Magyarország nagysága nem a méretétől függ

– Menetrendszerűen érik támadások a magyarországi kínai beruházásokat, önök azonban eddig nyugodt légkörben dolgozhattak. Ez minek köszönhető?

– A váci beruházás a helyi politikai térben téma. Hallatszanak időnként negatív hangok, ám nem igazán találnak egyetértő közönségre. Ennek legfőbb oka, hogy azok a klasszikus támadási pontok, amelyekkel egyébként a kínai beruházásokat vádolják, nálunk nem jelennek meg.

– Újabban a külföldi munkaerő alkalmazását vetik a kínai befektetők szemére. Mi a helyzet a CECZ háza táján?

– Már zajlik a toborzás, külföldi munkavállalók bevonása azonban fel sem merült. A prioritási sorrend számunkra alapvetően az, hogy lehetőleg hazai vagy a határon túli területekről érkező munkaerőt foglalkoztassunk. Külföldi munkavállalókra cégcsoportszinten sem szorultunk rá. Tekintve, hogy kínai–magyar cég vagyunk, vannak kínai munkatársaink. Ők azonban nem vendégmunkások, hanem olyan magasan képzett kínai kollégák, akik hosszabb ideje élnek Magyarországon, integrálódtak a társadalomba, illetve hosszú távra terveznek hazánkban.

– A főváros közelében nem lehet könnyű munkaerőt toborozni. Mit tud ajánlani egy vidéki telephelyű cég Budapest vonzáskörzetében?

– A munkaerő-toborzás nemcsak Budapest, de Göd közelsége miatt sem lesz egyszerű, a mi kínálatunk azonban versenyképes bármilyen viszonylatban. A fővárosihoz nagyon közeli fizetéseket adunk egy vidéki városban. Vác földrajzi pozíciója miatt pedig lehetséges, hogy akár Nógrád vármegye nyugati szegletéből is érkezzen munkaerő. A legközelebbi nógrádi falu fél órára van tőlünk. Ezekről a településekről gyorsabban el lehet jutni Vácra, mint Budapestre, miközben nálunk közel hasonló bérekre lehet számítani alapvetően kulturált, technikailag fejlett, zöld filozófiájú munkakörnyezetben.

– A kék és fehér galléros munkaerőre egyaránt igaz az állítása?

– Határozottan igen. Alapvetően egy automatizált raktár leszünk, a munkafolyamatok nagy részét robotok végzik majd. Egy ilyen mértékben automatizált raktárban egy képzett budapesti szakembernek is vonzó lesz dolgozni. Középvezetői szinten kihívás és szakmai fejlődési lehetőség, hogy új szemléletű vállalatirányítási folyamatmenedzsment épül föl, merőben új raktárlogisztikai szoftvert és technológiát használunk, amelyet nemcsak megtanulhatnak majd a munkatársaink, hanem részt vehetnek a finomhangolásában is. A csapat nagyobb részének több hónapos képzésen kell majd részt vennie, hogy a rendszereket konfigurálni és használni tudja. Illetve az úgynevezett kékgallérosoknak is komoly képzésre lesz szükségük a napi munka ellátásához. Úgy gondolom tehát, hogy még a betanított munkaerő is komoly presztízst nyer a cégünknél.

– Nemzetgazdasági szempontból milyen haszon realizálódik még a befektetés nyomán?

– Mivel a cégcsoport Kínában és Magyarországon is jelen van, fel tudjuk tenni Magyarországot mint logisztikai, kereskedelmi, vagy akár mint ipari helyszínt a kínai partnereink mentális térképére. A kínai cégeknek referenciákat szolgáltatunk, meg tudjuk mutatni, hogy milyen folyamatok zajlanak Magyarországon, milyen eredményes együttműködések jöttek létre idáig. Amikor a velünk dolgozó kínai cégek befektetési célországot keresnek, Magyarország előkelő helyre kerülhet. Ez a marketingtevékenység természetesen kétirányú. Marketingeljük a kínai vállalatokat Közép-Európában, és ugyanígy Magyarországot mint partnert jelenítjük meg. Saját tapasztalatom pedig az, hogy a magyar brand egyre erősebb a kínai piacon. Azt szoktam mondani a kínai partnereinknek, hogy Magyarország nagysága nem a méretében rejtőzik. Amikor Magyarországról beszélünk, akkor mindig el kell magyarázni, hogy Budapest vagy Magyarország kínai viszonylatban más léptéket képvisel lakosságszámban, ám ha az európai államok méreteit nézzük, akkor itteni léptékben tulajdonképpen elfogadható üzemméretet kínálunk. És a mi megbízhatóságunk teljes mértékben érdemessé teszi Magyarországot, a magyar cégeket a kooperációra. Ezzel együtt tudni kell azt is, hogy a kínai cégek soha nem Magyarországban, hanem a teljes közép-európai, európai piacban gondolkodnak. A mi szempontunkból pedig az a fontos, hogy a bázist, a központot nálunk hozzák létre.

– Milyen tapasztalatai vannak a kínai befektetőkkel? Könnyen létrejönnek a megállapodások, vagy bonyolítják a dolgot a kulturális különbségek?

– A külföldi partnerekkel való együttműködésben, a kommunikációban hajlamos azt gondolni az ember, hogy ha megtanul egy közvetítő nyelvet, akkor meg tudja magát értetni a másik féllel. Ez azonban már Közép- és Nyugat-Európa között sem teljesen működik. Én Németországban éltem hosszabb ideig, ott tanultam, ott dolgoztam, de bármilyen erősek is a német–magyar kapcsolatok, meg kellett tanulni a kultúrát. Kína esetében fokozottan érvényes, hogy meg kell érteni Kínát és a kínai emberek mentalitását. Kínának hihetetlen múltja van, hihetetlen időtávra visszatekintő kulturális fejlődésen ment keresztül. Ahhoz, hogy valóban megértsük egymást, mélyebbre kell menni annál, mint hogy angolul vagy tolmács segítségével kínaiul elmondjuk a magunk álláspontját. Nagyon sok kifejezés, gesztus egészen más jelentéstartalmat hordoz. Ezért is fontos, hogy a mi cégünkben egyszerre van jelen a kínai és a magyar szakértelem. Összességében azonban elmondhatom, hogy megéri energiát fektetnie egy magyar cégnek abba, hogy jó kapcsolatokra tegyenek szert Ázsiában és főleg Kínában. Kerülő utak azonban nincsenek, meg kell tanulni, hogy mi a célravezető kommunikáció, mit várnak a partnerek az együttműködés fejében.

– Az önök sikere mennyiben függött attól, hogy Magyarország támogató közeget nyújt a kínai befektetésekhez, illetve hogy az Övezet és út kezdeményezés részeseiként kiemelt partnerei vagyunk Kínának?

– Azok a politikai kezdeményezések, amelyek kormányzati szinten jöttek létre Kína és Magyarország között, természetesen teret nyitnak bizonyos együttműködéseknek. Abban, hogy felkerüljünk a már említett kínai mentális térképre, hogy Magyarország eszébe jusson a kínai üzletembereknek, abban a politikai kapcsolatok minősége sokat számít. Ezzel együtt azonban semmit nem adnak ajándékba. Jelentős munkát igényel a siker, hogy a terveket tartalommal töltse meg az üzleti szféra.

– Érdekes látni, hogy amíg a kínai beruházások nem jelentek meg hazánkban, bizonyos hangok a keleti nyitás kudarcáról beszéltek, most pedig hogy felbukkant a kínai tőke Magyarországon, minden erejükkel támadni kezdték a befektetéseket.

– A gazdasági versenyfutás a globális térben zajlik. Sem az USA, sem az EU, sem Kína nem jótékonysági intézmény. Mindenki igyekszik a saját gazdasági és politikai érdekszféráját partnerekkel bővíteni. Ezzel együtt úgy látom, hogy Kína ma nem az a nemzetközi szereplő, amelyik pénzügyi eszközökkel, politikai motivációtól vezetve akarna a magyarországi belpolitikában befolyást szerezni. Kína gazdaságpolitikai képviselői nem akarnak politikai indíttatású tanácsokat adni a magyar kormánynak és a magyar embereknek. Magyarországon ez a két érdekszféra találkozik, verseng egymással. Ezzel önmagában nincsen baj, a versengésnek vannak különböző megnyilvánulási formái. Ameddig azonban a magyar emberek ügyeiről a magyar emberek döntenek, és egyensúlyi helyzetben vagyunk, gazdaságilag pedig perspektivikus pályán haladunk, addig Magyarország jó stratégiát követ.

– Állítólag a kínai tőkét nem látják szívesen európai körökben. Valóban ez a helyzet, vagy a felszín alatt még mindig zajlik a harc a kínai befektetésekért?

– A rivalizálás egy pillanatra sem állt meg, az Európai Unió tagállamai, repülőterek, logisztikai centrumok versengenek a kínaiak figyelméért. Hozzátartozik ehhez az is, hogy az ukrajnai háború a logisztikai piacot is átalakította. Az Oroszországon és Ukrajnán keresztül történő vasúti szállítás lehetetlenné vált. A kontinentális forgalom más útvonalakra terelődött, a Budapest–Belgrád-vasútvonal jelentősége megnövekedett. Kína–Közép-Európa relációban a vasúti forgalom súlya viszonylag kicsi, a szállítás főleg a hajózáson alapul. A vasúton mozgatott áru mindig valamelyik kikötőből érkezik. Magyarország jelenleg hídszerepet tölt be, és igen, vannak konkurenseink. A délszláv háború alatt és az azt követő években a délszláv korridor időszakosan megsemmisült. Mára visszaépült, ugyanakkor a hossza, az időtáv és a költségek miatt még mindig mi vagyunk a versenyképesebbek. Azonban a fejlesztések elmaradása esetén biztosan állítható, hogy vannak jelentkezők erre a pozícióra. Az élet minden területére érvényes igazság, hogy ha nincs növekedés, akkor bekövetkezik a pozícióvesztés. Nekünk, magyaroknak jelenleg kedvezőek a pozícióink, ám ennek megtartásáért folyamatosan dolgozni kell.