Fotó: Bődey János // Index
Távozni készülő munkatársak
Hirdetés

Június közepén a kormánypártisággal nem vádolható, úgymond szakmai portál, a media1.hu tette közzé, hogy 2019-ben is folytatódott az Index árbevételének évek óta tartó csökkenése. Bár, mint írták, „a profit szépen megemelkedett éves szinten, így az előző évihez képest magasabb osztalékot tudott kivenni a tulajdonos”, ezt viszont „korábbi tartozás törlesztésére kénytelen fordítani”. A cikk szerint az árbevétel négy év alatt valamivel több mint a felére (a korábbi összeg 57 százalékára), a profit ugyanebben az időszakban nagyjából ötödére (22,3 százalékára) esett.

Bár az is kiderül az írásból, hogy a cégnek jelentős tartalékai vannak, az viszont a trendeket, illetve az idei, a hirdetési piacot komolyan befolyásoló koronavírus-járványt figyelembe véve logikusnak tűnik, ha ilyen számok láttán a tulajdonos megvizsgálja, hogyan lehet gazdaságilag racionálisabban működtetni a társaságot.

A Média1 cikkére még nem vetült nagy figyelem, hat nappal később viszont már tele volt a sajtó az Indexszel. Az történt ugyanis, hogy úgynevezett szabadságbarométerének mutatóját a „függetlenről” a „veszélyben” mezőre állították át a szerkesztőség tagjai, Dull Szabolcs főszerkesztő pedig – egészen példátlan módon – lényegében saját lapjukban ment neki a tulajdonosoknak.

„Nincs még két éve, hogy létrehoztunk egy barométert, amelyen bárki ellenőrizheti, szabadon dolgozik-e az Index. (…) Szerettük volna, ha a rengeteg pletyka és konteó között rendet téve egyértelműen jelezni tudjuk az olvasóinknak, hogy mi, a szerkesztőség tagjai mikor érezzük azt, hogy baj van. Most bizony azt érezzük: az Index szerkesztősége veszélyben van. Kívülről ugyanis olyan befolyás ért minket, amelynek vége a szerkesztőség megszűnése lehet. Aggódunk, hogy egy csapásra, egy szervezeti váltással elvesznek azok az értékek is, amelyek miatt ma az Index az ország legnagyobb és legolvasottabb lapja lett” – írta Dull.

Korábban írtuk

Később kiderült, a problémát az okozta, hogy a tulajdonos Magyar Fejlődésért Alapítvány felkért egy tanácsadót, az amúgy ősindexes Gerényi Gábort – aki jelenleg Ungár Péter mellett egy másik portál, az Azonnali társtulajdonosa is –, ő pedig kidolgozott egy hangsúlyozottan gazdasági átalakításról szóló koncepciót, amit végül az Index.hu igazgatósága nem fogadott el. 

Ennek lényege az lett volna, hogy bizonyos rovatokat kiszerveztek volna önálló cégekbe, aminek részleteit később maga Gerényi osztotta meg saját blogján.

„Próbáljuk ki két vagy három, most még belsős rovattal azt, hogy működtethető-e külső, önálló egységként (…), a fizetést és a hosszú távú Index-beszállítói státuszt kemény szerződés garantálja. A leányvállalatban az újságírók ösztönzés- vagy prémiumképpen tulajdonrészt kapnának az idők során, az elkészült tartalmak jogai pedig szintén a leányvállalatban maradnának, az újságírók tulajdonában, és ők maguk értékesíthetnék azt más platformokra is. (…) A leányvállalatok önálló márkanevet kaphattak volna igény szerint, amit az Index bevezet és értékessé tesz – az ott dolgozók javára.”

Vagyis úgy tűnik, a tulajdonosok számára követhetőbbé vált volna, mire mennyi pénz megy el, a gazdasági sikerességben pedig a kollégákat is érdekeltté akarták tenni.

Szó sem volt tehát politikai nyomásgyakorlásról: a felkért tanácsadó egy egyszerű gazdasági reform tervét vázolta fel, amit ráadásul a vezetés elvetett. 

A külső szemlélő számára teljesen érthetetlen helyzet és bizonytalanság azonban tartósnak bizonyult annak ellenére is, hogy Dull Szabolcs főszerkesztő megúszta a partizánakciót és a bizalmas céges információk kiszivárgását, a helyén maradhatott, mindössze annyi történt, hogy visszahívták az igazgatóságból.

Távozott ugyanakkor az Index vezérigazgatója, majd néhány nap után utódja is, Dull pedig újabb „szolgálati közleményben” tudatta az olvasókkal, hogy „a történések a szerkesztőség feje fölött zajlanak, beleszólásunk, ráhatásunk nincs ezekre. (…) És azt sem tudjuk, milyen változtatások véghezviteléről van szó”.

A belülről érkező támadásokat – teljes joggal – július 22-én végül megunták a tulajdonosok: Bodolai László, a Magyar Fejlődésért Alapítvány kuratóriumi elnöke a munkáltatói jogok gyakorlójaként felmondott a főszerkesztőnek, Dull Szabolcsnak. A szerkesztőség tagjai azonban, egészen megdöbbentő módon, továbbra is saját portálján üzengettek neki: közel száz munkatárs aláírásával azt írták a főoldalon megjelentetett közleményben, hogy elfogadhatatlan a főszerkesztő kirúgása.

Egy nappal később aztán elindultak a felmondások is: távozott Munk Veronika főszerkesztő-helyettes, Dezső András politikai újságíró és Szalai Bálint, a gazdasági rovat újságírója. Ugyancsak felmondott Miklósi Gábor szerkesztő, Janecskó Kata újságíró, valamint a kultúra rovat vezetője, Zsuppán András. 

Csütörtökön délután pedig ismét felkerült egy „szolgálati közlemény” is a portálra. Ebben az állt, „az Index szerkesztősége a július 23-i szóbeli tárgyalás után írásban is kérte Bodolai Lászlót, az Index Zrt.-t tulajdonló alapítvány vezetőjét, hogy – mint munkáltató – az elbocsátott főszerkesztőt, Dull Szabolcsot helyezze vissza pozíciójába”. Hozzátették, a szóbeli tárgyaláson Bodolai László nemmel felelt erre a kérésre, majd ezt később írásban is megerősítette.

Nem győzzük hangsúlyozni: egészen szokatlan és szakmaiatlan, hogy egy szerkesztőség munkatársai a tulajdonosnak való üzengetésre használnak egy hírportált, mint ahogy például az is, ami csütörtökön szintén megtörtént, hogy az egyik újságíró (Földes András) még egy balesetről szóló hírbe is beleszője a belharcot. Ennek ellenére az Indextől – legjobb tudomásunk szerint – a főszerkesztőn kívül senkit nem rúgtak ki. 

Pedig érthető döntés lett volna, hiszen a tulajdonossal való nyílt harc, a függetlenségbarométer átállítása vagy a céges titkok kiszivárogtatása rendkívül sokat árthatott a társaságnak az előző hetekben. 

Az ellenzéki média azonban – természetesen az indexes újságírókat is beleértve – teljesen másképpen tálalja az ügyet, hergelve és félrevezetve a közvéleményt. Úgy tesznek, mintha egy tulajdonos nem tervezhetne gazdasági átalakításokat, nem választhatná meg a tulajdonában lévő hírportál vezetőit, vagy nem támaszthatna elvárásokat a saját honlapján megjelenő tartalom minőségével kapcsolatban. De az is jellemző például, hogy több helyütt arról írtak, a tulajdonosok „megpróbálták megvenni” Dull Szabolcs „hallgatását”, miközben annyi történt, hogy közös megegyezéssel való szerződésbontást és egy méltányos összeget ajánlottak fel neki, ami a teljesen megszokott és az előzmények ismeretében különösen fair gesztus volt.

Természetesen a munkatársak, akik egy bő hónapja nyíltan háborúztak tulajdonosukkal, ezt nem így gondolták. Látva, hogy nem hat a nyomásgyakorlás, péntek estig nagyjából kilencvenen mondtak fel, döntésükről címlapon, vezető anyagként beszámolva.

Az ellenzék a kormánypárti újságírók részéről szolidaritást várna. Erre azonban nincs okunk. Hiszen semmi sem bizonyítja, hogy a tulajdonosok nyomást gyakoroltak volna a szerkesztőségre, nem is rúgtak ki senkit – Dulltól is nagyon méltányosan akartak elválni –, aki ment, az a főszerkesztőn kívül önként távozott. Azt viszont cikkek, nyilatkozatok tucatjai támasztják alá, hogy a beosztottak zsarolni próbálták a munkáltatót. Kérdés, hogy ki és miért biztatta őket erre.