Rendőr, tudós, fejlesztő
Nem az alkalmatlanokat kell kiszűrni, hanem az alkalmasokat megtalálni – ez a filozófiája Dr. Dános Valérnak, aki megalkotta a rendőri vezetők kiválasztásának és vezetővé képzésének rendszerét, de nevéhez még számos újítás kapcsolódik. A rendkívül sokoldalú nyugállományú rendőr vezérőrnaggyal, a BM főtanácsadójával beszélgettünk.
– Magyarországon először ön és a szervezete dolgozta ki a kompetenciaalapú moduláris vezetővé képzés rendszerét, és elkészítették a belügyi ágazat teljes kompetenciatérképét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez az átfogó rendszer élete fő műve…
– Valóban így van, és erre nagyon büszke vagyok. Teljes paradigmaváltást sikerült végigvinni a vezetőkiválasztás, a vezetőképzés rendszerében. Az oktatási intézményekben, általában a munkahelyeken, legyen szó pszichológiai, fizikai vagy egészségügyi alkalmassági vizsgálatról, a felvételek esetében el kell térnünk azoktól a régi, hagyományos módszerektől, amelyek nem az alkalmasságot mérik, hanem az alkalmatlanokat igyekeznek kiszűrni. Vagyis kizárták az alkalmatlanokat, ami viszont nem garantálta, hogy az alkalmasokat pedig beengedték. Azt a példát szoktam ilyenkor felhozni, hogy ha egy féllábú, jogász végzettségű fiatalember mondjuk az ügyészségen elhelyezkedve, kitűnő munkát végezve, végül osztályvezető ügyészként megy nyugdíjba, meggyőződésem szerint ugyanígy alkalmas lett volna a rendőrségen belül egy vizsgálati nyomozó osztály vezetésére is – ám ebből eleve ki lenne zárva az említett egészségügyi szempontok miatt.
– Milyen kompetenciákra van szükség az egyes rendőri munkakörökben?
– Amikor a kompetenciatérképet elkezdtük összeállítani, úgy láttunk neki a munkának, hogy a terepen néztük meg, melyik vezetői, tiszti, tiszthelyettesi munkakörben mi a feladat, melyek azok a hasznosítható, alkalmazható ismeretek, képességek, készségek, amelyek abban a munkakörben meghatározzák, hogy valaki jó vagy rossz. A traffipax monitorja előtt esetleg órákig ülő rendőrnél fontos például, hogy jól tűrje a monotonitást, egy nyomozónál már elengedhetetlen a kreatív gondolkodás, a logikai elemző képesség, az impulzivitás, és így tovább.
– Nemrég hasonló elvek mentén fogott hozzá a korrupció kiszűréséhez is. Sikerült már eredményeket felmutatni?
– Pintér Sándor miniszter úr arra kért fel, hogy hozzunk létre egy olyan tesztrendszert, amelynek segítségével ki tudjuk zárni a korrupcióra hajlamos jelentkezőket. Ezen a területen is paradigmaváltásra volt szükség, ugyanis nem azt kell célul kitűzni, hogy a jelentkezőkből kizárjuk a korrupcióra hajlamosakat, hanem hogy a szilárd erkölcsiséggel rendelkezőket válasszuk ki. Jómagam kriminológusként kezdtem pályafutásomat, ebből van a tudományos fokozatom is, erre tekintettel is vallom: nincs olyan, hogy korrupcióra, bűnözésre való hajlam. A hajlam velünk születettség, míg a korrupció tanult, szándékos magatartás. Nekem olyan embereket kell beengednem a rendszerbe, akik szilárd erkölcsiséggel rendelkeznek, és nem fognak elkövetni semmiféle korrupciós bűncselekményt, sőt más bűncselekményt sem.
– Szintén az ön nevéhez kötődik egy diákoknak szóló bűnmegelőzési és drogprevenciós program ötlete. Hogyan tudták mindezt bevinni az iskolákba?
– Mindig is fontosnak tartottam a bűnmegelőzést, különös tekintettel az ifjúságvédelemre. Az iskolai nevelési programokban is paradigmaváltásra volt szükség. Az ismeretalapú oktatás helyett olyan nevelési program kidolgozására törekedtünk, amelynek eredményeként a bűnözésnek való ellenállás képessége beépül a gyerekek személyiségébe. Az a nevelési cél, hogy belássák a gyermekek: nem azért nem szabad például ittasan vezetni, mert megbüntet a rendőr, hanem mert az életünkbe kerülhet. Maga a program jelentős szakmai sikerré nőtte ki magát a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács gondozásában, ma már országos szinten, önállóan működtetik.
– Azért az oktatás módszertanában is javasolt néhány újítást, elsősorban a mobiltelefon célzott felhasználásával kapcsolatban. Honnan jött az ötlet, hogy bevigye az okostelefont az osztályterembe?
– Az élet maga adta az ötletet. A mai gyerekek rengeteg időt töltenek el okoskütyüikkel, az ismereteik jelentős részét az interneten keresztül szerzik meg, naponta órákat játszanak ezeken az eszközökön. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy ezeken keresztül meg lehet őket közelíteni, és vallom, hogy egy kiváló, generációspecifikus oktatásmódszertant lehet kialakítani. Nyilvánvaló, hogy másként kell megszólítani a digitális bennszülötteket, mint például a továbbképzéseken résztvevő felnőtteket, az X és Y generáció tagjait. Ezt az új módszert én kvíz-learningnek neveztem el, és egy olyan mobiltelefonos alkalmazásra épül, ahol az okoskütyü mint oktatástechnikai eszköz találkozik a játékkal mint oktatástechnológiai módszerrel. Én egyébként is nagy híve vagyok a játékelmélet széles körű alkalmazásának az oktatásban.
– Rendőri vezető, fejlesztő, pedagógus – honnan hozta mindehhez az útravalót?
– Többgenerációs értelmiségi családból származom, a felmenőim között mérnökök, pedagógusok, orvosok találhatók, hetedíziglen pedig leszármazottja vagyok a sakkgép feltalálójának, Kempelen Farkasnak. Nagyon komoly útravalót kaptam a szülői családomtól, ami egész pályafutásom alatt meghatározó volt számomra. Annak idején a Műszaki Egyetemre nyertem felvételt, két évet el is végeztem, megcsináltam az alap szigorlatokat, majd rá kellett döbbennem, hogy nem ez az én életem, és – apám legnagyobb sajnálatára, hogy a fiából nem lesz mérnök – otthagytam az egyetemet. Azért volt fontos ez a két év számomra, mert megtanultam tanulni. Ez segített hozzá, hogy summa cum laude végezhessem el ezt követően tanulmányaimat, szerezzek tudományos fokozatot.
– A rendőrségnél dolgozva, mit talált a legjobbnak és mit a legrosszabbnak a szervezet életében?
– A presztízslistán ez a foglalkozás folyamatosan az első öt-hat helyen belül van, a rendőri egyenruha egyfajta tekintélyt kell hogy kölcsönözzön. A tiszti állomány, különösen a vezetői állomány képességeit, teljesítményét kiválónak találom, az viszont baj, hogy többen nagyon hamar kiégnek. Egyszerűen besokallnak, nem bírják azt a fajta terhelést, ami rájuk hárul. Amit viszont a rendszerváltás óta nagy eredménynek tartok a szervezet munkájában, az az, hogy nálunk nem jöhetett létre nemzeti maffia. Idegen maffia lehet, hogy jelen volt, képviselői szórványosan talán ma is jelen vannak. Szervezett bűnöző csoportok nyilvánvalóan vannak, ám az a nemzeti maffia, ami benne van a politikában, az igazságszolgáltatási karban, Magyarországon nem tudott kialakulni. Aki nem így gondolja, az nincs tisztában a maffia fogalmával, természetével. Az is örömömre szolgál, hogy amit 1992-ben papírra vetettem egy tanulmányban a rendőrség és a társadalom viszonyáról, ahogy akkor elképzeltük a rendőrséget, az mostanra már megvalósulni látszik.
– Hetvenedik születésnapján az MTA Rendészettudományi Albizottsága rendhagyó ünnepi ülés keretében köszöntötte, Pintér Sándor díszkardot adott át önnek, alighanem ez a pályája csúcsa. Mit üzen az újabb generációknak?
– A fiatal rendőröknek, tiszteknek, vezetőknek azt kívánom tiszta szívemből, hogy amikor őket köszöntik majd a hetvenedik születésnapjukon, olyan örömmel, szakmai büszkeséggel álljanak a pódiumon, amilyen szakmai boldogsággal én állhattam ott.