Csókay András: Hit és bizalom vezet a győzelemhez

Most, ebben a pillanatban, az elmúlt öt-tíz évben, viselkedésében a Fidesz által képviselt jobboldal áll legközelebb az evangéliumhoz, és ha nem is mindnyájan hiszik, de mindnyájan tisztelik az evangéliumot, így az emberi személyt is. Ez a leglényegesebb, a többi mind csak következmény. Ezért kell rájuk szavazni. A gazdaság, az államháztartás, a költségvetés problémái is fontosak persze, de messze nem a leglényegesebbek, csak következményei az istentelen és embertelen, csak a profitot szem előtt tartó világszemléletnek. Az istenhívő embernek oda kell állni, ahol a hit és az ember iránti érzékenység képviselve van – mondta a Demokratának dr. Csókay András, a szombathelyi Markusovszky Kórház idegsebészeti osztályának vezetője.

– A Fidesz kongresszusán arról beszélt, hogy ahol nem tisztelik Istent, ott az embereket sem tisztelik. Ennyire fontos a hit, és Isten szeretete?

– Feltétlenül, mert istenszeretet nélkül nem beszélhetünk emberszeretetről, és ez fordítva is igaz. Az istenszeretet nélküli emberszeretet vezet el a rossz értelemben vett humanizmushoz. De gondoljunk csak bele, mi minden született már a kizárólagos emberszeretetből. Pusztán emberszeretetből pártolják egyesek a magzatelhajtást, az abortuszt vagy a kegyes halált, az eutanáziát. Híveik azt vallják, szeretik az embert, és nem akarják, hogy szenvedjen, ezért inkább meg se szülessen az a szegény gyermek erre a szörnyű világra. Ugyanilyen kizárólagos emberszeretetből mondanak igent egyesek az eutanáziára, azért, hogy szegény öreg ne szenvedjen, segítsük hát át a másvilágra. És ugyanebből a humanizmusból ered az Alkotmánybíróság által nemrég helyben hagyott rendelet, amelyik lehetővé teszi, hogy már a 18. életévüket betöltött lányok is elköttethessék petevezetéküket. Ez nemcsak rettenetes, hanem a tévesen értelmezett szabadság iskolapéldája is. Félig gyermek, félig felnőtt, szerencsétlen kislányok egy rossz döntéssel tönkretehetik egész életüket. Ez nem szabadság, hanem szabadosság, ami abból a kizárólagos emberszeretetből fakad, amely valójában nem is ismeri az emberi személy lényegét. Az emberi személy lényege mindenképpen Isten felé mutat, amely élete végéig képes fejlődni, ezért mondom, hogy istenszeretet és emberszeretet feltételezi egymást.

– Hazánkban a lakosságnak több mint fele vallotta magát valamilyen valláshoz tartozónak, ám a mindennapokban ez mégsem látszik. Miért?

– A legutóbbi népszámláláson a népesség 70 százaléka valóban hívőnek vallotta magát, és ezt teljesen önként nyilatkozták. Szeretném hozzátenni, hogy szerintem a maradék 30 százalék is, aki nem vallotta istenhívőnek magát, legalábbis tiszteli Istent. Úgy gondolom, hogy a lakosságnak csak elenyészően kis százaléka az, aki üldözi vagy gúnyolja Őt. Egy keresztény pszichológusműhely felmérést végzett arról, az emberek mit tartanak az emberi élet céljának. Tizennyolc pozitív fogalmat kellett rangsorolniuk, olyanokat például, hogy szeretet, barátság, becsületesség, és köztük volt az anyagi gyarapodás, illetve az üdvözülés is, vagyis az Isten-kapcsolat, mint az emberi élet végső célja. A felmérés, legalábbis Magyarországon drámai eredményt hozott: az üdvözülés messze leszakadva a többi fogalomtól, az utolsó helyre került, de a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói között is csak a kilencedik helyre.

– Kik között végezték a felmérést?

– Ez egy nagy nemzetközi felmérés volt, amit több országban végeztek. Magyarországon, és valójában ez a lényeg, mindössze két százalék helyezte első helyre. Ha jól belegondolunk, az az igazság, hogy ha nem első helyre tesszük, akkor már teljesen mindegy, hogy a másodikra vagy a tizennyolcadikra rangsoroljuk. Ez is mutatja, hogy mennyire igaz, amikor azt mondják, a mindennapi életben nem látszik, hogy a lakosság hetven százaléka hívő. Akik ezt valóban komolyan is gondolják, azok sajnos kevesen vannak. De azért a többség tiszteli Istent.

– Az, hogy beteg a nemzet, nem kétséges, de mi a baja?

– Mint orvos, a betegség egyik fő okát abban látom, hogy Magyarország regnáló kormánya magát az emberi személyt nem becsüli kellőképpen. Hangsúlyozom, attól, hogy valaki nem hiszi Istent, még tisztelheti, ezekkel nincs is baj. A baj az, hogy a most kormányon lévők többnyire abba a kis hányadba tartoznak, akik nemhogy nem tisztelik, hanem gúnyolják. Mivel nem szeretik Istent, következésképpen nem tudják helyesen szeretni az embert sem, a képmást. Mindez abból fakad, hogy azt vallják, minden az ember műve. Az ebből kibontakozott egyik irány a liberalizmus, amely szerint maga az ember az Isten, tökéletes, és mindent meg tud oldani. A másik irányban a diktatúrák fejlődtek ki, a nácizmus, a szocializmus, a kommunizmus. Ezek szerint az ember eredendően rossz, de van egy pár olyan ember, aki jó, és tudja, mit kell tenni, no az majd megmondja, hogy mi történjen azzal a sok-sok eredendően rossz emberrel. A másik tévút Isten tisztelete az emberi személy tisztelete nélkül, ami ugyanúgy félreviszi az életünket. Ez legalább annyira rossz, mint a diktatúrák rendszere. Ebbe világít bele a betlehemi születés, ami azt mondja, hogy Isten és ember csak együtt, kézen fogva képes csodálatos dolgokra. Ezt nem hinni, ezt figyelmen kívül hagyni egy ország vezetőinek nem lehet, mert egy ilyen országban egyre több ember hasonul meg önmagával, ami oda vezet, hogy végül az ország is meghasonul. Ezt a folyamatot látjuk most, és ennek csak egy tünete az a tizennyolc éves kislány, aki hirtelen felindulásból eldönti, hogy neki soha nem lesz gyereke, megcsináltatja a sterilizáló műtétet, és ha majd 45 éves korában ezért öngyilkos lesz, akkor majd azt kérdezi a környezete, Istenem, mi történt? Ha megvizsgáljuk az életét, kiderül, hogy ez a tizennyolc éves korban hozott döntés az ok. Egy ország vezetőinek óriási a felelősségük, hiszen emberi sorsokról döntenek. Ezért rendkívül fontos, hogy ne úgy viselkedjenek, mint a mostaniak.

– A Fidesz miért jobb?

– Nem arról van szó, hogy a Fideszben csupa szent van, hiszen nyilvánvaló, hogy ők is rengeteget hibáznak, de az elmúlt öt-tíz évben viselkedésében a Fidesz által képviselt jobboldal áll a legközelebb az Evangéliumhoz, és ha nem is mindnyájan hiszik, de mindnyájan tisztelik az Evangéliumot, így az emberi személyt, és a többi vallást, istenhitet is. Ez a leglényegesebb, a többi mind csak következmény. Ezért kell rájuk szavazni. A gazdaság, az államháztartás, a költségvetés problémái is fontosak persze, de messze nem a leglényegesebbek, csak következményei az istentelen és embertelen, csak a profitot szem előtt tartó világszemléletnek. Az istenhívő embernek oda kell állni, ahol a hit és az ember iránti érzékenység képviselve van. Előadásaim során szoktam emlegetni a századelőn élt szociáldemokrata Kéthly Annát. Abban az időben ő képviselte az Evangéliumot, pedig talán nem is volt hívő, de az, amit képviselt és mondott, ebből a szempontból megállta a helyét.

– Ön idegsebész. Sokáig foglalkozott agysérült gyermekekkel. Mennyire van jelen munkájában a Jóisten?

– Isten nélkül nem lehet gyógyítani, mert nem tudom, hogy a halállal, amivel sokszor szembesül az orvos, hogyan lehetne egyedül megbirkózni. Hit nélkül az ember lelke ebbe belepusztul. Istennel viszont, úgy érzem, hogy valóban lehet uralni ezt a nem mindig lélekemelő munkát. Teréz anya azt mondta, amikor a szép gondolatait papírra vetette, hogy ceruza vagyok a Jóisten kezében. Én azt mondom, hogy nekünk, sebészeknek Ő vezeti kezünkben a szikét, mi csak áteresztjük magunkon a gyógyítás kegyelmét. Csak ilyen hozzáállással lehet letérdelni a szenvedő beteg előtt, ami nélkül nincs gyógyítás. Ha már szóba került, maradjunk egy kicsit az egészségügynél. A legnagyobb gond, hogy kevés a pénz rá. Ezzel szemben viszont kihasználatlan a magyarok csodálatos tulajdonsága, a kreativitás, ami ezen a területen is megvan. Ám a jelenlegi egészségügyi vezetés nem képes felszabadítani ezt. Ebben a főorvosi kar is hibás, amelynek még mindig jelentős részét alkotja a régi rendszerből örökölt, kontraszelektált réteg, és akiknek abban is óriási felelősségük van, hogy a fiatal orvosok elmennek külföldre. Nem azért mennek el, mert kevés az alapfizetésük, habár biztos az is számít, mert nyugaton tízszer annyit kereshet, hanem azért, mert nem tanítják őket, és nem érzik azt, hogy egy szeretetteljes mesterhez kerülnek, akinek egyetlen célja, hogy átadja tudását, és büszke legyen arra, ha a tanítványa jobb lesz a mesterénél. Ennek épp az ellenkezője a jellemző. Rácsapni a kisebb műtétekre is, mert abból is én kapom meg a hálapénzt, eltakarni a fiatal, szakvizsgára készülő orvos elől, hogy ne láthassa, nehogy megtanulja és elvegye előlünk. Egy normális egészségügyben elképzelhetetlen, hogy negyven-ötven éves szakemberek csak alapszintű műtéteket végezzenek, ahogy saját szakmámban, az idegsebészetben látom. Csakhogy ilyenné vált a rendszer negyven év alatt: iriggyé. Ez a probléma legalább olyan horderejű, mint a pénz.

– Miért vállal szerepet a kampányban?

– Még a 2002-es választások alkalmával nyilatkozta talán éppen a Demokratának Eperjes Károly színművész, hogy vannak helyzetek, amikor bűn nem politizálni. Ez egy nagyon komoly mondat. Bizony még mindig olyan helyzet van, hogy bűn nem politizálni. Ezért számomra egyértelmű, hogy mint hívő ember, ki kell álljak. Sokat utazom, és ha stoppost látok, mindig felveszem, mert jót tenni jó, és ha már föl is veszem, akkor hasznos párbeszédet teremteni vele. Akit legutóbb fölvettem, egy győri autóüzemben dolgozott. Kérdeztem, hogy beszélgetnek az emberek a választásokról? Azt felelte, hogy nem mernek beszélni. Mondtam neki, hogy pedig beszélni kell. Aztán végül kiugrasztottam belőle, hogy még nem döntött. Talán sikerült elgondolkodtatni, mert mindig ez a lényeg. Elmondtam neki, hogy merjen beszélni, mert ha nem merünk beszélni, akkor soha nem derül ki számunkra, hogy az a másik embertársunk is a jóra van teremtve, és a lelke legmélyén ott van Isten keresésének kívánalma, csak még nem találta meg, mert elveszettnek hiszi. A szeretet vagy a bánat, vagy a bánat utáni jóvátétel nem az értelem és érzelem szintjén valósul meg. Van ennél egy mélyebb szellemi struktúra is az emberben. Ebben a rétegben kell elvégezni a dialógust és a gyógyítást, és akkor hozhatunk közelebb magunkhoz embereket. Csakhogy az emberek félnek. Akik politikai megváltókat várnak, félnek, mert tudják, hogy a politikus is ember, s mint ilyen hibázik, ezért nem mindig lehet számítani rá. Csakhogy nem politikai megváltást kell várni.

– II. János Pál pápa azt üzente: ne féljetek! Mitől félnek mégis az emberek?

– Attól félnek, hogy ha őszintén megnyilatkoznak, egy esetlegesen elbukott választás után bajuk származhat belőle. Nem szabad hagyni, hogy féljenek, fel kell szabadítani őket. Ezt a csatát csak szeretettel teli dialógussal lehet megnyerni. Szeretettel, de szigorú és őszinte szeretettel, amire a választások előtti utolsó héten nagy szükség van. Csak ez szabadíthatja föl azt a szabad akaratot, amit Istentől kaptunk, amivel bátor, cselekvő emberekké válhatunk. Ráadásul böjti időszakban vagyunk, amikor az imádság és böjt erősítik egymást. Az önmérséklet jó tanácsadó, ráadásul növeli önbizalmunkat, s akinek van önbizalma, az nem fél.

– A kongresszuson említette, hogy már 915 ezren csatlakoztak a Magyarország felemelkedésért kezdeményezett imalánchoz. Meglesz-e a választásokig az egymillió imádkozó ember?

– Nem tudom hivatalos adatokkal alátámasztani, de kaptam már olyan híreket, hogy igen, megvan, már több mint egymillióan imádkoznak. Mindszenty József hercegprímás szerint ha egymillió magyar imádkozik, akkor nem lesz baj. Úgy legyen.

Reiter Szilvia