Megint egy balhorog!

Többször megírtuk, hogy a Közel-Kelet, illetve Afrika éhezőinek szánt ukrán gabonaszállítmányok itt rekedtek a Lengyelországtól Bulgáriáig húzódó régióban. Az Európai Bizottság (EB) szolidaritási folyosókat nyitott ebben a térségben, hogy az ukrán gabona minden fennakadás nélkül eljuthasson azokba az országokba, amelyeket éhínség fenyeget a háború miatt. Ezért vámmentességet biztosított a szállítmányoknak, sőt, a kötelező minőség-ellenőrzés alól is mentesítette őket. Csakhogy az EB elkésett, az éhséggel fenyegetett térségekben az ukrán kontingenseket megelőzve megjelent a dél-amerikai gabona. Így az ukrán szállítmányok hat kelet-közép-európai államban ragadtak, Jakab István, a Magosz elnöke szerint 20-30 százalékkal is lenyomva a régióban termelt búza és kukorica árát. Méghozzá olyan alacsony szintre, amely ezekben az államokban a termesztés bekerülési ára alatt van.

Prága és Pozsony is hallgat

A kialakult magyarországi gabonaárszint a legalacsonyabb egész Európában. Hazánkban legalább 30-40 ezer termelőt fenyeget csődhelyzet, arról nem is beszélve, hogy milyen nehéz, mondhatni kezelhetetlen helyzet keletkezik, ha az energiahordozók után majd élelmiszerből is behozatalra szorulunk. Hiszen elsorvadhat az a magyar vidék, az a magyar falu, amely hagyományrendszerünk legfőbb letéteményese. A kukorica ára most 217 euró tonnánként Magyarországon, a rotterdami gabonatőzsdén viszont 300 fölött jár. Tehát sok-sok hazai gazdálkodó nem is reménykedhet abban, hogy súlyos ráfizetés nélkül eladhatná a terményét. Kiszorult saját piacáról.

Pedig jó és tiszta a magyar gabona. Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke hangsúlyozza, hogy nemcsak a minősége kiváló, de megfelel a szigorú élelmiszer-biztonsági elvárásoknak is. Felmérések szerint a hazai gazdálkodók 1,8 kilogramm vegyszert használnak hektáronként évente, míg az olaszok 4,7, a belgák 4,9, a hollandok pedig 5,9 kilogrammot. Az ukrán felhasználásról nincsenek adatok. Annyi bizonyos, hogy sok, az unióban már rég betiltott vegyszer is kikerül ott a földekre.

A EB felháborító döntése szerint a hat közös petícióval élő ország – Lengyelország, Bulgária, Románia, Magyarország, Szlovákia és Csehország – közül három, Lengyelország, Románia és Bulgária kap kompenzációt a kérdésben létrehozott, 53 millió eurós kárenyhítési alapból. A többiek viszont nem! Brüsszeli indoklás szerint azért alakult ez így, mert például a méreténél fogva nagyobb román mezőgazdaságot abszolút értéken számolva jelentősebb kár érte az ukrán beszállítás kapcsán, mint akár a magyart. Sőt, még azt is hozzátették az EB illetékesei, hogy a magyar piacra nem gyakorolt különösebb hatást a vámkötelezettség és a minőség-ellenőrzés nélkül érkező dömping. Arányosításról, a lakosságszám és a termőterületek összevetéséről azonban szó sem esett. Arról a magyar mezőgazdaságról beszélnek, amelyet egyébként – nézzük meg a 2022-es aszálytérképet! – az egyik legnagyobb veszteség érte Európában a szárazság kapcsán is. Nagy István agrárminiszter statisztikai adatokkal, számokkal igyekezett mindezt bizonyítani. „A bizottság azonban nem szakmai, hanem a politikai döntést hozott” – nyilatkozta az ügyben tartott múlt heti uniós egyeztetés után. Amúgy az Eurostat felmérései is mindent kimutatnak, csakhogy a döntéshozóknak eszük ágában sem volt ezekbe belenézni, mert a hiteles információk nem illettek a koncepcióba, vagyis hazánk újbóli megleckéztetésébe.

A csehek és a szlovákok sem részesültek a kárenyhítésből. Az uniós és transzatlanti szervilizmusát végletekig fokozó cseh és szlovák vezetés viszont hallgat, náluk az alkalmazkodás politikai szempontjai messze felülírják saját gazdáik érdekeit.

Az EB Kijevnek kedvez

Zászlós Tibor szerint működjenek a szolidaritási folyosók, ha van még értelme, de akkor az tényleg rendes működés legyen! Azaz az Ukrajnából indított szállítmányok megállítás és „felbontás” nélkül haladjanak keresztül a kelet-európai térségen, egészen a Közel-Keletig, illetve Afrikáig. Vagy zárja le az EU a projektet, ha ott már nincs szükség az ukrán gabonára. Az erre tett javaslatokat azonban félresöpörte az EB, akárcsak a vámkötelezettség és a minőség-ellenőrzés visszaállításának javaslatát. (Persze tudjuk, hogy az ukrán szállítások bevételei Kijev háborús erőfeszítéseit segítik. Ez pedig ma minden reális és értelmes szempont fölött áll Brüsszelben.) Külön gond, hogy a hazai tárolókapacitás telítettsége miatt nem lesz hová tenni a közelgő aratás magyar búzáját, később pedig a betakarított kukoricát.

Magyarország nem adja fel, állítja az agrárminiszter. A Nébih folyamatos ellen­őrzéseket folytat, vizsgálja a betárolt gabonák minőségét, az uniós szabványoknak való megfelelését. Mi lesz azzal a készlettel, amelyik nem felel meg a mércének? Úgy tudjuk, arról a tárolt gabona tulajdonosainak kell majd gondoskodniuk, de semmiképpen sem kerülhet a hazai élelmiszerláncba, és a takarmányozásba sem. Jakab István, a Magosz elnöke úgy véli, hogy a beszállított és ellenőrizetlen, illetve az uniós szabványokkal „feleselő” ukrán gabona tulajdonosainak sürgősen ki kell vinniük mindet az országból.

Méz, baromfi, tojás

Az agrártárca és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közös munkacsoportot hozott létre az egész kérdéscsomag – ideszámítva a brüsszeli döntést is – kezelésére, a megoldások keresésére. A most alakuló tanácsban gazdák, mezőgazdasági szakemberek, feldolgozók, kereskedők, valamint a különféle agrár-érdekvédelmi szervezetek is képviseltetik magukat.

Brüsszel azt hiheti, hogy bevitt egy újabb politikai balhorgot Magyarországnak, amúgy pedig a V4 szétverése után sikeresen megosztott és ezzel ellehetetlenített egy regionális szinten szerveződött, hatszereplős érdekcsoportot.

A magyar mezőgazdaság számára kedvező eredményt várt „ukránügyben” a múlt hét végén tartott kétnapos EU-csúcstól. Ezzel szemben semmi érdemleges sem történt, Brüsszel továbbra is fenntartja a szolidaritási folyosókat és magát az egész projektet. Azaz minden marad a „régiben”. Illetve dehogy! Orbán Viktor beszámolója szerint az érintett felek abban állapodtak meg a csúcson, hogy a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki koordinálja a jövőben a hat ország érdekvédő és érdek­érvényesítő küzdelmét az ukrán gabonabeszállítás terén. Igen, a lengyelek is részt vesznek ebben, noha egyébként százszázalékos elánnal segítik Ukrajna háborús erőfeszítéseit. Ám tisztában vannak vele, hogy az összesen 53 millió eurós kárenyhítés egyszeri kifizetés, amelynek most a lengyel gazdák is kedvezményezettjei, mégis, az egész ügy aggasztóan alakul. Főleg úgy, ha tudjuk, hogy időközben beindult az olcsó, de ellenőrizetlen ukrán méz, baromfihús és a tojás dömpingje is. Kihasználva a vámkontingensek brüsszeli felfüggesztését. Olyan ukrán óriáscégek uralják ezt a terepet, mint például az MHP, az Agromash vagy az Ovostar Union. A baromfihús terén például 80 százalékkal ugrott meg napjainkra az ukrán kivitel.

Mintha Brüsszel valóban ki akarná szervezni az EU alól a mezőgazdasági termelést, az uniós ratifikáció előtt álló Mercosur-szerződés is ebbe az irányba mutat. Ennek értelmében fejlett ipari termékeket cserélünk majd mezőgazdasági terményekre a „harmadik világgal”. Hogy mi lesz így egész Európa vidékhez, természetes életmódhoz, hagyományaihoz kötődő gazdatársadalmával, és egyáltalán: mi lesz Európával? Nagy kérdés.