Hirdetés

– „2011-ben Európában egyedülálló módon hat különböző napilap jelent meg kínai nyelven Magyarországon” – olvashatjuk a Wikipédián. Mennyire megbízható ez az információ?

– Nem napi-, hanem hetilapok voltak, sőt korábban még ennél több is megjelent. Ám egy darabig valójában megjelent egy kis napilap, de nagyon gyorsan véget ért a működése.

– Mióta léteznek ezek az újságok?

– Az első nyomtatott lapot (Xionghua Daobao, magyarul Magyar–Kínai Hírnök) az 1990-es évek elején csináltak, pár évet élt. Összességében 12-féle nyomtatott lap működött hosszabb-rövidebb ideig. Ezek közül ma már csak az Új Szemle olvasható.

– Miért alapítottak a hazánkban élő kínaiak saját sajtót, és mi e sokféleség oka, hisz Nagy-Britanniában vagy Franciaországban sokkal nagyobb közösségeik vannak? A jelenlegi népszámlálás szerint körülbelül húszezren élhetnek nálunk.

– 2011 előtt még nem volt olyan fejlett a digitális média, a nagyvilág meg az üzlet információinak inkább a papír volt a hordozója. Az itteni kínaiak azért alapítottak lapokat, mert közösségüknek volt igénye a helyi hírekre, meg persze a Kínáról és a világról szólókra, no meg nyereséget is lehetett szerezni a különböző reklámokból. A magyarországi kínaiak viszonylag koncentráltabban élnek és üzletelnek, mint Nagy-Britanniában vagy Franciaországban, ezért a lapokat könnyebben lehetett terjeszteni akár saját csatornákon. Az említett két országban a kínaiak rejtőzködőbben élnek különböző városokban, nekik elég volt egy vagy két egységes és átfogó sajtótermék. Egyébként itt minden kínai sajtótermék magáncégként működött, minimális létszámmal. A 2000-es évek elején még nem volt mindenkinek okostelefonja, kellett egy újság, ezen keresztül adtunk hírt a Budapesten élő kínaiaknak Kínai Idők néven. Tizenkét évfolyamot ért meg a lap, míg végül megcsappant az érdeklődés, és leáldozott a nyomtatott újságnak. A csúcsidőben öten dolgoztunk a szerkesztőségben, és 1500-as példányszámot is elértünk. Manapság az Új Szemle megjelenteti jelképes példányszámú papíralapú hetilapját, az online csatorna pedig népszerűbb, ahol gyorsabban is megy a hírközlés. A másik ismertebb sajtótermék pedig a Chinese Headline, amely eleve csak online jelent meg. Az online hírportálon szintén vannak reklámok, amelyekből jön valamennyi profit, emellett több fizetett cikk és riport is megjelenik.

Korábban írtuk

– Lehet tudni, hogy nagyjából hányan olvassák ezeket?

– Századunk első évtizedében mondjuk 2000 emberhez juthattak el ezek az újságok, ám ma az okostelefonon akár a tízszereséhez is.

– A saját közösségük dolgainak fórumaként működnek ezek a sajtótermékek, vagy kitekintenek a magyarországi dolgokra is?

– A nagyvilág híreit a kínaiak már közvetlenül olvassák különböző hírportálokon, a magyarországi kínai sajtótermékek egyre inkább saját közösségük dolgairól és Magyarországról közölnek híreket.

– Milyen típusú cikkeket olvashatunk bennük? Hogyan írnak a magyarországi eseményekről?

– A magyar hírek általában nem saját kútfőjükből származnak, hanem inkább lefordítják őket magyarból. A spektrum igen széles, a politikaiaktól kezdve a mindennapi eseményekig, elnagyoltan fogalmazva Orbán Viktortól az utcai balesetekig mindenről beszámolnak.

– Milyen témák érdeklik a kínai olvasókat?

– A kínai–magyar kapcsolatokról, eseményekről szóló hírek nagyon érdeklik a kínai olvasókat, örülnek, ha jó dolgok történnek a két ország politikai, gazdasági és kulturális együttműködésében. Ezenkívül a magyarországi kínai események, mint például előadások, kiállítások, rendezvények keltik fel az érdeklődésüket.

– Mennyire követik, mennyire érinti a kínai olvasókat Magyarország belpolitikája? Milyen mértékben hatnak az életükre az itteni fejlemények?

– Igazából nem követik olyan szorosan Magyarország belpolitikáját, mert a legtöbben úgy vélik, hogy az életük messze zajlik ettől. Az itteni kínaiak minden olyan politikai erőt jónak tekintenek, amely Kínával jó kapcsolatokat akar ápolni és pozitívan együttműködik. Ám az itteni kínaiak jórészt nem törődnek politikával, és ez abból is látszik, hogy csak nagyon kevesen mennek el szavazni az önkormányzati választásokon, hiszen nem ismerik a politikusokat, és úgy tartják, hogy akárki nyer is, az életük attól aligha fog megváltozni.

– Hát hazánk külpolitikája? Hisz Kína sokszor merül fel témaként a magyar közéletben, mostanában főleg a Belgrád–Budapest vasút kapcsán.

– A kínaiak örülnek, ha a kínai–magyar együttműködés sikeres, akár a projektekben, akár a befektetésekben. A Belgrád–Budapest vasút működésének a legnagyobb nyertese kétségtelenül elsősorban Magyarország lenne, és olyan sok kapcsolata van a helybeli kínaiaknak az anyaországiakkal, hogy majd a megrendelt konténereket gyorsabban lehet ideszállítani.

– Milyennek látják a magyar sajtó Kína-képét, szoktak erre reflektálni?

– A sajtó szabad Magyarországon, így hazudni is szabad. Azok a szerzők, újságírók, akik negatívan írnak Kínáról, többnyire a nyugati médiából veszik át az írásokat, és a sajtótermékek, amelyekben publikálnak, a politikai hátterük miatt csak negatív álláspontot közvetítenek Kínáról. Ezekkel nem érdemes foglalkozni. Az átlag olvasónak sokkal érdekesebb például egy balesetről vagy katasztrófáról szóló hír, mint például egy beszámoló egy korszerű híd átadásáról. Így Kínáról több a rossz hír, mint a jó, és ez a helyzet a gazdasági meg a politikai hírek esetében is. Szerencsére az országban működnek olyan újságok, mint például a Magyar Demokrata, ami egyike azon kevés sajtóterméknek, amelyek az embereknek nem a sötétséget és a hamisságot, hanem a reményt, a jövőt, az igazi világot és az együttműködő, barátságos Kínát is bemutatják.

Kínaiak Magyarországon című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.