Csak egy egységes jobboldal nyerheti meg a választásokat

Hideg, barátságtalan idő köszöntötte a budai várba érkezőket hétfő délután. Metsző szél, sötét felhők – a Fidesz szimpatizánsainak nagy része még fel sem ocsúdott a vasárnap hozta sokkból, és mintha az időjárás is velük együtt szomorkodott volna. Az elkeseredettség és a nem éppen kedvező időpont ellenére mégis olyan sokan jöttek össze, hogy a Dísz téren felállított színpadról nem lehetett látni a nemzetiszínű és narancssárga zászlók rengetegének végét. Több ezren jöttek, hinni, hogy van még remény.

Nagy Gábor Tamás, Budavár polgármestere szerint a sötét fellegek és hideg szél ellenére a tavasz eljön, és nem lehet megállítani. Az országgyűlési képviselő elmondta, bár politikai ellenfeleik a kampányban „nehéztüzérséget vonultattak fel, s záporoztak az ígéretek”, vasárnap este pedig már „Buda bevételéről beszéltek, tévedtek: ez a harc ugyanis még nem ért véget”. Hangsúlyozta, hogy a hátralévő két hét csatáiban mindannyiunknak részt kell venni: „felállunk és ott folytatjuk, ahol a kampánycsend előtt abbahagytuk”.

Ezután három, már az első fordulóban mandátumot szerzett képviselő lépett a színpadra; őket a tömeg „Szép volt, fiúk!” kiáltással fogadta. Áder János elmondta, olyan vidéken született, ahol az emberek éjt nappallá téve dolgoznak, s nem nézik jó szemmel az ügyeskedőket; ahol az emberek tisztelik egymást, s nem ajánlják az „öregecskedő feleségek” lecserélését barátaiknak. Kiemelte, hogy a jelenlegi kormányt többek közt azért kell leváltani, mert négyszázezer új munkahely helyett ma négyszázötvenezer munkanélküli van az országban, szétverték a családtámogatási rendszert és az otthonteremtési támogatást, nem tartották be az ígéreteiket, az egészségügy romokban hever, rekordszámú vállalkozás ment csődbe, eladósították az országot, s közben nem tudjuk, mit tettek a temérdek felvett pénzzel. Ezen túl emlékeztetett arra is, hogy a kisebb kormánypárt Medgyessy Péter szerint is „tele van korrupciós ügyekkel”. Varga Mihály szintén hangsúlyozta, hogy még nem ért véget a választás, s bár ő az első fordulóban mandátumot szerzett, a munkatársait arra kérte, hogy az előttünk álló két hétben segítsék a még versenyben lévő jelöltek munkáját. Kósa Lajos elmondta, Debrecen azért fejlődik olyan rohamosan, mert a vagyont gyarapítják, s nem eladják, a vállalkozások többsége debreceniek kezében van, s bár mindig is szívesen fogadják a vendégeket, a városban a debreceniek az elsők.

Wittner Mária, a Fidesz országos listájának ötödik helyezettje azt kérte, ne hagyjuk, hogy megcsúfolják az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóját, s végre győzzön a tisztesség, a becsületesség és a haza.

Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke szerint a polgári értékrend híveiben most egy közös vonás mindenképpen felfedezhető: mindannyian kormányváltást, valódi változást akarnak. Kiemelte, hogy a négy évvel ezelőtti helyzettel szemben ma már több mint tízezer polgári kör működik szerte az országban, s ezek tagjait nem pártszimpátia, hanem a szeretet és a nemzet sorsáért való aggódás tartja össze, ráadásul többször bebizonyították már, hogy képesek is az áldozathozatalra. A politikus szerint hatalmas szerepük volt abban is, hogy a Fidesz négy esztendeje minden választást megnyert. Hangsúlyozta, hogy „van még tartalék”, hiszen a részvételi arány múlt vasárnap alacsonyabb volt a négy évvel ezelőttinél. Felidézte az athéni vízilabdadöntőt, amikor a szerbek ellen úgy nyerte meg a magyar csapat az aranyérmet, hogy a mérkőzés második felében már senki nem bízott bennük, csak ők saját magukban.

Pokorni Zoltán szerint két kérdést kell megválaszolni: miért kell menniük és mit kell tennünk? Az elsővel kapcsolatban lényegében felidézte az Áder János által korábban elmondottakat, hozzátéve, hogy önérdekből kétszeres-háromszoros áron építettek egyébként szükséges autópályákat, kirekesztették a határainkon kívül élő magyarokat, „kakaóbiztos számítógépekkel mutyiztak” és azt hirdetik, pénzért minden és mindenki megvehető. A Fidesz alelnöke ezután felidézte, hogy 2002-ben 0,8 százalék hiányzott a győzelemhez, miközben az egyéb jobboldali vagy annak tűnő pártokra voksoló, jóindulatú szavazópolgárok ennél több mint tízszer többen voltak. Szerinte tanulni kell saját hibáinkból: korábban már kétszer veszítette el a választást a jobboldal azért, mert a pártok nem tudtak összefogni.

– Vannak pillanatok, amikor a személyes hiúságot, becsvágyat, karriert háttérbe kell szorítani a közös ügy, a haza sorsa miatt – állította, s kiemelte, hogy egy párt nem válhat céllá: egy párt csupán eszköz azért, hogy az ország érdekeit szolgálja. Szerinte egy politikus hibázhat, hozhat nem megfelelő döntéseket, s mondhat olyasmit, amit később maga is megbán, azonban vannak olyan történelmi pillanatok, amikor „nem vétkezhet a mulasztás bűnével”.

Martonyi János, a Magyar Polgári Egyetértés Egyesület elnöke felidézte, hogy tíz esztendővel ezelőtt a szervezet éppen azért alakult, hogy három jobboldali párt – a Fidesz, a KDNP és az MDF – együttműködését elősegítse. Szerinte ha él még az emberekben 1956 és Antall József szelleme, akkor dönteni kell, milyen Magyarországot akarunk.

Orbán Viktor színpadra lépése után először köszönetet mondott a szavazáson részt vevő választópolgároknak és különösen azoknak, akik voksaikkal a Fidesz-KDNP jelöltjeit támogatták. – Budapesten a választási részvétel 74 százalék volt, a falvakban nem haladta meg a 60 százalékot. Itt vannak a tartalékaink. Vessünk számot higgadtan a helyzettel. Mondjuk ki: könnyebb győzelmet szerettünk volna. Megnyugtató, értékelhető előnyre vágytunk, hogy így indíthassuk a második fordulót. Sokat dolgoztunk, el is fáradtunk, és a jól végzett munka reményében abban bíztunk, hogy a gondviselés majd jutalmazni fogja erőfeszítéseinket – vallotta be a Fidesz miniszterelnök-jelöltje. Szerinte azonban a helyzet most könnyebb, mint 2002-ben – akkor csodára lett volna szükség, most egy nehéz, de reális célt kell elérni.

– Ha megállapodunk, akkor mi fogunk győzni éppúgy, mint 1998-ban. Ha megállapodunk, akkor győzni fogunk, mert jóval több mandátumot szerezhetünk a második fordulóban, mint az ellenfeleink – állította Orbán Viktor. – Mi készen állunk a megállapodásra, felülemelkedünk minden önös, egyéni és pártszemponton. Az ország és a haza érdekében kell megállapodnunk. Meg kell állapodnunk a rendszerváltás közös múltja miatt, hiszen a múlt kötelez. Meg kell állapodnunk a jelen miatt, mert Magyarország és polgárai komoly bajban vannak. Az államadósság elönt bennünket, a munkanélküliség megállíthatatlanul nő, az egészségügyi vagyont és a földet el akarják adni, megszorító csomag van a láthatáron. És meg kell állapodnunk a jövő miatt is. Saját gyermekeink miatt, mert kérdés, hogy lesz-e itthon jövőjük, vagy külföldre kell menniük, ha boldogulni akarnak. Meg kell állapodnunk tehát a múlt, a jelen és a jövő miatt.

A Fidesz elnöke szerint „nincs hová hátrálni”, mert „az ország nyakig úszik az adósságban, a költségvetés romokban, a gazdák kivéreztetve, a munkanélküliség nő, a magyar vállalkozók pedig alárendeltek saját hazájukban, felvett kölcsönök – száz- és ezermilliárdok – eltűntek”.

– Tegnap többet tettünk, mint legutóbb, de még nem tettünk eleget. Azt kell elérnünk, hogy két hét múlva együtt szavazzanak a kormányváltásra azok, akik valaha a rendszerváltáskor a demokratikus ellenzéket támogatták, azok, akik most az MDF-re szavaztak, azok, akik kereszténydemokrata meggyőződésűek. Meg kell mozdítanunk a magyar vidéket és a magyar gazdákat, az ő sorsuk a tét, nélkülük nem tudjuk őket megvédeni. El kell érnünk az első szavazókhoz, mert most vasárnap a fiatalok nem mentek elegendő számban szavazni – hangsúlyozta Orbán Viktor. – Valójában nemcsak a rendszerváltó pártok vezetőinek kell megállapodniuk, hanem elsősorban a szavazópolgároknak. Arra kérlek benneteket, ne legyetek szomorúak azért, mert nem sikerült nyerni már az első fordulóban. Tudjátok, nem mi döntjük el, hogy hány próbatételt kell kiállnunk, de mi döntjük el, hogy a soron következő próbatételt vállaljuk-e, vagy lesurranunk a pályáról.

Beszéde végén személyes vallomást fogalmazott meg: bevallotta, hogy mindez számára is próbatétel. Ám biztosította a környéket ellepő tömeget, hogy nem adja fel.

– Mi nem vagyunk, nem lehetünk a meghátrálás emberei. Én sem leszek az. Én maradok. Fent vagy lent, de mindig maradok, mert ez nem jutalom, hanem hűség kérdése – állította a jelenlévők hangos biztatásától kísérve. – Ez a nemzet és ez az ország a mi hazánk. Meg kell tennünk érte mindent, ami tőlünk telik. Nekünk azoknak kell lennünk, akik nem futnak el, azoknak kell lennünk, akik maradnak. Engem mindig meg fogtok találni, a sikerben, a bajban, az örömben és a munkában. Én az elkövetkező két hétben és a következő négy évben is harcolni fogok. Harcoljatok ti is!

Somorjai Viktória