Azonnali cselekvésre van szükség a magyar borászat érdekében
Sürget az idő
Bár a minőség világszínvonalú, nincs olyan emblematikus borunk, amivel Magyarországot azonosítanák a világban. A sokszínűség nem adható el, ehelyett kitörési pontokat kell keresni az egész Kárpát-medencében gondolkodva. Ezen múlik a magyar bor jövője – hangzott el a legjelentősebb szakmai összejövetelnek számító éves Borkonferencián.
Az utolsó órában vagyunk, ha nem lépünk, tovább csökken a termőterület, előretör a konkurencia, és egy idő után nem éri majd meg borral foglalkozni, halott közgazdasági modellé válik – kongatta meg a vészharangot az Agrárminisztériummal partnerségben immár 11. alkalommal megszervezett tanácskozáson a nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos. Rókusfalvy Pál ugyanakkor leszögezte, hogy szerencsére soha nem látott összeg, évente 3 milliárd forint áll rendelkezésre a 2023–2026 közötti nemzeti bormarketing-stratégia kidolgozására. Cél, hogy eszmei és anyagi értelemben is nőjön a magyar bor elismertsége – ez a gondolat rímelt Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter köszöntőjére, aki szintén ezt hangsúlyozta.
A stratégia kidolgozása csapatmunka lesz nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakemberek bevonásával. Kutatás, elemzés, trendfigyelés, digitalizáció – ezek a hívószavak. Kulcskérdés a hatékonyság, ezért folyamatosan mérni fogják a marketing eredményeit.
Szintén alapkérdés Rókusfalvy Pál szerint, hogy mi az a termék, amit el akarunk adni. Nincs ugyanis olyan emblematikus produktum, amivel Magyarországot azonosítanák a világban. Ezen változtatni kell, hiszen a sokszínűséget nem lehet kommunikálni. Kitörési pontokat kell keresni, miközben az egész Kárpát-medencében gondolkodunk. Meg kell találni a regionális szerepünket, együttműködve például a szlovénokkal a számukra is fontos furmint marketingelésében.
– A V4 mintájára létre lehetne hozni a W, azaz Wine 4 szövetséget – vetette fel Rókusfalvy Pál.
Iszik és vezet?
Az idei Borkonferencián tabudöntögető kerekasztalra is sor került az alkoholfogyasztás és az autóvezetés viszonyát illetően.
Knezsik István, az Autós Nagykoalíció és a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete elnöke szerint tanpályán bármikor bebizonyítható, hogy az alkoholfogyasztás hátrányosan befolyásolja a vezetést, Óberling József ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztályának vezetője, rendőrségi tanácsos pedig a statisztikákra hivatkozva elmondta, hogy a balesetek 10 százalékát ittas vezetők követik el, ez néhány éve még 15-16 százalék volt.
Dr. Bátki Pál ügyvéd, közlekedési szakjogász annak a véleményének adott hangot, hogy a sebesség is okoz baleseteket, mégsem életszerű mondjuk óránkénti húsz kilométeres felső határt meghúzni lakott területen. Differenciálni kellene a részegség és az egy-két pohár bor elfogyasztása között.
Varga Péter emlékeztetett rá, hogy az Európai Unióban Magyarországon kívül csak Csehországban, Szlovákiában és Romániában van zéró tolerancia. A badacsonyi borász szerint az a kérdés, hogy miért kriminalizálják és azonosítják az ittassággal az ebédhez elfogyasztott kisfröccsöt, ráadásul gyakran azzal a rasszista kitétellel érvelve, hogy a magyarok kulturális szintje miatt szükséges a tilalom.
Bízzunk a népben! – szorgalmazta Bock József a kulturált borfogyasztást és általában a kulturált életvitelt hangsúlyozva, mondván, egy jó ebédhez elfogyasztott pohár bor nem nevezhető tudatmódosítónak. A villányi borosgazda szerint e téren hiányzik a bizalom a polgárokkal szemben, a zéró tolerancia ráadásul gazdaságilag is hátrányos, míg a könnyítés nagyjából öt literrel emelné az éves fejenkénti országos borfogyasztást. Felvetette, hogy érdemes volna féléves próbaidőszakot kezdeményezni.
Tokaj még mindig nem kapja meg a méltó elismerést, ennek ügyét tehát koncepciózusan be kell építeni a stratégiába – hangoztatta a kormánybiztos a tanácskozáson, ahol az is kiderült, hogy az éves hazai borfogyasztás mindössze 18 liter fejenként. A tokaji borvidék illő pozíciójának kiharcolásához fokozottan kell érvényesíteni az eredetvédelmet, hogy ne lehessen ugyanazt a terméket akár százszoros különbséggel piacra dobni.
– Ne lehessen tokaji aszút 2000 forintért kínálni, mert akkor soha nem tudjuk majd 200 ezerért eladni – húzta alá Rókusfalvy Pál.
Nem mindegy az sem, hogyan csomagoljuk a bort. Kutatásokból tudható, hogy jelentős azon fogyasztók aránya, akik címke, arculat alapján választanak, és egyre fontosabbnak tartják a környezetvédelmi szempontokat is.
Egyre kevesebb fiatal érdeklődik a bor iránt – figyelmeztetett Rókusfalvy Pál. Ezért fontos az ismeretek szélesítése. De ezt a borászok körében is el kell indítani. Piaci, közgazdasági ismeretekre is szükség van a szakrális, érzelmi összetevők mellett. Üdvözlendő a Tokaj-Hegyalja Egyetem létrejötte. Célul kell kitűzni, hogy a magyar borászok a legfelkészültebbek legyenek a világon.
A magyar bormarketingnek a jövőben minden lehetséges platformon, csatornán jelen kell lennie – vázolta a terveket Rókusfalvy Pál. Hozzátette, fontos, hogy maguk a borok is hozzáférhetők legyenek e felületeken néhány kattintással.
Változó klíma, elaprózott fajtaszerkezet
A bormarketing mellett más témák is terítékre kerültek. Kamocsay Ákos, a neszmélyi Hilltop Borászat főborásza például az Irsai Olivérről és a cserszegi fűszeresről, a villányi Kiss Gábor és a soproni Luka Enikő a merlot-ról tartott fajtaismertetőt.
Varga Péter, a Varga Pincészet tulajdonosa szerint az elmúlt 40 évben megjelentek a bordivatok. Ma már világszínvonalú pincészetek vannak Magyarországon, a szőlészet viszont rendkívül elmaradott. Elöregedett, rosszul művelt, rossz fajtaszerkezet jellemzi. E téren lemaradásban van a képzés. További kihívás, hogy az elmúlt évben elveszítettük az orosz borpiacot, ami az energiaárak megugrásával együtt komoly nehézséget jelent.
Emelkedik az átlaghőmérséklet, egyre gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek, egyre kevesebb a csapadék, mindez jelentős hatással van a termőhelyekre és a szőlő érési folyamataira – mondta dr. Zsófi Zsolt. Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézetének vezetője hangsúlyozta, hogy egyre nő a 35 Celsius-fokot elérő hőségnapok és a csapadékmentes időszakok száma. Az alkalmazkodáshoz speciális szőlészeti zöldmunkára, takarónövényzet telepítésére, öntözésre, hosszabb távon klónszelekcióra, az ültetvények tájolásának megváltoztatására van szükség.
A családi kötődést nem lehet kiiktatni a munkából, ezért intelligens kommunikációra, közös értékrendre és vízióra van szükség az eltérő szakmai vélemények kezeléséhez – avatta be a hallgatóságot a nemzedékváltásról és az ezzel járó innovációról szólva a villányi Gere Andrea. A borász a Gere Pincészet második nemzedékét képviseli, és Grapelove néven egy szőlőmagalapú kozmetikai márkát is létrehozott.
A termőhelyen, az emberi tényezőn, az évjáraton és a szőlőfajtán múlik a borminőség, utóbbi szempontból Magyarország közepesen egyedi fajtaszerkezetű országnak számít az Európai Unióban – tudtuk meg az Agrárminisztérium Borászati és Kertészeti Főosztályának vezetőjétől. Gál Péter a legalább tíz hektáron termesztett fajtákról szólva elmondta, hogy a kékfrankos a legelterjedtebb összesen több mint 7300 hektáron, ám mindent figyelembe véve a fehér fajták dominálnak hazánkban. A fajtaszerkezet elaprózódott ugyan, de vannak marketingkommunikációs szempontból kiemelhető fajtáink, amelyekből sok terem, egyedinek számítanak, országosan elterjedtek, és hozzákapcsolhatók Magyarországhoz.
„Ha azt mondom, magyar bor, a laikusok leginkább Tokajt említik, de a szakértők körében jobb a helyzet, szóba jön többek között a vulkanikusság, a helyi fajták háttérbe szorulása, a jó ár-érték arány” – helyezte nemzetközi összefüggésbe a magyar bort Kiss Zsófia. A Londonban élő sommelier elmondta, hogy a brit fogyasztók online keresései alapján a tokaji bor kategóriája a legnépszerűbb körükben 1600 kattintással, de ez is eltörpül más, külföldi borok keresettsége mellett. A legfőbb külföldi értékesítési csatornák a szállodák, a borklubok, a borbárok, az éttermek, köztük Michelin-csillaggal elismertek. Nagy lehetőségeket rejtenek az új trendek, például a vulkanikus vagy a biobor iránti növekvő érdeklődés, a fogyasztói tudatosság, illetve a képzett sommelier-ket alkalmazó éttermek.
A kis borászatok közül kevesen tudnak versenyképesen működni a befektetett tőkéhez viszonyítva – derült ki a figyelmeztető tény a Kovács Zoltán, az MCC Üzleti Ismeretek Műhely vezetője által vezetett előadásból. Rábai László, az állami tulajdonú Grand Tokaj Zrt. vezérigazgatója hozzátette, hogy a kis és közepes borászatok pénzügyi mutatói gyengébbek a nagyokénál, az egy főre számított árbevétel között akár ötszörös különbség is lehet, ráadásul az elmúlt évek folyamatai kifejezetten kedvezőtlenek voltak számukra. Ez stratégiai kérdéseket vet fel, és beavatkozást tesz szükségessé.