Magyar Nemzet: Gyurcsány személye csak az egyik rákfenéje a baloldalnak
A tavalyi országgyűlési választásokra Nyugatról küldött Soros-dollárokkal kistafírozott balliberális összefogás – jelenleg még önálló országgyűlési frakciókkal is bíró – hat pártjának támogatottsága jelenleg jóval alacsonyabb, mint az elmúlt tizenhárom év ugyanezen időszakában bármikor. A 2006-os őszödi beszéd óta permanens válságban lévő baloldal legnagyobb ereje paradox módon évek óta a Gyurcsány Ferenc neve fémjelezte, magát szociáldemokratának beállító, egyébként erős szektás jegyeket mutató Demokratikus Koalíció. A DK a súlyos, a baloldal régi nagy pártjait – MSZP, SZDSZ – elsöprő 2010-es, első kétharmadot eredményező országgyűlési választási vereség után bontott zászlót, szó szerint a romokon kezdett gazként terjeszkedni – erről ír a Magyar Nemzet.A baloldal összeesése az elmúlt másfél évben gyorsult fel, ez volt az az időszak, amikor a DK megkérdőjelezhetetlenül az ellenzék vezető ereje lett, tízről tizenhét százalékra emelve a közvélemény-kutatásokban tetszési indexét, egyben megközelítve a számos elemző által számukra megajánlott 20–22 százalékos üvegplafont, amin túl Gyurcsányék számára nincs élet – olvasható a Magyar Nemzet cikkében.
Miért is lenne, ha egy olyan elnöke van a DK-nak, aki bukott, sajátjai által megpuccsolt miniszterelnök, aki erkölcsileg, gazdaságilag 2009-re csődbe vitte az országot, aki, ha érdeke úgy kívánta, azonosító nélküli rendőrökkel utcai terrort szabadított az országra válogatás nélküli kardlapozással, szemkilövetéssel, gumibotozással?
Ezzel sikerült is bekerülnie a magyar történelem elmúlt száz évének legelutasítottabb történelmi alakjainak panteonjába, közeli dobogón Rákosi Mátyáshoz és Szálasi Ferenchez. Gyurcsány személye csak az egyik rákfenéje a baloldalinak hívott hazai valaminek.
A szellemtelenség, a kisstílű, provinciális politizálás, az olcsó importideológiák kritika nélküli átvétele, ezek kisiskolás szintű megjelenítése mind-mind felveti a kérdést egy klasszikus baloldali értékekre fogékony választó részéről: ezek a hazai baloldali valaminek a képviselői vajon ugyanabban az országban élnek, mint ők?
Mit gondolhat az a választó, aki amúgy nem szimpatizál a Fidesz–KDNP-pártszövetséggel, amikor a DK árnyékkormányának minisztere szükségtelennek tartja a minimálbérek emelését, amikor azt látja, hogy a baloldali kormányok idejéhez képest sokkal gyorsabban nőnek a bérek, van újra 13. havi nyugdíj, nyugdíjprémium, családtámogatási rendszer és sok más szociális vívmány?
Vajon mit szól akkor, amikor egyértelmű műsorvezetői kérdésekre a baloldali valami pártvezetői hitet tesznek, sőt aktív katonai beavatkozást emlegetnek a kárpátaljai magyarságot jogfosztó ukrán állam mellett egy nukleáris nagyhatalommal szemben? Milyen érdekeket képviselhetnek azok a pártok, politikusok, akiknek a kampányát bizonyítottan külföldről pénzelik, akik NER-ezés ide vagy oda, pitiáner módon helyezkednek a jó politikai pozíciókért? Hiába van magas infláció, hiába tartják vissza az uniós forrásokat, hiába nehezebb sok szempontból a mindennapi élet, ezektől függetlenül jövőre és 2026-ban is sokan egyet biztos tudni fognak, hogy kire nem fognak szavazni. A baloldalinak nevezett valamire.
(forrás)