Ebből háromnegyedes többség is lehet

– Migráció, LMBTQ, határon túli nemzetpolitika – csupa olyan témák, amelyekben a Fidesz és a Mi Hazánk között látszólag egyetértés van. Mi a lényegi különbség ma Magyarországon a polgári oldal és a radikálisok között?

– A magyar jobboldal a rendszerváltoztatás megindítása, vagyis 1988 óta alapvetően három történelmi-társadalmi táborba tömörül, ezek típusai a következők: keresztény jobboldal, polgári jobboldal és nemzeti jobboldal. Mióta a Fidesz, az egyetlen rendszerváltoztató párt, amely kormányzóképes maradt és a KDNP, az egyetlen fennmaradt történelmi párt mióta 2005–2006-ban szövetséget kötött, a legerősebb politikai tömböt alkotják. Ez egyfelől azt jelenti, hogy lefedik a jobboldal mindhárom táborát, másfelől pedig azon túl is tudnak szavazókat gyűjteni. A Mi Hazánk azokat a jobboldali szavazókat képes integrálni, akiket a kormányzó polgári–kereszténydemokrata pártszövetség a „nemzeti” szárnyból nem ér el. Ez jelenleg nem tematikai, hanem stiláris kérdésnek tűnik, bizonyság rá, hogy a Mi Hazánk szavazói közül sokan a fideszes álláspontot támogatták a tavalyi gyermekvédelmi népszavazáson.

– A rendszerváltást követően a radikális jobboldalt megszólító pártok közül egyik sem tudott hosszabb távon megmaradni. Gondoljunk csak a kisgazdapárt, a MIÉP vagy a Jobbik példájára… Mi ennek az oka?

– Ennek, mint minden más politikai erő érvényesülésének is, a „három SZ” a magyarázata: szervezeti, személyi és szellemi értelemben is jól kell teljesíteni, hogy egy belpolitikai aktor hosszabb távon fenn tudjon maradni. A kisgazdáknál személyi probléma és ideológiahiány volt; a MIÉP esetében akadt ugyan karizmatikus vezető és hozzá kapcsolódó komoly intellektuális teljesítmény, de a párt nem tudott modernizálódni; a Jobbik fennállásának húsz éve alatt pártszervezetében összezsugorodott, jelenleg az ötödik elnökénél tart, ideológiai tekintetben pedig a nemzeti radikalizmustól indulva előbb szélsőjobboldali lett, majd „néppártosodásba” kezdett, annak kudarca után eleinte tétován visszafordult, hogy aztán annál nagyobb erővel szövetkezzen a baloldallal, most pedig magát konzervatívnak nevezve, az európai liberális főáramhoz közeledik.

– A Mi Hazánknak sikerülhet elkerülni a szétrobbanást?

– Most nyáron lesz ötödik éve, hogy megalakult. A Gyurcsány-pártot leszámítva az egyetlen ellenzéki erő, amelyet nem sújtanak belső viszályok, és a teljes ellenzékből az egyetlen, amelyet botrányok sem kísérnek. Szervezeti értelemben intakt, személyileg stabil, szellemi szempontból pedig az, aminek mondja magát: radikális populista-euroszkeptikus párt, amely leginkább a koronavírus-járvány megfékezésére hozott állami intézkedésekkel szembeni kritikájából tudott profitálni. Mindezzel együtt fölöttük is ott van az a belpolitikai plafon, amely a kisgazdák jobbszárnyától a MIÉP-en keresztül a Jobbikig mindenkire érvényes volt. Jelesül, hogy egy cselekvő- és kormányzásképes jobbközép (polgári, kereszténydemokrata, nemzeti-konzervatív) tömb mellett legfeljebb a szavazatok 5-20 százalékára számíthatnak. A régi választási törvény alapján 1998-ban az FKGP-re és a MIÉP-re együtt 850 ezren szavaztak, pontosan annyian, amennyien 2010-ben a Jobbikra. Az új választási rendszerben megtartott 2014-es, 2018-as és 2022-es voksolások alkalmával a Jobbiknak az első két alkalommal egymillió szavazója volt (20 százalék fölötti, illetve kicsivel az alatti eredményt produkálva), a Mi Hazánkra legutóbb 330 ezer ember szavazott, ami 6,1 százalékos részarányt jelentett. Elméletileg tehát van esély növekedni, de gyakorlati értelemben nagyságrendileg semmiképp.

– A radikalizmus egy attitűd, az emberek többsége pedig békeidőben nem radikális. Meddig tud Magyarországon úgy növekedni egy nemzeti radikális párt, hogy közben nem veszíti el a kemény magját?

– A Jobbik esetében pontosan láttuk, hogy a kellően át nem gondolt ideológiai átzsilipelés milyen következményekkel jár. Hollandiában és Franciaországban a radikális jobboldali pártok maguk is megtették ezt az utat, de szervesebben, lassabban. A Jobbik nem így járt el, ott a nemzeti táborból viszonylag rövid idő alatt átkerültek a globalistába. A Mi Hazánk vezetőiben ilyen affinitást – se mérséklődést, sem pedig árulást – nem látok. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a párt megmarad kisközepes erőnek.

– Magyarországon szinte a rendszerváltozás óta megfigyelhető, hogy az úgynevezett jobbközép politikai bázis mellett tartósan jelen van egy érzelmileg vezérelt szintén jobboldali erő. Amellyel azonban nem sikerült tartós együttműködést kialakítani. Mi lehet ennek az oka?

– A MIÉP és az 1998–2002 közötti polgári kormány közötti látens értékegyezés teljesen más természetű volt, mint a 2018 és 2022 között egyre erőteljesebben balra sodródó Jobbik és a Nemzeti Együttműködés Rendszere közötti viszony, a mostani kormányzati ciklusnak pedig egyelőre csak a negyede telt el, ez alapján nehéz volna kiérlelt véleményt mondani. Ami viszont biztos: ha kormánypártok és a Mi Hazánk frakcióját összeadjuk, akkor 70 százalékos többségben vannak a nemzeti erők. Ez akár háromnegyedre is fölmehet a jövőben.

– A nemzeti radikális pártok alapvetően érzelemközpontúak, a kormányzáshoz viszont rációra és diplomáciai készségre is szükség van. Lehet-e kormányképes egy nemzeti radikális erő?

– 1930-ban jelent meg egy igazán érzelemvezérelt nagy magyar politikus, Bajcsy-Zsilinszky Endre könyve, a Nemzeti radikálizmus, amely az ő Nemzeti Radikális Pártjának programja volt. A Magyar Fórumban írott irodalmias Csurka-dolgozatok szintén sok emóciót tartalmaztak. Ezek a szangvinikus politikai megnyilatkozások az érzelmek mellett tele voltak bölcsességekkel is. A sikeres kormányzáshoz viszont a hosszú távú kitekintést lehetővé tevő kiérlelt gondolat és a cselekvőképességet adó erő mellett nyugalom is kell, amely történelmi távlatban képes érvényt szerezni neki.

– Kijelenthetjük, hogy a jelenleg a Mi Hazánk által képviselt 10-12 százaléknyi szavazótábor örök, jobb esetben konstruktív ellenzékiségre van ítélve?

– A konstruktív ellenzékiségről a baloldalon szokás rosszakat mondani, miközben a Dobrev-féle ellenkormány egyenesen „Őfelsége Hű Ellenzékével” (His Majesty’s Loyal Opposition), ahogyan hivatalosan a brit árnyékkormányt nevezik, találkozott… Valójában inkább arról van szó, hogy a történelmi perspektívából szemlélt és Orbán Viktor nevéhez kötődő nemzeti korszakban lesz-e olyan felelős ellenzék, amelyik nemzeti alapon áll, és az eszközök építő kritikáján túlmenően a nagy történelmi célok megvalósulását támogatja. Ha a Mi Hazánk ezt a nemzeti szempontból igen megtisztelő utat fogja járni, akkor a neve a fennmarad, ha nem, akkor ugyanúgy lábjegyzetben lesz csupán a helye, mint a baloldali pártoknak.

A csurkai örökség című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.