Dobogón a magyar nők

A Kopp Mária Intézet nemzetközi adatbázisokat összehasonlító elemzése rávilágított, milyen lehetőségekkel számolhat az, aki leánynak születik. A KINCS kutatói egyebek mellett azt vizsgálták, milyenek a nők munkaerőpiaci, karrierépítési, képzési lehetőségei, hogyan alakul közéleti befolyásuk, miként hatnak az életükre az egészségügyi, a gyermekszüléshez kapcsolódó állami támogatások.

Az uniós tagországok, valamint az Egyesült Királyság adatai azt mutatják, hogy Európában az említett területeken a svéd nők lehetőségei a legjobbak, a második helyen Magyarország és Finnország végzett azonos mutatókkal, a dobogó harmadik lépcsőfoka pedig Franciaországnak jutott.

Az élmezőnyben Magyarország

A KINCS elemzése szerint a munkaerőpiaci lehetőségeket illetően Magyarország az élmezőnybe tartozik: a 20–64 éves korosztály közel 68 százaléka dolgozik, igaz, Svédországban ez az arány 80 százalékos. A női munkanélküliség és a jövedelmi szegénységnek kitett, azaz a szegénységi küszöb alatti jövedelmű nők aránya pedig az ötödik legalacsonyabb Európában. Ezeknek az adatoknak a hátterében az áll, hogy 2010 és 2020 között nálunk növekedett a második legnagyobb mértékben a női foglalkoztatás mértéke.

– Magyarország helyzete abszolút unikális – állítja Szalai Piroska, a Kopp Mária Intézet munkaerőpiaci szakértője. – A magyar gazdaságtörténetben nem volt még olyan mértékű gazdasági növekedés, mint 2010 óta. A foglalkoztatásban sem következett be soha olyan mértékű bővülés, mint amilyennek ebben az időszakban tanúi lehettünk. Összességében 15,3 százalékkal nőtt a foglalkoztatási ráta. Mindez nem történhetett volna meg a nők teljesítménye nélkül.

Mint Szalai Piroska leszögezi: az Európai Unió 2010-ben tűzte ki célul, hogy a tagországokban el kell érni a 75 százalékos foglalkoztatást. A Bajnai-kormány csatlakozott a vállaláshoz, noha akkor mindenki tudta, hogy ez lehetetlen. Az ambiciózus uniós célt nem is sikerült minden tagállamnak elérnie, Magyarország azonban teljesítette a lehetetlent, bekerült abba a tizenötös körbe, amely eljutott ide. Ehhez az kellett, hogy 2010 óta minden évben jelentősen bővüljön a foglalkoztatás. Még a tavalyi, járvány sújtotta évben is csak a második negyedévben nem sikerült tartanunk tempót, az év hátralévő részében azonban a ráta visszapattant a 2019-es szintre, sőt némi növekedést is mutatott. Ez hazánkon kívül csak Lengyelországnak és Máltának sikerült.

A szakértő szerint különösen örvendetes, hogy az évtized folyamán a nők foglalkoztatási rátája egyaránt növekedett a legfeljebb nyolc általánost végzettek, az érettségizettek és a diplomások körében is. Különösen szembeötlő a 20–24 éves korosztályt érintő munkanélküliség-csökkenés. Ez Szalai Piroska szerint a munkahelyvédelmi akcióterv 2013-as meghirdetésével kezdődött, amely támogatást nyújtott a munkaadóknak, ha fiatalokat alkalmaznak. A szakértő hasonlóan sikeresnek ítéli a nyugdíjasok foglalkoztatását megkönnyítő szabályozást is. Sok 60 év feletti nő szívesen tért vissza a munka világába nyugdíj mellett is.

Nem vonzó a nagypolitika

A KINCS arra is kíváncsi volt, hogyan változtak a képzettségi mutatók a vizsgált országokban. Az elemzés szerint elgondolkodtató tény ma már, hogy Európában a friss diplomások között több nőt találunk, mint férfit. Az északi országok különösen élen járnak: a 25–64 éves nők több mint fele felsőfokú végzettségű. Litvániában az egyetemi oktatók több mint 56 százaléka nő, Lettországban pedig a PhD-hallgatók között is kimagasló az arányuk, megközelíti a 60 százalékot.

Magyarországon is hasonló folyamatok játszódnak le hosszú évek óta. Ma már a végzősöknek 60,4 százaléka nő.

A magas képzettségi színvonal megmutatkozik a nők munkaerőpiaci pozícióinak javulásában is. Ma már nem csak a hagyományos női pályákon bizonyítanak a gyengébb nem képviselői, többen a csúcstechnológiai iparágakban építik karrierjüket. Igaz, még mindig alacsony a mérnöki pályát választó lányok aránya, de e cégek működtetésében egyre több nő dolgozik például pénzügyi és HR-területen. Sokan pedig az államigazgatásban és a helyi közigazgatásban haladnak előre a hivatali ranglétrán.

A KINCS elemzése arra is rámutat, hogy Európa-szerte megmutatkozik a nők előretörése a betöltött pozíciók kapcsán. Az igazságszolgáltatásban, a legfelsőbb bíróságok tagjai között nyolc tagállamban, közöttük Magyarországon is több a nő, mint férfi. A vezető beosztású hölgyek aránya pedig négy országban magasabb 40 százaléknál, Magyarország 39,4 százalékos értékkel a hatodik legjobb e tekintetben.

A miniszterek között egyre több nőt találunk az uniós tagországokban. Igaz, csak két tagállamban, Svédországban és Belgiumban van több nő miniszter, mint férfi. Öt tagországban a nemek fele-fele arányban osztoznak a tárcákon. A tagállamok negyedében pedig kevesebb mint a tárcák 20 százaléka áll női irányítás alatt. Magyarországon ez az arány 21,4 százalékos.

Valójában azonban Európa-szerte nem igazán vonzó a politikai pálya a hölgyek körében. Tizenkilenc uniós tagországban 33 százalék alatt marad a parlamenti képviselőnők aránya a törvényhozásban. Magyarországon ennél is kevesebb nő törekszik e területre: az országgyűlési képviselők körében alig nagyobb 12 százaléknál az arányuk.

Szalai Piroska szerint ez nem meglepő, hiszen az utóbbi évtizedekben a világon mindenütt fokozatosan csökken a politikai pályák vonzereje mind a férfiak, mind a nők körében. A helyi politikában azonban nem ez a helyzet, az asszonyok a helyi önkormányzatokban létszámot tekintve is egyre aktívabbak.

Könnyített munkavállalás

A Kopp Mária Intézetben úgy látják, hogy a nők visszaáramlása a munka világába az Európában egyedülálló, a munka- és a gyermekvállalást egyszerre támogató családtámogatási rendszernek köszönhető, amely kiegészül az egészségügy színvonalának javulásával is.

Álláspontjukat alátámasztják a statisz­tikai adatok is. Mint a nemzetközi elemzésből kiderül, Magyarország a középmezőnyhöz tartozik abban a tekintetben, hány egészségben eltöltött életévre számíthatnak a nők, miközben a születésükkor várható életkoruk közel nyolcvan évre növekedett. Ebben szerepet játszik, hogy az egész országban mindenki hozzájuthat az egészségügyi ellátáshoz, és különösen a nők számíthatnak a világon egyedülálló védőnői hálózat támogatására is. Hasonló intézmény működik ugyan Belgiumban, Hollandiában és Dániában, valamint az Egyesült Királyságban is, ám ezekben az országokban ez a szolgáltatás csak közvetlenül a gyermekszülés utáni időszakra korlátozódik, míg Magyarországon a védőnők részt vesznek a várandósgondozástól kezdve a szűrővizsgálatokig számos családokat segítő ellátásban.

A KINCS elemzői megvizsgálták a gyermekvállaláshoz kötődő támogatásokat is. A legbőkezűbb állami támogatásra a V4-országokban és Franciaországban, Horvátországban, Bulgáriában számíthatnak a kismamák. Ezekben az országokban az édesanyák egyszeri anyasági támogatást kapnak, és a szülési, gyermekgondozási idő is viszonylag hosszú. A tagországok többségében azonban az édesanyáknak a szülés után csak rövid ideig jár a korábbi fizetésükhöz igazodó ellátás, a szülési szabadság lejárta után pedig nem kapnak további juttatást.

Magyarország e területen is egyedülálló utat választott. Idén júliustól fél évig jár a fizetés teljes összegét elérő, vagyis a nettó bért meghaladó csecsemőgondozási díj, amit a gyermek hároméves koráig esedékes gyed, majd gyes követ.

Mindez kiegészül a nők munkavállalási lehetőségeit tovább bővítő gyermekintézmények hálózatával, amely nemcsak nyitva áll minden család előtt, de jelentősen csökkenti a gyermeknevelés költségeit is.

A KINCS elemzői a kutatás összefoglalójában leszögezik: a magyar nők munkaerőpiaci, képzési, egészségügyi, a szüléshez kapcsolódó, valamint a közéleti szerepvállalásra vonatkozó mutatói a vizsgált 27 országéval összevetve a legjobbak között van Európában.

Mindez azt is megmagyarázza, hogy a nemek közötti harc aktivistái miért nem találnak széles társadalmi visszhangra a magyar nők körében. Hiszen az előttük nyitva álló érvényesülési lehetőségek, támogatások azt is segítik, hogy mindenki megőrizhesse a józan eszét a manapság tapasztalható ideológiai háborúskodás közepette is.