Amióta a nép úgy döntött, hogy szálljak ki a politikából, tartózkodom attól, hogy aktuálpolitikai kérdésekben állást foglaljak. Sokkal inkább azokat a tapasztalatokat szeretném megosztani, amit életem legfontosabb szakaszában szereztem. El akarom mondani, le akarom írni mindazt, amit tudok a rendszerváltozásról, huszadik századi történelmünk kiemelkedő eseményéről – írja Kónya Imre a Mandineren.

Ezért eszembe sem jutott, hogy véleményt mondjak Vörös Imre, Elek István, Fleck Zoltán és mások által kifejtett koncepcióról, hogy egy esetleges ellenzéki választási győzelem esetén miként lehet a kétharmados törvényeket – köztük az alaptörvényt – egyszerű szótöbbséggel megsemmisíteni, folytatja az egykori MDF-es politikus, hozzátéve: amióta azonban Kis János, a két nagy rendszerváltó párt egyikének, az SZDSZ-nek hajdani elnöke állást foglalt az ügyben, mondván, hogy új rendszerváltásra van szükség, ez az aktuálpolitikai kérdés sokak szemében az 1989-es rendszerváltozással került egy szintre.

Kónya Imre hozzáteszi: miután Antall József, a másik nagy rendszerváltó párt, az MDF elnöke már nincs közöttünk, hogy megszólaljon, kötelességének érzi, hogy elmondja a véleményét.

Megjegyzem, szívesen hallanám az ügyben Kis János hajdani párttársának, a 89-es kerekasztal-tárgyalások kiemelkedő személyiségének, Tölgyessy Péternek a véleményét és Sólyom Lászlóét, annak az Alkotmánybíróságnak az elnökéét, amelynek tagja volt az a Vörös Imre, akire Kis János – cikke tanúsága szerint – orákulumként tekint, olvasható Kónya Imre írásában.

Hirdetés

Azt a problémát, hogy a 89-es alkotmányhoz hasonlóan az alaptörvény is „törvényes úton” történő fellépésre jogosít fel, Vörös Imre a következő érveléssel véli megoldani, s ezt Kis János is elfogadhatónak tartja:

A »törvényes úton« megszorítás első olvasásra azt sugallja, hogy a NER tartóoszlopai ledönthetők, de csak az alaptörvényben lefektetett eljárási szabályok betartásával – tehát kétharmados többséggel. Ám – folytatja az érvelést Vörös – ha a közhatalom kisajátítása már befejeződött tény, akkor a „törvényes” feltételnek már nincs értelme, hiszen a diktatúrát kreáló és bebiztosító törvények betartásával már nem lehetne fellépni ellene.”

Mi van? Ha „a közhatalom kisajátítása már befejezett tény”, akkor hogyan nyerhet az ellenzék választást? – teszi fel a kérdést Kónya Imre.

És azt is tudjuk, hogy a győztesnek kedvező választási törvény mellett 50 százalék alatti eredménnyel is meg lehet szerezni a parlamenti mandátumok kétharmadát. Akkor pedig a törvények betartásával miért ne lehetne fellépni „a közhatalmat kisajátító” rendszerrel szemben? Csak el kell érni a kétharmados parlamenti többséget – véli Kónya Imre.

Korábban írtuk

A volt politikus emlékeztet: Vörös Imre nem említi, hogy a Fidesz-többség egyszer is átvette volna az Alkotmánybíróság alkotmányosságvizsgálati jogosítványait, azaz hogy magához vonta volna az alkotmányosság megítélését – mivelhogy nem is tette –, ennek ellenére e kérdéskörben szóba hozza a hitleri felhatalmazási törvényt, amely egyébként nem a parlament ilyen-olyan többségére testált alkotmányozási jogosítványokat, hanem a kormányra. Vagyis nem világos, hogy kerül a csizma az asztalra – már persze logikailag nem világos, politikailag nagyon is.

Bár Kónya Imre szerint Kis Jánosnak a törvénysértés ellen semmi kifogása, sőt azt alkotmányjogilag is alátámasztottnak és kívánatosnak tartja, ám a gyakorlati veszélyekkel nagyon is tisztában van:

Ennyire radikális szakításhoz elsöprő támogatottságra van szükség: a magyar honpolgárok túlnyomó többségének egyetértésére, valamint a többség lelkes – könnyen mozgósítható – helyeslésére egyfelől, másfelől arra, hogy a szakítás ellenfeleit – a közhatalmi tisztséget betöltő Orbán-vazallusoktól az Orbán-oligarchia tagjain át a mezei Orbán-hívekig – elbizonytalanítsa a politikai földindulás.”

Hogy az Orbán-híveket miként lehet „elbizonytalanítani”, azt jótékonyan a homályban hagyja a szerző – fogalmaz Kónya Imre, hozzátéve: eközben a Kis által támogatott ellenzék prominensei az „elbizonytalanítás” tervezett módszerei felől sem titkolóznak. Gyurcsány Ferenc például parlamenti beszédében börtönnel fenyegeti a kormánypárti politikusokat, indulatosan a szemükbe vágva, hogy„nem lesz kegyelem”. A Nemzeti Színház igazgatóját meg azzal, hogy „földönfutóvá” teszi.

A teljes írás a Mandineren olvasható.