Csend van és halál

A festői Szilicei-fennsíkról ereszkedünk le a Sajó völgyébe. A gyönyörű hegyes-erdős vidék népszerű túraútvonal, egyúttal természetvédelmi terület, amelynek fő folyója a Sajó. A park határában tábla hirdeti, hogy számos európai jelentőségű faj él itt, többek között a Petényi-márna, zöld levelibéka, erdei béka, kis apollólepke, jégmadár, vidra, békászó sas, fekete gólya és a sort hosszan lehetne folytatni.

Csak idő kérdése

Most azonban messziről látszik, hogy baj van. A korábban kristálytiszta, csillogó víz fakón, rozsdavörösen hömpölyög medrében, a parton érezhető a szennyeződés fojtogató szaga is. Jól látszik, milyen irgalmatlan pusztítást végzett a szennyezett bányavíz; ahol állunk, hintve van a köves part a kipusztult rákok páncéljaival.

– Valószínűleg itt akartak kimenekülni a vízből – mutat egy laposabb, fövenyes partszakaszra útitársunk, Orosz Örs. A Nyitra megyei képviselő volt az első, aki figyelmeztetett a szennyezésre. Február 24-én vette észre, hogy a víz elszíneződött, éppen azon a napon, amikor kitört az orosz–ukrán háború. Ez a folyó sorsát is megpecsételte, ugyanis a háborús hírek dömpingjében senki nem foglalkozott a kibontakozó ökológiai katasztrófával.

– Hogy a bajról a bányászati tevékenység tehet, a kezdetektől egyértelmű. A Rozsnyói-medencében ha rozsdás szín jelenik meg a vízben, mindenki tudja, hogy mi a helyzet – mondja lapunknak Orosz Örs.

Kiderült, hogy a szennyező anyagok az egykori Siderit bányaüzemből származnak, amely 1975-től működött Alsósajóban a hozzá tartozó ércfeldolgozóval együtt, egészen 2008-ig, amikor csődbe ment. Ellátogatunk a szennyezés forrásához. A hatalmas hegy rejti az egykori bányát, mellette tornyosul a bezárt vaskohó. A katasztrófa oka szembeötlő: a hegyoldalba vágott csatornán keresztül harsogva, tajtékozva tör elő az éktelen bűzt árasztó bányavíz.

– 2008-ban a bánya csődbe ment, mivel az akkori gázáremelkedések miatt már nem tudták gazdaságosan feldolgozni a vasércet – mondja Orosz Örs. Az ormótlan üzemből kiszűrődő kopácsolás megtévesztő, első hallásra úgy tűnik, mintha még mindig folyna a termelés, pedig csak a berendezést verik szét a munkások. Régen bezárt az üzem, méghozzá a képviselő szerint olyan gyorsan, hogy a bányában lent maradt minden, még a bányagépek, mozdonyok is a felszereléssel együtt. És bár az állami vállalatot később egy ukrán cég felvásárolta, mielőtt megkezdhette volna a munkát, el is vesztette a bányászati jogot, így a hatalmas vasércbánya tulajdonjoga visszaszállt az államra.

– Mivel az üresen álló tárnákban a szivattyúzást is leállították, kezdett felgyülemleni a víz. Az állam ezért 2017-ben kiépíttetett egy elfolyórendszert a mínusz egyes szinten, amely mindennemű szűrés vagy tisztítás nélkül belevezeti a vizet a Sajóba. Innentől kezdve csak idő kérdése volt, hogy mikor következik be a katasztrófa – mondja a Demokratának Orosz Örs.

A kiömlőnyíláson immár lassan száz napja folyamatosan dől a zavaros lé, a Sajó színén mértani pontossággal észre lehet venni, hol érkezik bele a szennyeződés.

Még nyolc évig

Február óta minden egyes másodpercben 17 liter szennyvíz zúdul a Sajóba.

– Ez egy nap alatt 1500 köbméter – mondja elkeseredetten a felvidéki politikus. A hatóságok egyébként már február 24-én végeztek méréseket, azaz tudtak a szennyezésről, ám a mértékét titkolták a sajtó elől, végül valaki kiszivárogtatta az adatokat. 

A kép lesújtó. 24 óra alatt 4,2 tonna vas, 38 tonna szulfát, 1,7 tonna cink, fél tonna mangán és öt kilogramm arzén kerül a vízbe. Ez utóbbi a szlovák határérték kétszázszorosa, az uniós négyszázszorosa és 2600-szor magasabb, mint a Sajó tiszta vizében. Emellett ott van még a vasbányászatra jellemző antimon és mangán is. Ám bármilyen súlyos is a probléma, nem találkozunk a helyszínen a megoldáson dolgozó vízügyi szakemberekkel. 

Egy országosan ismert környezetvédelmi aktivista, Michal Kravčík hidrológus éppen ottjártunkkor érkezik terepszemlére, és a kérdéseinkre is készségesen válaszol.

– Ez egy súlyos államigazgatási probléma, Szlovákiában még mindig az ötvenes években meghonosított kommunista modell szerint zajlik a vizek kezelése. Minden kompetencia egy centralizált állami vállalat kezében van, a helyi szereplők teljesen ki vannak zárva a vízgazdálkodásból – mondja a Demokratának Michal Kravčík, aki már évek óta azon dolgozik, hogy a helyi döntéshozókat, polgármestereket, általában azokat, akik helyben jobban tudnák kezelni a problémákat, nagyobb mértékben figyelembe vegyék a döntéshozók, ezért regionális vízügyi tanácsokat alapított. Ám azt lapunknak is elismeri, nem sok foganatja van a munkájának, amit a Sajó katasztrófája is bizonyít. 

A bajt szerinte a helyi erők bevonásával két hét alatt meg lehetett volna szüntetni. A környezetvédő aktivista azt is nehezményezi, hogy a kormány nemhogy a jó irányba haladna, éppen most fogadott el egy olyan törvényt, amely 2030-ig bebetonozza ezeket az áldatlan állapotokat.

– Csak 2019-ben 97 jelentősebb katasztrófa történt a folyókkal, ebből 56 az ipari tevékenységgel függött össze. Probléma az is, hogy a városokban működik ugyan a csatornarendszer, itt pedig a víztisztító állomások, záportározókkal ugyanakkor nincsenek ellátva, így nagyobb esőzések után megy minden mocsok szűretlenül a folyókba – háborog Michal Kravčík. 

A Sajó katasztrófájáról azt mondja, a legnagyobb mulasztás akkor történt, amikor a bányából kivezető csatornát a folyóba vezették.

– Ezt azonnal el kellene zárni, a bánya belső terei hatalmasak, elbírnák még a vízszint további emelkedését. Addig biztosan kitartanának, ameddig egy víztisztító szűrőberendezést fel lehetne szerelni – hangsúlyozza a Szlovákia-szerte ismert környezetvédő.

Nem lesz változás

Persze egy fecske nem csinál nyarat, Orosz Örs próbálkozásai sokáig süket fülekre találtak.

– Márciusban levelet írtam Ján Budaj környezetvédelmi miniszternek, ám végül a minisztérium reagált egy pár soros közleményben. Azt írták, az ökológiai katasztrófa nem az ő ügyük, az alsósajói bánya, ahonnan a szennyezés a Sajóba ömlik, a Rudné bane állami vállalat, így a gazdasági miniszter, Richard Sulík reszortja – eleveníti fel a képviselő, de azt is hozzáteszi, Szlovákiában jelenleg koalíciós válság van, és míg a környezetvédelmi minisztérium az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek párt kezében van, a gazdasági tárcát vezető Sulík a liberális SAS politikusa, a két minisztérium pedig egymásra mutogat, előrelépés pedig nincs. 

A kétségbeesett politikus végül formabontó lépésre szánta rá magát, május elején a helyiekkel összefogva felszivattyúztak a Sajóból egy köbméter szennyezett vizet, elvitték Pozsonyba és kiöntötték a környezetvédelmi minisztérium épülete előtt.

Nem sokkal lapzártánk előtt érkezett a hír, hogy Richard Sulík gazdasági miniszter bejelentette, elkezdenek dolgozni a probléma megoldásán. Orosz Örs azonban továbbra is szkeptikus, ugyanis a munka annyit jelent, hogy elterelnek egy felszíni vízfolyást, amelyről azt gyanítják, hogy a bányavíz felgyülemléséért felelős.

– Ez eleve nem biztos, és ha jön egy nagyobb eső, annak a vize le fog szivárogni, és újra megemeli a vízszintet, a szennyezés pedig újra a Sajóban köt ki – állítja a képviselő. 

Úgy látja, valódi megoldást az jelentene, ha szűrőberendezést tennének a kifolyóra, vagy annak a vizét vezetnék el máshova.