki, a második helyiségbe a Júlia lengyel férje, Sikorski Tádé által tervezett darabok kerültek, valamint Klein Ármin fiatalon elhunyt szobrász-keramikus főként reneszánsz, historizáló hangulatú munkái. Külön termet kaptak a rokokós, szinte a virtuozitásig fokozott, technikai bravúrnak is beillő, csipkeszerűen áttört, virágokkal telehintett kerámiák, amelyek különös szépségét már szinte lehetetlen volt tovább fokozni, törvényszerű volt hát a korszak- és stílusváltás a tervezésben. Így érkezett el a gyár történetébe a szecesszió, amelynek kedvelt témaválasztásait, a kecses nőalakokat, nimfákat, egzotikus állatokat és a gazdagon burjánzó növények formavilágát is megjelenítő tárgyakon bőven akad csodálnivaló. Az e korszakból származó tárgyak többsége a gyár híres eozinmázas technikájával készült, amelyet az 1890-es évek elejére kísérleteztek ki: az eozinmáz jellemzően zöld színű, de létezik lila, kék és arany árnyalatban is. Készítői a hajnalpír szépségét látták a vibráló színének játékában, így Éoszról, a hajnal antik istennőjéről nevezték el. Az eozin, vagyis a fémlüszteres máztechnika rendkívül bonyolult eljárását Zsolnay Vilmos dolgozta ki, a receptúrát pedig úgy őrizte a család, mint a szeme fényét. Az eozinmázas szecessziós tárgyakat felvonultató teremben persze akadnak más különlegességek is: például az art deco megjelenése előtt stilizáltságával e stílus előhírnökeként készült kerámiák, amelyek jelzik, a Zsolnay-gyár tervezőgárdájában bizony kiemelkedően tehetséges művészek alkottak – ott találjuk köztük Apáti Abt Sándort, Kapás Nagy Mihályt és Mack Lajost is.
A Zsolnay-kiállítás persze nemcsak a felvonultatott impozáns darabok miatt érdekes, hanem az összművészeti élmény miatt is: ritka, hogy az enteriőr és a tárlat anyaga ilyen szoros összhangban álljon egymással, hogy a tárlók közt sétálva már-már az az érzésünk, valamilyen csoda folytán visszatérhettünk a XX. század elejére.
A villa előzetes regisztrációval látogatható, mégpedig vezetett szecessziós séta keretében, amelyen a századforduló városligeti építészetét ismerhetjük meg: a szecessziós stílusú ResoArt Villát, valamint az egyedülálló Zsolnay-díszítéssel készült Millennium Házát lehet megtekinteni.